Az életmódváltás akkor lehet sikeres, ha a kitűzött cél teljesíthető, összhangban van az egyén értékrendjével – állítja Epresi Dóra coach, HR-szakértő. – Annak viszont nincs jelentősége, hogy időponthoz kötődik-e a váltás kezdete, vagy nem. „Van, akinek ez segítséget jelent, mert szüksége van felkészülésre, ráhangolódásra, másoknak könnyebb, ha azonnal belevágnak a tervük megvalósításába, hiszen, ha a döntés megszületett, máris változtatni szeretnének. Gyakran külső tényező, például egy orvosi diagnózis indítja be a hosszú távú, tartós változást. Sok embernél diagnosztizálnak mostanában például inzulinrezisztenciát. Az egészségesebb életmód kialakításában egy ilyen diagnózis kulcsfontosságú lehet.” Amikor nincs ilyen külső tényező, a belső motiváció szerepe felerősödik. „Akkor tudunk végigmenni a tervezett úton, ha a céllal azonosulunk. Ha kitűzünk egy célt, érdemes alaposan végiggondolni, hogy számunkra miért fontos, eléggé akarjuk-e ahhoz, hogy kitartóan küzdeni tudjunk érte.”
A változást apró célokkal és kis lépésekkel érdemes kezdeni, de mindennap jó haladni egy keveset – mondta. A napi, kezdetben akár csak 5-10 perces séta, vagy egy tervezett karrierváltás esetén az önéletrajz első pár sorának megírása is ilyen első apró lépés lehet. „Csoportban, közösségben, társsal könnyebb végigmenni az úton. Érdemes a célok megvalósításához ezért társat keresni, és közösen életmódot váltani. Lehet ilyen társ egy barát, egy szomszéd, akivel előre megbeszéltük, hogy mindennap 6-kor indulunk a közeli erdőbe. Jó, ha van valaki, aki támaszt nyújt, ha rosszkedvűek, elesettek vagyunk.” Egy nagyobb, például karrierváltáson együtt dolgozó csoportnak pedig erős megtartóereje van, ráadásul ott mintát, követendő példákat is találhatunk: „Ha ő képes rá ennyi teendő mellett, akkor én is.” Epresi Dóra szerint, aki életmód- vagy karrierváltáson gondolkodik, annak érdemes lehet szakemberhez fordulnia. Mert míg egy barát vagy egy csoport fontos érzelmi támaszt jelenthet, addig egy szakember sok esetben célirányosabb segítséget nyújthat.
Mamonya a Csúcshegyen
„Egy kert a hegyen. Egy vegán a kertben. Képek, írások, kísérletek. Egy színész civil játékai.” Ez a húsevő városlakóból Vegán Hegylakóvá lett Karalyos Gábor mottója. A Csúcshegyen élő színész és főnöke, János macska mindennapjait egyre többen követik a közösségi oldalán. Gábor megmutatja, milyen ízletes, színes, látványos „mamonyát” készít édesbureszből, csicseriborsólisztből a vendégségbe érkező mamának és kistestvér huginak. Kölesből és mandulatejből lesz túrós palacsinta, de van, hogy fügét süt rozmaringgal, és „becsűr mellé még pironkodni egy céklát is”. Főnök János közben „ordenárét ásít” a kamerába, vagy fetreng a kert naposabb oldalán. Gábor azt mondja, nem eldöntötte, hanem az élet dobta neki a változást. „A veganizmus akkor jött az életembe, amikor megnéztem egy dokumentumfilmet a témában, és úgy álltam fel a székből, hogy képtelen leszek tovább úgy élni, ahogy addig. Úgy fogtam fel, hogy ez a hatás egy jel.” Tovább már gondolkodnia sem kellett, a hegylakóság igény lett nála. „Vidéki gyerek vagyok, és bár panelban nőttem fel, úgy voltam vele, ha már belekóstoltam a természetközeli életbe, soha többet nem akarom elengedni.” Azt mondja, sokan gondolják, ha vegán lesz valaki, akkor sokkal kevesebbet eszik, szegényesebben táplálkozik, mint a mindenevők. Akkor meg „elszabadulnak a gondolatok”, amikor megtudják róla, hogy semmilyen állati eredetű ételt nem fogyaszt, még sajtot, tojást, tejterméket, sőt mézet sem. „El kell magyaráznom, hogy most sokkal változatosabban táplálkozom, mint amikor mindenevő voltam, és nem, nem éhezem.” Régen is aktívan főzött: „Büszke is voltam magamra, hogy pasiként nem jövök zavarba egy fakanáltól.” De ma már látja, az akkori felhozatal igen szegényes volt, 10-15 ételt készített el „vetésforgóban”. Vegánként ma már sokkal gazdagabb az étlapja. „Az alapanyagok nem annyira ismeretlenek ám. Ezeket a dédszüleink is fogyasztották, aztán kikoptak a köztudatból, most meg újra visszakerültek, csak ma már reformtápláléknak hívják ezeket.” Szerinte fantasztikus a Mexikóból származó, igen népszerű chiamag, de nincs helye a mi táplálkozásunkban. A Közép-Európában termő lenmag hatása és haszna is éppen olyan jó, ha nem jobb. „A köles nálam a nagy újdonság, meg az árpa, a zab, a gersli, a hajdina. Nagy felfedezésem a kukoricadara, a puliszkából is ezerféle dolgot lehet csinálni. Ebben megvan a gyökerekhez való visszatalálás is.” Azt mondja, lemondásról szó sincs, sőt kitárult előtte a világ. Azt tapasztalta az elmúlt években, hogy egyre többen érdeklődnek a vegetarianizmus iránt. „Az állatok szempontjából mindegy, hogy valaki az egészsége miatt mond le az állati eredetű termékek fogyasztásáról, vagy etikai, esetleg ökológiai, netán spirituális indokkal.” Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „nem a vegán életmód, hanem a tudatos, kiegyensúlyozott táplálkozás számít”. Egy vegán is élhet junkfoodon, bár a növényi étrenden élőkre jellemzőbb a tudatos táplálkozás.
Gábor, vagyis a Vegán Hegylakó közösségi oldalát mostanra több mint 35 ezren követik. „Ösztönösnek indult, nem akartam felfuttatni. Magamnak, a közeli ismerőseimnek, barátaimnak szerettem volna dokumentálni, hogyan változik, fejlődik a kert, milyen ételeket készítek vegán alapanyagokból. Tulajdonképpen egy képes albumnak indult.” Aztán idővel annyian csatlakoztak, hogy megértette, dolga van azzal, hogy segítsen másoknak szépen lassan rálépni a fejlődés útjára. „Van, akit csak az ételek érdekelnek, másoknak a kertem vonzó. A gonosz fekete macskám rajongóinak pedig jelentem: János téli üzemmódra kapcsolt, napközben a kályha mellett dorombol. Meg éjszaka is.”
Gyerünk, anyukám!
Egyszerre „imádlak és utállak; minden videód szórakoztat és kicsinál”. Ezt Kádár-Papp Nórinak üzente az egyik edzéstársa. Nóri hét évvel ezelőtt indította el Gyerünk, anyukám! címmel online edzésóráit. Három gyermek édesanyjaként, angol–testnevelés szakos diplomával saját passzióból vágott neki 2014-ben a közösségépítésnek. „2013-ban ikreim születtek, és az ezt követő egy évben fizikailag és lelkileg sem voltam topon. Nem ettem rendesen, alig aludtam, ez bőven elég volt ahhoz, hogy elinduljak a lejtőn. Egy év alatt 25 kilót híztam.” Azt tudta, hogy ezen változtatni kell, de úgy érezte, erre egyedül képtelen. „Azt gondoltam, hogy az edzőterem és az étrendkiegészítés lehet a megoldás, de nem engem választottak be egy életmódváltó csapatba.” Ezek után eldöntötte, ez így nem mehet tovább, saját kezébe veszi az irányítást. „Egyéves folyamat volt, amíg fizikailag és lelkileg összeszedtem magam, és elkezdtem azon gondolkodni, mennyien lehetnek még, akik ugyanebben a cipőben járnak. Mivel testnevelő tanár vagyok, nekem legalább a tudásom megvan a változáshoz, mégsem megy. Akkor vajon mihez kezdenek mások?” Szerencsésnek mondja magát, pár hónap alatt testileg és lelkileg is formába lendült, érettnek és alkalmasnak érezte magát a nyitásra. Eleinte játszótereken, parkokban tartott ingyenes közösségi tornaórákat, és heti kétszer otthonról, az interneten közvetítve. Ekkor hívta életre a Facebookon a Gyerünk, anyukám! közösséget, melynek ma már több mint 50 ezer tagja van. „Annak idején, amikor elkezdtem tornázni az anyukákkal, láttam, nehezen tudják megoldani, hogy egy adott időben, adott helyen megjelenjenek. Így jött, hogy próbáljuk ezt meg az internet segítségével. Bejött, a csatlakozók száma a sokszorosára ugrott. 2014-ben ez a módszer még eléggé meghaladta a korát, akkor még senki nem gondolt arra, hogy eljön az idő, amikor mindenki így csinálja majd.” Az oldalán többféle mozgásformára lehet bejelentkezni, van formatorna, pilátesz, jóga, futás, kardió, ingyenes és fizetős tartalmak is. Több mint 30 edző és ötféle erősségi fokozat közül választhatnak a közösség tagjai, emellett számos szakember, dúla, szülésznő, pszichológus segít a kérdéseik megválaszolásában. Lehet egyéni és közösségi órákat venni, mert „mindenkinek más kell”. Van, aki szeret versengeni, keresi a méltó és kihívható ellenfeleket. Másnak fontos a számonkérés, az együtt szenvedés. Ők azok, akik szeretik, ha egyszerre, egy időben mozognak, látják egymást, összecsapják a tenyerüket a monitoron keresztül. Olyanok is vannak, akik a magányos tornát választják. Nóri azt mondja, januárban mindig sok új taggal bővül a közösség. Karácsony előtt kevesen kezdenek el diétázni, mozogni, hiszen úgy érzik, ha már megcsúsztak nyáron, ősszel meg jött az iskola, már mindegy. Nem idegeskednek, az ünnepeken még elengedik magukat, januártól meg jöhet majd a változás. „A sikerhez kell, hogy legyen valamilyen határidő és cél, de legfontosabb a belső motiváció” – vallja Nóri, akinek mára küldetésévé és hivatásává vált, hogy együtt járja végig az édesanyákkal a változáshoz vezető utat.
