– Rémálom ez az egész.
Így foglalta össze az elmúlt hetek történéseit Virágh Judit, pedagógus. Kollégája, Elter Rita is hasonlóan vélekedett. Judit és Rita angoltanár, eddig a pécsi nevelési központ – a „Nevkó” – 1-es számú általános iskolájában oktattak, s mivel nem kértek oltást a Covid ellen, a novemberi kormányrendelet értelmében januártól fizetés nélküli szabadságra kellett menniük. Ők inkább felmondtak.
Mindketten a legjobb passzban lévő ötvenesek. Rutinosak, szakmailag megbecsültek, élvezik a tanítást, társaik szerint hozzájuk hasonló színvonalon oktató szaktanárt találni Pécsen, év közben, ráadásul kettőt, reménytelen. Judit és Rita átestek a Covidon, állításuk szerint annyi az ellenanyag a testükben, amiről az oltottak többsége csak álmodik. Ám oltás nélkül még se taníthatnak az állami iskolákban.
Virágh Judit kilenc évet húzott le a Nevkóban, előtte volt – többek között – magántanító, rendezvényszervező, négy évig az uniónak tolmácsolt, emellett évtizedek óta tagja a nyelvvizsga-bizottságoknak. A 240 ezres közalkalmazotti bérből nem tudott volna megélni, ezért mindig vállalt pluszmunkát. Elvált, két gyermeke van, ők egyetemisták.
Elter Rita huszonkét évig egy pécsi középiskolában tanított angolt, aztán három évig Skóciába netes csomagküldő cégnél végzett fizikai munkát. 2015-ben visszatért Pécsre, és mostanáig a nevelési központ tanára volt, 257 ezer nettóért. Neki is mindig volt másodállása, és sokszor vizsgáztatott együtt Judittal. Rita elvált, egy 21 éves fia van, ő Angliában él. Rita várhatóan a fővárosban folytatja az angoltanítást, már pályázott is egy alapítványi iskolához, ahová sajátos nevelési igényű gyerekek járnak. Amúgy, ha csak magántanításból élne, akkor havi 50-60 órát tartva több lenne a jövedelme, mint az iskolában, ám neki kell a diákok nyüzsgése és a közösség.
Judit még nem tudja mihez kezd, tájékozódik, addig marad számára az állástalan-járadék, ami a fizetésének 60 százaléka. Nem aggódik, tudja, hogy talál magának állást. Szerinte a pedagógusok oltását szabályozó rendelet szembe megy az elemi logikával és a járványügyivel is. Így érvelt: – Nekem van elegendő ellenanyagom, és nem oktathatok, aki meg be van oltva, ám nem tudjuk, mennyi benne az antitest és mennyire védett, az taníthat. Mindeközben halljuk, hogy az oltottak is megbetegednek, és adják tovább a vírust. Most már hat- meg háromhavonta akarják, hogy beoltassuk magunkat, olyan vegyi anyagokkal, amelyeknek a hosszú távú hatását nem ismerjük. Ez értelmetlen és veszélyes. Ezt erősíti, hogy az emberekkel aláíratnak egy papírt, hogy az oltás esetleges hatásaiért a beoltott vállalja a felelősséget. Elnézést, de hogy is van ez?!
Amikor megjegyeztem, hogy a statisztikák arról vallanak: az oltottak általában könnyebben vészelik át a betegséget, mint az oltatlanok, visszavágott:
– Mondja, maga be akarja magát oltani bárányhimlő ellen? Miután tagadólag ráztam a fejem, ekképp folytatta: – Persze, hogy nem. A maga gyerekkorában nem volt bárányhimlő oltás, de átesett rajta, és azóta is védett, ezért nem fél a betegségtől. Most már van oltás, de ettől azért még nem kér belőle.
Vitatkoztam vele, hogy azért a koronavírus mégiscsak más, ő ezt elfogadta, ám újra azt hangsúlyozta, hogy akinek sok az antiteste, annak értelmetlen az oltás.
Külön beszélgettem Virágh Judittal és Elter Ritával, ám szavaik erősen rímeltek. Mindkettőjüket zavarja a járványkezelés átpolitizáltsága. Jelesül az, hogy néhány orvost kineveztek Covid szaktekintéllyé, ők nyilatkozhatnak, a többieket viszont titoktartási kötelezettség tilt el attól, hogy megszólaljanak a tapasztalataikról. Az végképp „kiakasztotta” őket, hogy a napokban a védekezésért felelős törzs minden döntését 10 évre titkosították.
– Egy ilyen kérdésben fontos, hogy legyen párbeszéd a tudomány és a társadalom között – mondta Virágh Judit. – Ha a politika a tudományt eltiltja a párbeszédtől, akkor oda a bizalom. Rita számára a bizalmat az is aláásta, hogy a parlamenti képviselők úgy döntöttek, önmaguk számára nem teszik kötelezővé az oltást. – Mire gondoljunk abból, hogy ők nem akarják beoltatni magukat? – kérdezte Rita. – Ők miért nem akarnak példát mutatni?
A két pedagógust a kollégák próbálták meggyőzni, hogy oltassák be magukat, de Judit és Rita úgy látják, az oltatlanok és az oltottak között nincs igazi párbeszéd. Kialakult egy olyan frontvonal, aminek két oldalán mindenki ragaszkodik a saját betonba öntött álláspontjához, és szinte vallásos hittel azt mantrázza, és nincs nyitottság a másik oldal véleményére. A két angoltanár arra nem lát esélyt, hogy az állami iskolák pedagógustársadalma egységesen fellázad a munkavállaláshoz kötelezővé tett oltás ellen. Rita ezzel kapcsolatban megjegyezte: – Amikor a vasutasoknak akarták kötelezővé tenni az oltást, akkor ők megüzenték a kormánynak, hogy ha nem lehet dolgozni oltás nélkül, akkor a vasút leáll. Nem is erőltették rájuk az oltást. A pedagógusok is kiállhattak volna így, de erre még csak kísérlet sem volt.
Megosztottam velük, hogy ez azért meglep, hisz a 100 ezer pedagógus mégiscsak komoly tömeg, az általuk tanított gyerekek és az ő szüleik több millió szimpatizánst jelentenek, ezért, ha a tanárok közösen kiállnak valamiért, akkor annak súlya van.
– Nem mindig képes összefogásra a pedagógustársadalomban – sóhajtott erre Judit. – A tanárok féltik az állásukat, a megélhetésüket, ezért az összefogást legyőzte a szorongás és a közöny. Emiatt nem csak a pedagógusokat kell okolni, minden országnak olyan az oktatási rendszere, vagy mehetek tovább, az egészségügyi rendszere, amilyet megérdemel. Amilyet létrehoz magának.
Elter Rita is így vélte, ám gyorsan hozzátette, hogy kicsit sem neheztel a volt társakra: – Nagyon jó volt az iskolában, szerettem a kollégákat, a gyerekeket, a munkát, a légkört, minden remek volt, igaz, a fizetés kevés, de azt elviseltem. Sajnálom.
Virágh Judit is szeretne újra tanítani, akár még állami iskolában is: – Az órán mindig elfelejtettem a világot, akárcsak a színész a színpadon. Sok örömöt ad ez a pálya, bejön egy pici gyerek, nem tud írni, olvasni, és amikor kimegy beszél egy idegen nyelvet – ez hatalmas élmény. Ha egyszer „feldobom a pacskert”, elmondhatom majd, hogy csináltam valamit.
Az egyházi iskolák maguk dönthettek az oltás kötelezővé tételéről
Míg az állami oktatási-nevelési intézményekben dolgozóknak kötelezővé tették a koronavírus elleni védőoltást, az egyházi iskolák maguk dönthettek erről. A Népszava érdeklődésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkársága, valamint a Magyar Református Egyház oktatási irodája is megerősítette, intézményeikben továbbra sem írták elő központilag a védőoltás felvételét.
Az MKPK kérdéseinkre csak annyit közölt, az egyes katolikus intézmények fenntartói jogosultak ilyen döntés meghozatalára, a titkárságnak pedig nincs nyilvántartása arról, hogy intézményeikben milyen szabályokat léptettek életbe az egyes fenntartók. Hozzátették: a katolikus intézményekben az átlagos átoltottság a munkavállalók között nagyon magas, meghaladja a 90 százalékot.
A Református Egyház oktatási irodájának vezetője, Papp Kornél lapunknak azt írta: a református intézményekben a munkáltatói jogokat az intézmények gyakorolják, a döntést az intézményvezetők hozhatják meg. Ugyanakkor a Református Egyház Zsinatának Elnöksége, bár nem írta elő, de kérte az oltás felvételét. Korábbi információik szerint 18 református intézményben vezették be a kötelező oltást (jelenleg 186 református köznevelési és szakképzési intézmény működik az országban).
Papp Kornél kitért arra is, hogy az állami iskolákban tanító, náluk központilag foglalkoztatott hittanoktatóknál viszont előírták az oltást: 1510 hittanoktató közül 26 fő (1,8 százalék) nem juttatta el igazolását most hétfőig, ők valamennyien fizetés nélküli szabadságon vannak.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) nemrég felmérést is végzett, hogy megtudják, az egyes iskolákban hogyan oldják meg a kötelező oltás miatt kieső tanárok pótlását. Összesen 638 intézményből kaptak visszajelzéseket, ezekből mindössze három volt egyházi fenntartású. A PDSZ választmányi tagja, Nagy Erzsébet szerint - miután a kérdőív kitöltését csak azoktól kérték, akik érintettek -, ez is azt mutatja, hogy a legtöbb egyházi iskolában nem tették kötelezővé az oltást. Nem véletlen, hogy több, eddig állami iskolában tanító, az oltást elutasító pedagógus egyházi intézményben próbált elhelyezkedni.
Nagy Erzsébet ugyanakkor rámutatott: az egyházi iskolák nem küzdenek akkora tanárhiánnyal, mint az államiak. A helyzetük abból a szempontból is kivételes, hogy minden törvényi korlát nélkül foglalkoztathatnak nyugdíjas pedagógusokat. Vagyis míg egy állami iskolában dolgozó nyugdíjas tanárnak választania kell a nyugdíja és a fizetése között, egyházi iskolában mindkettőt megkaphatja. (Juhász Dániel)
