Bábucsere

Mindenki nyugodjon meg, üljön vissza a helyére, semmi különös nem történt. Természetesen Novák Katalin feladata köztársasági elnökként az lesz, hogy ha marad a kabinet, úgy üzembiztos díszkeretezését adja Orbán Viktor szavainak - ha pedig nem, akkor az Alkotmánybírósággal és a többi Fidesz-kellékkel összjátékban folyamatosan megtorpedózza egy új kormányzat működését.

Borítékolható: ellenzéki győzelem nem lesz olyan új jogszabály, amibe Novák elnök asszony nem lát majd bele valamilyen a nemzet létét veszélyeztető, magyar családok ezreit pusztulásba sodró alkotmányossági problémát. Ugyanakkor a nemzeti kekeckedés nemes feladatát egy Hollik István, Kocsis Máté vagy Németh Szilárd is el tudta volna látni: innen nézve akár még a kisebbik rossznak is felfogható, hogy az előbb egy gumigerincű plagizátorral, majd egy örökké gyomorbeteg, semmittevő rozmárral lezüllesztett köztársasági elnöki posztra most egy négy nyelven tárgyalóképes, fegyelmezett pártkáder hölgy kerül, aki ráadásul aktívan sportol. Az ellenzék pedig készülhet arra, hogy ha győzne, úgy még keményebb kampányra számíthat, mint előtte. De arra is, hogy hosszútávon többet ér egy okos ellenfél, mint tíz buta szövetséges.

Orbán számítása ugyanis kétesélyes. Azzal, hogy esetleges távozása előtt gyorsan telepakolja a magyar állam minden létező posztját saját fullajtárjaival, két dolgot ér el. Az egyik, hogy természetesen továbbra is pokollá teszi az ország nem rá szavazó részének az életét. A másik viszont, hogy ez a leosztás a választás után is együttműködésre kényszeríti az ellenzéket. Akik keresve sem találnának kézenfekvőbb bizonyítékot arra, hogy a Fidesz legitimitás nélkül is kész megbénítani az országot, ha érdekei úgy kívánják, így a „nekünk Magyarország az első” szlogen mekkora egy hatalmas kamu.

Az pedig majd a macsó fiúk hátszelében szerencsésen lavírozó, a párt örökmosolygós, családvédő pozitív kampányarcának szerepét megkapó Novák Katalinon fog múlni, hogy mennyit vállal be mindebből. Meddig megy el a pártért.