A titkok titka

A Szerb Antal-kód A Da Vinci-kód című híres Dan Brown könyv, és Ron Howard nem kevésbé híres filmjének mintájára készült fantasztikumba hajló kultúrkrimi.

Téboly a köbön. Fantáziadús agymenés. Röhögtető ötletpetárda, elkomoruló, borzadályos részekkel, mert ott van mögötte Szerb Antal szörnyen végződő élete, a fasizmus, az új-nácizmus. Ebbe ötvöződik Szerb A Pendragon legenda című regényének izgalmas miszticizmusa, a rózsakeresztes rend, a szabadkőművesség sok homállyal is vegyes históriája. Egymásba olvad múlt és jelen, valóság és rémálom, a Budapest Bábszínház remek előadásában. A fordulatoktól hemzsegő darabot a K2 Színház egyik meghatározó személyisége, Fábián Péter írta és rendezte.

A színház előterében kezdődik a játék, amint éppen a Hannus Zoltán által megszemélyesített budapesti Irodalmi Múzeum igazgatója beszél a Szerb Antal Emlékkiállítás megnyitóján. Fellengzős, modoros önimádattal pufogtatja a közhelyeket. Nagyra van magával és az egész intézményével. Majd miközben föllépcsőzünk a negyedik emeletre, az Ország Lili Stúdióba, a folyosón, mintha valódi tárlaton lennénk, Szerb Antalról készült fényképekkel, meg tőle és róla szóló szövegekkel teli tablókat látunk. A színpadon keresztül jutunk be a nézőtérre. Szakács Ferenc díszletének fő eleme egy hatalmas, mélybarna, patinás íróasztal, a háttérben jókora könyvespolccal, amely megidézi az író korát, miközben a szereplők általában mai ruhákban vannak.

A kiállítás kurátora, a Walesbe elszármazott Havasréti Benedek, aki Sir Benedict Havasréti néven lett kint milliárdos és professzor. Persze, hogy Szerb kutatója, sőt egykori tanítványa. Teszárek Csaba szórakozott professzor paródiát játszik. Ezt nem teheti túl sokáig, mert nehogy kicsit is unatkozzunk, már rögtön a produkció elején lepuffantja egy múzeumba behatoló ipari alpinista ablakmosó, Barna Zsombor alakításában, aki először mindenféle jelszavakat, kódokat követel tőle, és amikor azt hiszi, hogy már-már a nyomára jutott a titkok titkának, amivel még az örök élet is jár, akkor magától értetődő lezser mozdulattal, mint aki naponta ezt csinálja, lelövi. Sötét borul a szobára, és pillanatokon belül nyoma vész a halottnak, de nem kell aggódni, látjuk még a kulcsfontosságú hullát, meg Teszáreket is, amint Havasrétit adja gyerekkorában. Az ő naplója révén megyünk vissza a vészkorszakba. Ő van éppen magánórán Szerbnél, amikor egy hatalmas, fölé tornyosuló, fej nélküli egyenruhás, érzéketlen határozottsággal, rapid gyorsasággal elhurcolja. Olyan ez a rettenetes figura mint egy embernél jóval nagyobb óriásbáb. A kegyetlen ridegség megtestesítője. Hasonlóan dermesztő, rémisztően óriási és ugyanolyan fenyegető a fej nélküli páncélos, aki Szerb regényében is szerepel. Maga a lidércnyomás, a két lábon járó fenyegetés. Sokat nevetünk, mert mindez abszurd, a regénynek és a filmnek gunyoros parafrázisa, de azért érződik az is, hogy itt a humanizmus, a művészetek, a hosszú idő alatt megteremtett értékek vannak akár végveszélyben. A cseperedő Havasréti, tán azért is, hogy érezzük, mennyire kiszolgáltatott ennek a fasisztának, ekkor kis bábalakként remeg előttünk Szerb Minka nevű barlangi gőtéjével együtt, aki tüneményes, rózsaszínű báb. Csarkó Bettina lehel bele életet, riadalmat, egyetértést, ellenkezést, biztatást, együttérzést… Még sok hangulatot ki tud fejezni testének, szemének, farkának mozgatásával, baráttá, társsá válik.

Viszonylag kevés a bábos szituáció, amit némiképp hiányolok, például az ugyancsak ifjúsági és felnőtt korosztálynak szánt kiugró sikerű Semmiben az „élő” szereplők és a bábok arányát igen jól sikerült eltalálnia Hoffer Károly rendezőnek, aki a figurákat is tervezte. Igaz, ő eleve bábos, most is ő a bábszcenikus. Fábián pedig, ha csak meg nem szereti, kirándul a műfajba, ami érezhetően őt is, és a társulatot is inspirálja. Az pedig nem először bizonyosodik be, hogy a bábszínészek bábok nélkül is teljes értékű színészek, csak még tudnak valami mást is. Ebben a produkcióban a bábok egyébként rendszerint a múlt megidézésekor tűnnek fel, ami sok tekintetben persze rejtélyesen ködbe vész, ahogy a jövő is. Az elég biztosan tudható, hogy a jelen sem túl rózsás, abban ugyancsak rengeteg a bizonytalanság, a sötét erő, az aljas szándék, a pusztító gyűlölet, a hazugság és a képmutatás. Sokan nem azok, akiknek kiadják magukat. Végül még az is kiderül – ennyi elárulható –, hogy újnácik állnak a gyilkosság és a hatalomra törekvő összeesküvés hátterében. Persze arról is, aki amúgy hófehér báránynak mutatkozik, kiderül, hogy az elvetemültek szolgálatában áll. Fábián ügyesen csűri-csavarja a szálakat. Meglepetés követ meglepetést.

Spiegl Anna Mersz Inez, az ügybuzgó, minden lében kanál nyomozó, aki egyáltalán nem tökfej, de finoman fogalmazva is csökevényes a humán műveltsége. Ezért Dr. Láng Róbert irodalomtörténész, „véletlenül” szintén jeles Szerb Antal búvár, aki naná, hogy ugyancsak nyakig belekeveredik az ügybe és a slamasztikába, állandóan válaszolgat a kérdéseire. Közben rafinált módon, így a közönséget is kikupálja mindenféle tudnivalókból. A legképtelenebb szituációkban valóságos kiselőadásokat tart a nyomozónak, ami például vészhelyzetben kellőképpen abszurd, mulatságos. Ács Norbert a megszállott, intelligens, könyvekbe szerelmes tanár. Az is szellemes csalafintaság, hogy ahhoz, hogy tovább lehessen jutni a rejtélyek megfejtésében, újabb és újabb könyveket kell megtalálni, és azokban bizonyos részeket el kell olvasni. Ilyenkor a szereplők akár a legfélelmetesebb szituációkban felkiáltanak, hogy „olvassunk!”, és időlegesen lázas könyvmolyokká válnak. Ez amellett, hogy az olvasás melletti alig leplezett propaganda, újfent humorforrás, hiszen, ha valakinek éppen az élete forog kockán, nem feltétlenül a könyvek megszállott forgatása a legfőbb tevékenysége. De, legalábbis időlegesen, már Tatai Zsolt halottkémje is könyveket kémlel. Csarkó Bettina Havasréti lányunokáját is adja, aki szintén bekapcsolódik a tényfeltárásba. Havasréti fiúunokája, L. Nagy Attila, dettó. Pájer Alma Virág különös nőket alakít. Bartha Bendegúz teremőr és börtönőr.

A krimi szabályai szerint lesz még halál és vér. A végkifejletben megjelenik Minka, a kedvesen jószívű, immár hatalmasra nőtt, barlangi gőte, és a szájából kiköpi Szerb A világirodalom története című művét. Jelezve, hogy az vezet majd bennünket újabb nyomokra és megoldásokra. Így a történet, ahogy ez mostanában siker esetén oly divatos, akár folytatható is. Az pedig nem is kétséges, hogy ez az előadás méltán siker.