Deutsch Tamás irigylésre méltó jövőbelátó képességekkel rendelkezik, hiszen egy rádióinterjúban azt közölte: „legkésőbb” 2024-ben, az akkor esedékes európai parlamenti választás után létrejöhet egy „nagy és erős” jobboldali szövetség az Európai Parlamentben. Ez a kijelentése azt feltételezi, hogy már előre tudja, milyen eredmény születik az EP választáson, és mely populista pártok kerülnek be az Unió parlamentjébe. A földi halandó nem lát a jövőbe, hanem a múlt eseményei alapján próbál prognózist alkotni. Orbán Viktor már karácsony előtti nemzetközi sajtótájékoztatóján is az áprilisi francia elnökválasztás utáni időre tette a populista frakció megalakulásának lehetséges időpontját, ami azért töltötte el az embert némi gyanakvással, mert nemigen látni az összefüggést a radikális szerveződés és aközött, ki lesz a francia elnök. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy abban a meglepő esetben, ha Marine Le Pen legyőzné Emmanuel Macront, hirtelenjében megszűnnének a véleménykülönbségek ezen pártok között. Ettől még nem lenne több képviselője a Nemzeti Tömörülésnek az EP-ben. Azt pedig fel sem vetnénk, hogy a magyar kormányfő a másik francia populista elnökjelölt, Éric Zemmour esetleges győzelmére gondolt, mert az esszéista mögött nemhogy EP-frakció, még párt sincs.
Deutsch Tamás jóslatából akár az a következtetés is adódhatna, hogy a következő olasz kormány egyértelműen populista színezetű lesz, és véget ér a versengés Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek (FdI) és Matteo Salvini, a Liga elnöke között. Merthogy az új képviselőcsoport részben a kettejük közötti rivalizálás miatt nem tud létrejönni. No és a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) miatt sem, amely attól tart, hogy jelentősen csökkenne az Unió parlamentjén belüli befolyása egy nagyobb populista frakcióban.
Az már a decemberi varsói populista „csúcson” kiviláglott, hogy több az ellentét ezen pártok között, mint az, ami összeköti őket. De ha a magyar politikusok azt mondják, lesz közös frakció, akkor egy percig nincs okunk kételkedni ebben.