Emberi méltóság. Két szó, mégis egy életnyi jelentést hordoz. Erről is szól a nem gyógyítható daganatos betegeket és családjaikat segítő Magyar Hospice Alapítvány tevékenysége, s a szervezet harminc éves fennállására megjelent Most múlik című antológia, amely harminc szerző írásait gyűjti egybe. – Az alapítvány munkatársai közösen gondolkodtak arról, mi lenne megfelelő formája az elmúlt évtizedek összegzésének, s a választás az irodalomra esett, amely mellett a legfontosabb érv Polcz Alaine személye volt, akit a hazai hospice mozgalom alapítójaként tartunk számon. Ő mind pszichológusként, mind írásaival csodálatos örökséget hagyott maga után, így a könyv e téren is mutathat egyfajta folytonosságot – nyilatkozta a kötet szerkesztője, Hevesi Judit költő, aki az alapítvány önkéntes munkatársa is.
– Tévedés, amikor a hospice-t a halállal kötjük össze: a hospice épp az, hogy még élünk! Nekem a hospice az ember, az ember méltósága, a méltóság megőrzésének reménye. Annak a reménye, hogy úgy halhassunk meg, ahogy éltünk, esetleg jobban. Muszbek Katalin, az alapítvány orvos-igazgatója mondta egyszer, és írja az előszóban: a hospice nemcsak arra teremt lehetőséget, hogy a lehető legkevesebb testi fájdalommal távozhassunk a földről, hanem arra is, hogy a lélek lecsendesedjen és helyére kerülhessen az, aminek az évek során nem sikerült. Úgy gondolom, ez akkor lehetséges, ha a testi tünetek minimalizálása megtörténik, ha a fájdalom nem ural minden tettet, gondolatot, érzelmet. Elsősorban erre van a hospice – hangsúlyozta a szerkesztő.
A felvetésre, mennyire ismert mindez, elmondta, egyre többen tudnak róla és veszik igénybe a térítésmentes segítséget. – Ez az a pont, ahol gyakran felüti fejét a bizonytalanság: hihetetlennek hangzik, hogy Magyarországon van működő rendszer a gyógyíthatatlan daganatos betegek életvégi megsegítésére, akár otthonápolásban, akár intézményi keretek közt. Ez utóbbin sem kórházat kell érteni, a hospice nem elfekvő, hanem az élet végi méltóság megőrzésének céljából kialakult mozgalom, majd intézmény, amely orvosi ellátással, gyógytornászok, ápolók, pszichológusok és önkéntesek munkájával dolgozik azon, hogy könnyebbé, elviselhetőbbé, méltóbbá tegye az élet végét.
A kötet írásai közt korábban, vagy akár napjainkban megjelent, illetve magyarul még nem publikált műveket is találni, ám egytől egyig valamiféle ismerős, közös emberi tapasztalásról szólnak. A szerkesztő kiemelte, fontos volt, hogy széles kontextusból merítkezzenek a szövegek, s minél élőbb legyen a szövegek tere, ezzel is erősítve a folytonosságot, hisz nem zár le semmit az alapítvány. Ugyanakkor megjegyezte, a kiadóknál gyakori szempont, hogy a halál, a betegség nem jól eladható téma, így felvetődött benne is, ki fogja ezt kiadni, hogy találnak partnert. Reménytelennek érezte a helyzetet, amikor az Open Books Kiadót megkereste, ám ők vállalták a kiadás költségét, és anyagilag is támogatták a szervezetet. Továbbá kiemelte, megható volt az a nyitottság, segíteni akarás is, ami a szerzőktől érkezett.
Harminc szó, kifejezés is olvasható a könyv végén, amelyeket az alapítvány pszichológusa és az egyik szerző, Kanjo Nada írt és válogatott. A szerkesztő elmondta, a szójegyzék sokszor egyszerű szavakkal mutatja be a hospice emberi arcát. – Ilyen szó az ebéd, ami az egyik legfontosabb közös rítusa a Hospice Háznak vagy a macska, mert a betegek örömére macskákat is tartanak. De lehetőség nyílt a Ház közelebbi bemutatására is: a kegyeleti szoba számomra a legemberibb tér, itt búcsúzhatnak el a családtagok az elhunyt betegektől, a szoba melletti égő mécses jelzi, hogy valaki eltávozott – részletezte.
Mind gyakrabban találkozunk a halál jelenlétével, mégis valamiféle fal mögé rejtjük azt. A kötet nem kimondott célja ugyan a tabudöntés, ám a legfinomabb eszközökkel ezt éri el. Hevesi Judit megjegyezte, ahhoz, hogy a halál ne legyen tabu, hogy a mulandóságon való gondolkodást ne utasítsuk el zsigerből, ne kergessük el, mint kósza gondolatot, szükséges, hogy a téma minél több platformon helyet kapjon. – A tabu akkor ledönthető, ha felülete, teste van, amihez közel lehet menni. Az irodalmat mindig is foglalkoztatta ez, így a szövegek kiválogatása lubickolás volt a jobbnál jobb alkotásokban, mégis, mást reprezentál egy kötet, ami nem akar mást állítani magáról, minthogy arról fog beszélni, hogy van az elmúlás, a sajátunk és a másoké és ez történni fog és ebben lehet méltóság, de ahhoz, ha tetszik, ha nem, előre kell gondolkodni.
Infó:
Most múlik – Harminc magyar író az emberi méltóságról
Szerkesztő: Hevesi Judit
Open Books Kiadó, 2021.
