Nehezen hihetünk annak a teóriának, hogy a különböző fegyveres testületek közötti presztízsharc eredményeként jutottak el – vajon kik? - odáig, hogy kémszoftvert telepítsenek Áder János emberinek telefonjára. Persze nyilván van, létezhet ilyen háború, no de itt mégiscsak a köztársasági elnök köz- és magánszférájáról van szó. Még az Orbán Viktor magánhadseregeként is működő, kétségkívül nagy hatalmú TEK sem engedheti meg magának, hogy az ország első emberéről gyűjtögessen információkat.
Meg hát különben is - minek. Mert bár Áder hivatalosan az ország legfőbb közjogi méltósága, de valójában nagyon kicsi az önálló mozgástere. Nem pusztán azért, mert ő maga ezt így akarta, hanem mert ilyen a közjogi státusza. De vajon törvényszerű-e, hogy ilyen, vagy lehetne nagyobb szabadsága is? Nyilván igen: elég, ha Göncz Árpádra gondolunk. Áder azonban nem Göncz, ez viszonylag hamar kiderült róla. Nem tudna azzá válni, még ha akarna sem, mivel egyszer már bizalomvesztett lett. Emlékszünk azokra az időkre, amikor az a hír járta, hogy – Schmidt Mária iniciatívája nyomán – egy új, Orbán nélküli jobboldali formáció kialakításán dolgoznak, mégpedig épp Áder János vezetésével. És bár az érintettek cáfolták mindezt, Ádert azért csak száműzték a Fidesz közeléből.
Más kérdés, hogy arrafelé a száműzetés azt jelenti, Brüsszelbe küldik európai képviselőnek - de ettől még minden vájtfülű tudta: Orbán megszabadult Ádertől. Magyarán egy a legbelsőbb körökhöz tartozó politikussal szemben a Fidesz elnöke elveszítette bizalmát, és amikor visszarendelte Brüsszelből, valami olyasmit tudhatott volt kollégiumi társáról – pedig akkor még nem volt Pegasus –, ami nem adott teret az ellentmondásnak. Ádernek muszáj volt köztársasági elnöknek lennie. És jól is szolgált ebben a szerepkörében – akárcsak korábban házelnökként vagy „választási” felügyelőként -, hisz teljesítménye alig haladta meg Schmitt Pálét.
De a bizalom, az nem tért vissza. Aki egyszer már tőrt emelt, az másodszor is megteheti. Ezért jó, ha tudják, merre jár, mit tervez.