Kassym-Jomart Tokayev kazah államfő már múlt csütörtökön, amikor kérésére megérkeztek az országba az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének első egységei, köszönetet mondott a keleti NATO-ként emlegetett posztszovjet katonai szövetségnek, kiemelten Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, egyben Kína segítségét is köszönte. Hogy mit köszönt akkor, nem tudni, hiszen a nagy keleti szomszéd mindeddig látszólag távol tartotta magát a kazahsztáni zavargásoktól, igaz, sem a „békefenntartó csapatok”, sem a kazah elnöki tűzparancs ellen nem emelt kifogást Peking.
Vagyis, akárcsak Tokayev elnök és Moszkva, Peking is azon az állásponton van, hogy külföldi beavatkozás robbantotta ki a január 2-án kezdődött, eredetileg üzemanyag áremelés elleni tiltakozást, amely villámgyorsan az ország első elnöke, Nursultan Nazerbaev és családi klánja elleni erőszakos lázadásba torkollt.
Hogy pontosan mi történik Kazahsztánban, arról egyelőre csak feltételezések vannak, ám az események alakulása egyre inkább azt az elméletet látszik alátámasztani, hogy belső hatalmi harcról van szó, amelynek mérlege egyelőre Tokayev felé billent. Az eredetileg Nazarbaev Elbasi/ A Nép vezére által elnöki székbe emelt Tokayev, érzékelve a lakosság növekvő felháborodását a Nazarbaev család ellen (az Elbasi lányai, egyik veje és a köréjük épülő hatalmi korrupciós hálózat családi vagyonná tették az ásványkincsekben gazdag ország legfontosabb erőforrásait és gazdasági kulcsintézményeit), magához ragadta a hatalmat. Ehhez megkapta a várt és igényelt támogatást Moszkvától, a legfrissebb kínai nyilatkozatok szerint pedig Pekingtől is.
A meccs azonban nincs még lefutva, nem véletlenül hangsúlyozta hétfőn is Tokayev, hogy a „terrorellenes hadművelet” folytatódik. A politikai hatalmat és a fegyveres erők, illetve a titkosszolgálat fölötti hatalmat megszerezte ugyan a kormány és a titkosszolgálati vezér menesztésével, őrizetbe vételével, a gazdasági hatalom, a természeti erőforrások és a bankrendszer nagy része fölötti ellenőrzés azonban a Nazabayev klán kezében maradt. A Londonban élő Akezhan Kazhegeldin, aki a kilencvenes években volt kazah miniszterelnök a Reutersnek úgy értékelt, Tokayevnek azonnal lépnie kell, ha meg is akarja tartani a Nazarbaevtől átvett hatalmat. Véleménye szerint az elnöknek gyorsan fel kell építenie saját csapatát, a felelősöket át kell adnia az igazságszolgáltatásnak, vissza kell szereznie a Nazarbaev klán külföldre menekített vagyonát és mielőbb reformokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a lakosság mellé álljon, és valóban elhiggye neki, nem az Elbasi mozgatja háttérből a szálakat.
