Miért csak négyszer játszott a Honvédban?
Mert Hajdú Lajossal, akinek a szülei Révfülöpön éltek, kitaláltuk, hogy az ottani Hullám Csárdából megfizetünk három cigány zenészt, hogy a helyi strandon, a legnagyobb tömegben felöltözve bejönnek a Balatonba, és húzzák nekünk, miközben mi gumimatracon heverünk. A bőgős a feje fölött játszott a hangszerén, azt még tartani sem volt kis kunszt. Fejenként ötszáz forintot perkáltunk le a vízi zenéért, az édesanyám havi fizetése nyolcszáz volt az Ikarusban. A Honvéd vezetőinek persze nem tetszett annyira a mutatvány, mint nekünk.
Várady Béla sem volt hálás...
Azt írták a sportújságban, hogy ő húzatta Révfülöpön, szegény. Aztán, ha néha mellé lőtt egy szabadrúgást, hallgatta, hogy menjen inkább mulatni a Balatonra...
A Videotonban már a pályán is ment a muzsika!
Hadd szögezzem le, hogy az, aki Tichy Lajossal nemhogy négy bajnoki meccsen, de akár egyetlen percig is egy csapatban lehetett, áldhatta a jó sorsát. NB I-es premierem alkalmával Komora, Kocsis Lajos, Kozma is a pályán volt, nem csoda, ha 7-0-ra nyertünk a Szeged ellen. Aztán a Videotonban olyan társak közé kerültem, mint Kovács Józsi, Nagy II, Karsai. Sikerült beépülnöm, és hetvenháromban, majd hetvennégyben is az én gólommal nyertünk 3-2-re az FTC ellen. Az Üllői úti szóló után odaszóltam klubtársamnak, Fejes Gabinak: – Nézd, hány fradista fekszik a füvön!
A Ferencváros kedves ellenfél volt?
Általában. A legszívesebben két másik Üllői úti győzelmünkre emlékszem: hetvenhétben 3-0-ra, nyolcvanban 5-2-re nyertünk a zöld-fehérek ellen. Ám hetvenhat júniusában, az utolsó előtti fordulóban Müncz György elvette tőlünk a bajnoki címet. Nem játszottam, mert megoperáltak porccal, de ott voltam a ferencvárosi lelátón, és elhűlve néztem, hogy Májer Lajost labdaelrúgásért kiállította a játékvezető, míg Ebedli Zolit még csak nem is figyelmeztette, amiért dühből a pénzverőig bombázta a labdát. Aztán Kovács Józsi szerintem szabályos gólját 1-0-ás vezetésünknél érvénytelenítette a bíró, így 1-1 lett a vége, az FTC megőrizte pontelőnyét.
Előtte 0-0 volt a Salgótarjánnal, 0-2 Tatabányán, 1-1 a Honvéddal...
Mi is hibáztunk, ez kétségtelen. Megadtuk Müncznek a lehetőséget.
Melyik meccsét tartja a legjobbnak?
Hetvenhétben az Üllői úti 3-0 után négy nappal 6-4-re győztünk az Újpest ellen úgy, hogy 6-0 is volt. A félidőben 3-0 állt a táblán, majd tíz perc alatt mesterhármast értem el, a Népsporttól 9-es osztályzatot kaptam. Képzelheti, hogyan futballoztunk, ha az ötvenötödik percig hatossal leptünk meg olyan futballistákat, mint Tóth Andris, Fazekas, Törőcsik, Zámbó. Aztán Hámori játékvezető megsajnálta a lilákat, rúgatott két tizenegyest Fazekas Lacival, és a végeredmény szorosabb lett, mint amilyen a mérkőzés volt.
Nyomták Krahácsot?
Maradjunk annyiban, a fővárosiak mindig előnyt élveztek a vidékiek ellenében. Én ezt abban a tekintetben is megszenvedtem, hogy a hetvennyolcas világbajnokság előtt benn voltam a bő keretben, de úgy sem tudtam az utazók közé kerülni, hogy Várady megsérült. Béláról mindenki tudta, izomszakadása miatt nem tud játszani, mégis kivitték Argentínába. A másik balszélsőként pedig az újpesti Nagy Lászlót válogatták be, akinél jóval gólerősebb voltam.
A vb után kárpótlást kapott?
A lemaradást a Mundialról semmi nem ellensúlyozza. De a világbajnokság után az a Kovács Ferenc lett a szövetségi kapitány, aki évekig edzőm volt a Videotonban. A premieren felemás érzések kavarogtak bennem: huszonkilenc évesen válogatott lettem, gólt is lőttem, de kettő-egyre kikaptunk Helsinkiben a finnektől. Majd az NDK ellen itthon 3-0-ra győztünk, a másodikat én szereztem. A felsorakozó tizenegy fényképe ma is kinn van a hálószobám falán.
Annyi válogatottság, ahány MNK-döntő!
Pontosan. A Videotonnal kettő-nullra kikaptunk az Újpesttől, s az nagyon fájt, mert én voltam a csapatkapitány, és éppen búcsúzni készültem Fehérvárról. Ám két év múlva, nyolcvannégyben a másodosztályú Siófokkal kettő-egyre legyőztük a Győri ETO-t, miután előzőleg kiejtettük az FTC-t, a Videotont, a Tatabányát. A döntőt abban a Sóstói stadionban rendezték, amelyben tizenkét évet töltöttem. Egy esztendővel később történetében először az első osztályba jutott a Siófok, amelynek első NB I-es és európai kupagólját egyaránt én lőttem a Csepelnek, illetve a görög Láriszának.
A beteg gyerekekkel foglalkozik még?
A Covid miatt nem. De hiányzik nekem, mert a középsúlyos szellemi fogyatékos lányoktól és fiúktól tíz év alatt rengeteg szeretetet kaptam. Rajtuk nincs álarc, nem tudnak őszintétlenek lenni. Nagyon rossz politikusok lennének.
Hogyan került hozzájuk?
A lányom a tizenhatodik születésnapját sem érte meg, kromoszóma-rendellenességben meghalt. Ne kérdezzen erről, mert csak az tudja, aki átélte: ezt sem feldolgozni, sem elmondani nem lehet. A két fiam, Krisztián és Szabolcs persze nagy ajándék. De a mai napig nincs olyan este, hogy ne gondolnék Nikolettre. S amíg az ő arca előttem van, addig a tekintete inspirál a segítségre. Az elesett gyerekeknek örömöt okozni nagy érzés. Még a gól mámoránál is nagyobb.
