Nem szerettem volna, ha a Szép Szó szolidaritásról szóló karácsonyi melléklete sörtárca nélkül marad, ezért összeállítottam önöknek egy kis gyűjteményt az Arcanum révén, amelynek kincsestára mára a legkedvesebb olvasmányommá lett. Arra voltam kíváncsi, hogy a korabeli újságok, lapok, kiadványok beszámolói szerint úgy száz évvel ezelőtt vajon miféle jótékonysági akciókban vettek részt a hazai sörgyárosok és sörgyárak. Olvassák oly szeretettel, ahogyan a sörivók a sörüket isszák!
A X. kerületi Szent László Gimnázium 1921-22 évi Értesítőjéből:
„GYŰJTÉSEK, JÓTÉKONYSÁG. Tanulóink az idén 850 koronát gyűjtöttek a Magyar Jövő céljaira, 180 K-t a József kir. herceg Szanatóriumnak, s ugyanennyit az Országos Gyermekszanatórium számára. A gyűjtések dolgában óvatosan kellett eljárnunk; a szülők áldozatkészségét így is többféle címen kellett próbára tennünk. Fűtőanyag beszerzésére az idén osztályonkint s tanulónkint kiosztott íveken gyűjtöttünk; a gyűjtés eredménye osztályonkint: I. 9255.90 K, II. A. 2138 K, II. B. 1234-40 K, III. A. 8939 K, III. B. 1062 K, IV. 2603 K, V. 2840 K, VI. 182 K (feltűnően kevés!), VII. 816 K (szintén kevés!), VIII. 1870 K. Összesen: 30940,30 K (szóval: harmincezer-kilencszáznegyven korona harminc fillér). (...) A nagyobb összegű tételeket a Dréher-sörgyár, a Kőbányai Takarékpénztár, a Fővárosi Serfőző és Lámpagyár egy-egy íven szereplő, jelentős adománya magyarázza!”
Pesti Napló, 1921. augusztus 9.
DRÉHER ANTAL HALÁLÁRA
„A neve fogalom volt egész Európában s az marad még sokáig, ha ő maga most meg is tért a bécsi családi sírboltba, apja koporsója mellé. Mint nagyiparost és versenyistálló-tulajdonost egyaránt ismerték és becsülték a volt monarchiában s hogy halála hírét közölték a lapok, egy egész lemúlt világ emléke felhőzik föl száz és százezer ember lelkében. Típusa volt az igazi self made man-nek, aki a maga erejéből és szorgalmából emelkedett ki a szürke polgárok sorából, egész az urak házáig. Híres sörgyárai Swechatban állanak, de nálunk is több fióktelep cégtáblája hirdeti Dréher Antal nevét. A turf látogatói jól emlékeznek még híres trénerére, Adamsra, s istállója színeire: a borvörös dresszre, fehér szegéllyel, amely annyiszor suhant el győztesen a cél előtt. Több ízben elnyerte a Derby-szalagot is. Ő maga közismert alakja volt a pesti gyepnek. Minden nagyobb magyarországi versenyen megjelent, hol lovai számtalanszor vitték el a nagydíjat. Sokszor lehetett látni, különösen a Király-díjon, amint szürke redingot-ban, szürke cilinderben sétált néhai Szemere Miklóssal a tribünök előtt. Nyertes lovát akárhányszor maga vezette a céltól a mázsálóba, fehér kestyűs kezével veregetve a paripa nyakát. Istállója, ahogy turf nyelven mondani szokás, legjobb formában volt egész a háború végéig. A legutóbbi időben, a hetvenen felül lévő öregúr azonban már nem bírt eljárni a versenyekre. Helyette fia jelent meg a híres istálló képviseletében, Dréher Jenő, aki most atyja milliárdokat kitevő rengeteg vagyonát örökölte. Dréher Antalnak nagy érdemei voltak a lótenyésztés körül is, magyarországi mintagazdasága pedig európai nevezetességű, jótékonyságát különösen Bécsben sokan áldották, ahol általában tisztelet és szeretet övezte a melegszívű, öreg multimilliomost.”
Dunántúl, 1920. április 21.
„A jó szívekhez intézett felhívással, a jó szívek áldozatkészségébe vetett erős, nagy bizodalommal indult meg az a társadalmi akció, melyet a tuberkulózis ellen küzdő egyesület tervbe vett a szegénysorsú tüdőbetegek érdekében, síkra szállva értük a humanizmus szent nevében. (...) Társadalmi akciónk minden egyes pontját foganatosítani iparkodtunk. Városunk pénzintézetei, a pécsi takarékpénztár, a központi takarékpénztár, a Baranyai Bank, a Pannónia Sörgyár, a Zsolnay-gyár, valamint a Pannonia színpad egyesületünknek nagyobb összegeket adományoztak. (...) A jótékonyság magában hordja jutalmát. Hálát szül a lelkekben, a köszönet forró érzelmével telíti a szíveket és emléke örökké él az emberszeretet aranykönyvének lapjain!”
Dunántúl, 1922. június 20.
„Fényes erkölcsi és igen szép anyagi eredménnyel járt a jótékony vásár, amelyet a Szociális Missziótársulat, a Leányklub és az Úrilányok Kongregációja rendezett vasárnap az alsó sétatéren. (...) A büffé gazdag és vendég is igen sok akadt. A Pannónia sörgyár Szegő Pál igazgató útján két hektoliter sört ajánlott fel az akció céljaira és ezt a sört mérték ki a büffében.”
Új Barázda, 1921. március 8.
„A fővárosi kávésok és vendéglősök nem árulják a drágább sört. A budapesti italmérők vasárnap kimondták, hogy mindaddig, míg a sörgyárak a sör árát a tényleges viszonyoknak megfelelően le nem szállítják és a sörkartellt fel nem oszlatják, a sör kiszolgálását folyó hó 8-tól megszüntetik.”
Dunántúl, 1922. január 26.
A gyermekmenhely jótevői.
"A pécsi állami gyermekmenhely 1921. évi karácsonyfájára még a következő adományok érkeztek: Klobucsár József útján Braun Ferenctől 3 kgr. dió, Haas Samunétól 12 drb ruhanemű, Szarvas Imrénétől 8 drb ruhanemű, a Pannónia sörgyártól 1500 korona.”
