Üzenjük Brüsszelnek

Az elmúlt évtized magyar kormányzati kommunikációjának és Európa-politikájának központi eleme az Európai Unióval és annak intézményeivel szembeni erőteljes kritika és az uniós integráció mélyítésére irányuló törekvésekkel szembeni ellenállás. Mindeközben a magyar kormány a keleti nyitás jegyében egyre mélyebbre igyekszik fűzni az ország kapcsolatait Oroszországgal és Kínával, kivívva ezzel esetenként szövetségeseink ellenszenvét is. Ahogy a nemzetközi színtéren sem arat osztatlan sikert ez a külpolitikai irány, úgy egy friss kutatás eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a magyar kül- és uniós politikával foglalkozó közösség is megosztott az Orbán-kormány által képviselt irányokkal szemben.

A „Visegrádi országok európai politikájának irányai” című nem reprezentatív felmérés keretében cseh, lengyel, magyar és szlovák kutatók a négy ország külpolitikai döntéshozóit és véleményformálóit kérdezték az Európai Unió aktuális agendáját érintő preferenciáikról és várakozásaikról, saját országuk szerepéről és érdekeiről az Unióban. A 2021 nyarán online kérdőív formájában feltett kérdésekre a felkért 2340 fő közül összesen 489-en, ezen belül az 540 magyar megkeresett közül 108-an adtak választ. A magyar válaszadók 37-37 százaléka kormánytisztviselőként illetve kutatóként/elemzőként azonosította magát, míg a politikusok a kitöltők mindössze 8 százalékát, az újságírók és az üzleti élet szereplői a válaszadók 7-7 százalékát tették ki. A kitöltők 5 százaléka egyik fenti kategóriába sem sorolta magát.

A felmérés alapján megállapítható, hogy Magyarország uniós tagságának támogatottsága a kormány konfrontatív magatartása ellenére is szinte egyöntetű a kül- és Európa-politikával foglalkozó közösség körében. 99 százalék gondolja úgy, hogy nincs olyan az EU-val való együttműködési keret, ami a tagságnál jobban szolgálná Magyarország érdekeit. A válaszadók kétharmada ért egyet legalább részben azzal az állítással, hogy Magyarország képes jól definiálni az érdekeit az Unióban, de az érdekérvényesítés sikeressége tekintetében jobban megoszlanak a vélemények. Jelenleg a válaszadóknak csak a fele tartja a magyar kormány politikáját eredményesnek.

A „Brüsszellel” szembeni kormányzati szabadságharc fényében érdekes eredmény, hogy a magyar kül- és uniós politikával foglalkozó közösség alapvetően üdvözölné az integráció mélyítését. A válaszadók legnagyobb arányban (82 százalék) azt tartanák előnyösnek Magyarország számára, ha az uniós integráció egyes területeken mélyebb lenne és gyorsabban haladna, míg 57 százalék szerint a minden szakpolitikai területre kiterjedő hatáskörátruházás szintén szolgálná az ország érdekeit. Kétharmaduk szerint az eurót is be kellene vezetni. Ezzel szemben a jelenlegi helyzet fenntartásából, illetve az uniós együttműködésnek csak az egységes piacra korlátozódó visszaforgatásából a válaszadóknak csak 18, illetve 14 százaléka szerint profitálna Magyarország.

Némileg meglepő lehet – főként annak fényében, hogy a válaszadók jelentős része kormánytisztviselő –, hogy a többség még az Európai Unió külpolitikája területén is támogatná a mélyítést, vagyis az elmozdulást a jelenlegi egyhangútól a minősített többséggel való döntéshozatal felé. Miközben a magyar kormány nevében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mára rendszeresen vétót emel különböző – gyakran Kínát érintő – uniós külpolitikai kérdésekben, a magyar külpolitikai közösség felmérésben résztvevő tagjainak 43 százaléka egyértelműen, további 16 százaléka inkább támogatja, hogy a jövőben ne lehessen így blokkolni a közös uniós álláspontok elfogadását és a fellépés lehetőségét. Ezzel egyébként a magyar válaszadók a visegrádi átlagnál nyitottabbnak mutatkoznak az uniós külpolitika minősített többséggel való alakítása iránt.

Az elmúlt évek külpolitikai vétói egyelőre nem érintették az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszióra válaszul az Európai Unió által Oroszország ellen bevezetett szankciók elfogadását és meghosszabbítását. A szankciók fenntartásának a magyar külpolitikai közösségben is egyértelmű, de a visegrádi átlag alatti a támogatottsága. Míg a válaszadók 73 százaléka gondolja úgy, hogy mindaddig fenn kell tartani a szankciókat, amíg megegyezés nem születik Ukrajna és Oroszország között, csak 64 százalék tartaná fenn őket addig, amíg Oroszország ki nem vonul Ukrajnából, beleértve a Krím-félszigetet is. Az eredmények tehát mintha azt sugallnák, hogy a válaszadók egy megállapodást valószínűbbnek tartanak a két ország között, mint hogy Oroszországot rá lehet venni Ukrajna területi integritásának tiszteletben tartására. Ezt a benyomást erősíti az is, hogy majd’ minden negyedik magyar válaszadó szerint el kellene ismerni a Krím annektálását mint az új status quót. Ezzel a magyarok körében van ennek az álláspontnak a legnagyobb támogatottsága, messze a cseh 10 százalék, illetve a lengyel és szlovák 12 százalék előtt. Az EU-orosz kapcsolatok intenzívebbé tételét is a visegrádi átlagon felül támogatják a magyar válaszadók: 58 százalékuk szeretné, ha az Unió együttműködőbb lenne Oroszországgal.

Az Unió Kínával való kapcsolatainak esetében szintén van nyitottság az együttműködésre, bár az jelenleg egyértelműen mérsékeltebb: a válaszadók kevesebb mint fele (45 százalék) látná szívesen a kapcsolatok bővítését, és felük szeretné, ha az EU és Kína közötti átfogó beruházási megállapodás érvénybe lépne. A visszafogottabb hozzáállást magyarázhatja, hogy szemben a hivatalos magyar politikával, amely kimondottan partnerként tekint Kínára, a magyar külpolitikai közösség 80 százaléka szerint Kína veszélyt jelenthet Magyarországra, 85 százalékuk szerint pedig az Európai Unióra nézve is. Talán ez is – de akár a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése körüli átláthatatlanság is – hozzájárulhat ahhoz, hogy a válaszadóknak mindössze harmada támogatná csak, hogy több kínai beruházás érkezzen az országba. Ebben a relációban tehát a keleti nyitás politikájának támogatottsága meglehetősen kérdéses a kül- és Európa-politikával foglalkozó döntéshozók és véleményformálók körében.

Az európai integráció előtt álló főbb fejlődési irányokon és a legfontosabb külpolitikai relációkon kívül a felmérés számos más területre is kiterjedt, köztük a visegrádi együttműködés uniós szerepe, valamint a visegrádi országokkal való kapcsolatok értékelésére is. Utóbbiak kiemelt szerepéről a magyar válaszadók körében a Népszava is beszámolt. A kutatást, melyet a cseh Association for International Affairs (AMO) koordinált és a német Konrad Adenauer Alapítvány támogatott, 2017 után tavaly a második alkalommal bonyolították le a négy visegrádi ország kül- és Európa-politikával foglalkozó döntéshozói és véleményformálói körében, lehetőséget adva ezáltal a regionálison túl egy idősoros összehasonlításra is. A felmérés eredményei online elérhetők.