Szerbia;Aleksandar Vucic;médiaszabadság;országos tévé;

2022-01-13 08:30:00

Még a csapból is Vucic folyik

Szerbia parlamenti választásra készül, de kiegyensúlyozottságról nincs szó a médiában: az országos csatornák egytől egyig a szerb elnök dicséretétől hangosak.

Szerbiában hat országos, földfelszíni sugárzású csatorna létezik: az állami televízió, az RTS első és második programja, a Prva Srpska Televizija, avagy Prva TV, a TV B92, a TV Pink, valamint a Happy TV. Közülük a B92 nemzetközileg is jól ismert, hiszen még a néhai elnök, Slobodan Milosevic vezetése idején az ellenzék egyedüli, bátor hangja volt. 2000-ben aztán tévécsatornája is lett, amit néhány éve egy időre O2-re kereszteltek át. Ennek a mai B92-nek azonban már semmi köze az egykori ellenzéki csatornához: 2018-ban az addigi tulajdonos, a görög Antenna Group eladta a Prva TV-vel együtt, a Kopernikus nevű kábelszolgáltató egykori tulajdonosának, Srdjan Milovanovicnak, akiről sejteni lehetett, hogy nem kormánykritikus csatornát működtet majd. Fivére ugyanis a Vucic által fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) egy illetékese. Szerbiában tehát Vucic alatt ugyanaz a médiastratégia valósult meg, mint Oroszországban Vlagyimir Putyin, Törökországban Recep Tayyip Erdogan, vagy hazánkban Orbán Viktor alatt: a kormányhoz közel állókkal felvásároltatták a kabinettel szemben kritikus tévéket. Ezzel nem maradt országosan terjesztett független, kormánykritikus csatorna Szerbiában.

A mélypont az elfogultság tekintetében nem is az állami RTS, hanem a TV Pink. A műsorvezetők nem csak hangot adnak a kormány iránti elfogultságuknak, még büszkék is rá. A meghívottak időnként primitív stílusban gyalázzák az ellenzék tagjait. Nemrég a Pink botrányba keveredett, mert „tévedésből” pornójelenetet sugárzott, ami a médiatörvény megsértése. De nem mondható el sok jó a Happy TV-ről sem, amiről sokat elmond, hogy néhány napja betiltották Montenegróban, mivel egyik műsorába Vojislav Seseljt, a szélsőjobboldali, ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) rossz hírű vezetőjét hívták meg, aki a montenegrói vezetés ellen szította a hangulatot.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne létezne független, az ellenzéket megszólaltató televízió. Kettő is akad belőle, a Nova S, illetve a CNN-nel is együttműködő N1 televízió. Mindkettő az United Group nevű, külföldi érdekeltségű médiavállalat tulajdona. A cég már régóta szálka a kormányzat szemében, de még hevesebbek lettek a támadások, miután kiderült, hogy vezetője, Dragan Solak lett a Southampton angol focicsapat tulajdonosa. Bezzeg, mondták, Szerbiában kerüli az adófizetést. Solak azzal vágott vissza, hogy vállalata 100 millió adót fizetett be csak az elmúlt két évben a szerb államkasszába.

De térjünk vissza az országos terjesztésű csatornákhoz. A Társadalomkutató Iroda (BIRODI) felmérést készített arról, hogyan tálalják a kormány döntéseit ezekben a televíziókban. Zoran Gavrilovic, a kutatóintézet vezető szociológusa ezzel kapcsolatban a Beta hírügynökségnek elmondta, hogy e médiumokban Vucic elnököt és pártját, az SNS-t ajnározzák. Mint Gavrilovic fogalmazott, a korrekt beszámolók helyett a nézők a köztársasági elnökről szóló reklámokat láthatnak, „mert hogy is nevezzük másként azokat a riportokat, amelyekben Vucic az esetek 90 százalékában pozitív szereplőként jelenik meg, önmagát dicséri, vagy valaki más állítja be kedvező színben”. Kutatóintézete kimutatta, hogy a szerb elnökről 2020. december 1-től 2021. november 30-ig, a nyári időszak, július és augusztus kivételével, összesen 92 óra 35 perc 53 másodpercnyi tudósítást sugároztak az országos csatornák. Az esetek 88 százalékában kedvező színben tüntették fel.

A csatornák közül különösen a TV Pink volt elemében, már ami Vucic ajnározását illeti: összesen 49 óra 22 perc 22 másodpercet szántak az elnökre, s az esetek 90 százalékában volt szó pozitív hangvételű beszámolóról. Ezzel szemben például a Szabadság és Igazságosság Pártja (SSP, e tömörülés elnöke a kormányt támogató média első számú közellensége, Dragan Djlias, valamint a több korrupciós esetet is feltáró Marinika Tepic) az említett televíziókban alig több mint hat és félórát szerepelt és a beszámolók többségében negatív színben tüntette fel a pártot.

Gavrilovic a Danasnak elmondta, az SNS és Vucic elnök médiafölényéhez a médiafelügyeleti szerv, az Elektronikus Média Szabályozó Testület (REM) asszisztál, mivel nem biztosítja az állampolgárok tájékoztatáshoz való jogát, amit egyébként az alkotmány és a médiatörvény is garantál. „Elsősorban a TV Pink olyan propagandarendszert hozott létre, amelyben a médiában megjelent hírek helyett a kormányt reklámozzák és ellenfeleit címkézik” – fejtette ki a szociológus. Mint mondta, a televíziókban az elemzőket propagandisták váltották fel. De ez a parancsuralmi rendszer az egész országra jellemző. Kifejtette, a miniszterek hűségesen végrehajtják, amit a pártelnök követel tőlük. Nem létezik parlamentarizmus. Szerinte azonban nem maradhat fenn hosszabb távon ez a rendszer. A túlzott propaganda ugyanis kontraproduktív, s azt eredményezi, hogy a polgárok elkezdenek az utcán hangot adni elégedetlenségüknek, amit a Rio Tinto brit-ausztrál bányaipari konzorcium szerbiai szerepvállalása elleni tüntetések is mutattak.

Jellemző a mai viszonyokra, tette hozzá a szociológus, hogy a REM elnöke, Olivera Zekic egy műsorban azt állította, a tüntetők 100 ezer dollárt kaptak külföldről. De semmiféle bizonyítékkal sem szolgált, ellenőrizetlen, spekulatív információkkal állt elő. Nem meglepő, hogy az általa vezetett intézmény nem talált kivetnivalót e megnyilatkozásában.