Örvényben

A statisztikusok ódzkodnak attól, hogy az infláció számításakor az új lakások árának alakulását - többnyire drágulását - is figyelembe vegyék, mondván: az tulajdonképpen beruházás, amely a GDP-t gyarapítja, így a minél magasabb vételár a nemzetgazdaság szempontjából még hasznos is. Ezzel a furcsa logikával pedig sikerül elrejteni az összesített áralakulást mérő statisztika elől egy olyan tételt, amelynek mértéke soha nem volt kicsiny.

Mégis, a legnagyobb hazai ingatlanadatbázist kezelő cég szakértője magától értetődő módon használja elemzésében - igaz, csak a használt lakások áralakulását követve - az "infláció" kifejezést. Azt tapasztalták, hogy a vevők már alig tudnak lépést tartani a drámaian növekvő ingatlanárakkal. Létezik ugyanis a vevők körében egy lélektani határ, amelyet nem kívánnak átlépni. Budapesten a vásárlók háromnegyedének szándékai szerint ez átlagosan 60 millió forint lehet - ezzel szemben az eladók 70 milliót szeretnének elérni. A szakértők még ezt az árkülönbözetet is csak átmenetinek tartják, és biztosak benne, hogy a járvány következményeként is magasabb szintre lépett infláció várhatóan a lakáspiacra is hatással lesz. Van azonban egy számottevő különbség az ingatlanok értéknövekedése és a többi árucikk árának alakulása között. Volt egy időszak, amikor a lakások már erőteljes drágulásba kezdtek, de az általános inflációt még sikerült kordában tartani. A vásárlók, bár nehézségek árán - hitelből, állami támogatásból -, de egy darabig bírták az iramot; most azonban, amikor Magyarországon vágtat az infláció (novemberben 7,4 százalékos volt az évesített mértéke), akkor a vásárlóerejük már nem fokozható, és ez szinte minden árucikkre igaz.

Az elmúlt másfél évtized legnagyobb, az egész világot megrendítő árnövekedését sehol sem nézik tétlenül a jegybankok és a kormányok. Magyarországon sem, de a mindeddig eredménytelen, központi akaratból fakadó látszatintézkedések közvetve még az inflációt is növelik. A választások igézetében megemelendő minimálbér, az szja-visszatérítés, a teljes 13. havi nyugdíj mind az évtizede elmaradt bevételek korlátozott visszapótlásának tekinthető. Mivel elhúzódó inflációra lehet számítani, ezért ár-bér spirál alakult ki. A száguldó árakat erőteljesebb jövedelemkiáramlással igyekeznek részben ellensúlyozni. Eredménytelenül, hiszen mindez gerjeszti az inflációt, amelynek növekedési üteme legfeljebb csekély mértékben lanyhulhat.

A fokozódó munkaerőhiány és az ezzel járó magasabb bérek ugyancsak a fogyasztói árindex növekedését táplálják. Eközben a lakosság erőteljes inflációs várakozásai, amelynek hasonló mértékére az elmúlt 20 évben nem volt példa, mint egy önmagát beteljesítő jóslat funkcionálnak. A gazdaságba a járványra hivatkozva nyakló nélkül kiöntött pénz felszívása akár két esztendeig is eltarthat.

A Nobel-díjas amerikai közgazdász, Milton Friedman pontosan látta: "Az infláció és a gazdaság többi mutatójának kapcsolatát leíró modellek nagyon pontosak, csak épp nem a valódi inflációt követik, hanem az inflációérzékelést és az inflációs várakozást."