Simas Kudirka hős. Éppúgy, ahogy bármelyikünk. Dolgozott, túlélte a történelem teremtette hétköznapi és nem hétköznapi helyzeteket, gyerekeket nevelt fel. Simas Kudirak nem hős. Éppúgy nem az, ahogy bármelyikünk. Álmodozik, jobb életre vágyott, emlékezik. A litván tengerész azonban akaratlanul is világpolitikai tényezővé vált.
Túl már a világ a Kennedy-gyilkosságokon és Martin Luther King megölésén, a prágai tavaszon, innen a hadászati fegyverzetkorlátozásokról szóló SALT-I szerződésen, legelején a Brezsnyev fémjelezte pangás korszakának. Az 1970-es, hidegháborús évben egy atlanti-óceáni halászati konfliktus megoldását remélve egymás mellett köt ki egy amerikai és egy szovjet hajó, hogy tárgyalásokat folytassanak. Miközben az orosz parancsnokok az amerikai partiőrség hajóján tartózkodnak, a két legénység is párbeszédbe elegyedik. Az addig démonizált ellenség – „hús vér amerikaiakat fogunk látni” – a valóságban mosolygó, gesztikuláló, cigarettát átdobáló fiatalemberek csapata mindkét oldalon. Egyikük, a litván Simas Kudirka nem gondolva családjára, súlyos döntést hoz: átugrik az amerikai hajó fedélzetére és menedéket kér.
Ahogy a nagy ugrás pillanatában nem gondolt gyerekeire, feleségére, édesanyjára, arra, hogy tettének milyen következményei lehetnek rájuk nézve hazájában, úgy nem gondolt a világpolitikai helyzetre sem. Gondoltak viszont utóbbira a Vigilant kapitányának feljebbvalói: hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy nem húznak ujjat a Szovjetunióval: visszaadják a tengerészt, vállalva annak felelősségét, hogy száműzetés, esetleg halálbüntetés is várhat rá.
Simas története azonban rövid idő alatt két történetté válik. A litván tengerész személyes sorsa – „megérzi Szibéria leheletét” – amerikai belpolitikai ügy, tüntetések kiváltója lesz, elnöki sajtótájékoztató témájának szolgál apropóul, tévésorozat készül róla, filmkészítők és nézők látják meg benne a Szovjetunióból menekülő hőst. (Elvégre Litvánia onnan nem látszik.) Addig-addig küzdenek érte az óceánon túl, hogy visszanyeri szabadságát. Először a Szovjetunióbelit, majd a teljeset, megvalósulhat az álma: Amerika földjére léphet. Az angolul nem beszélő Simas Kudirka, Amerika sztárja, aki révbe ér. Vagy mégsem.
A filmben amerikai asszonyok emlékeznek a Simas Kudirja kiszabadításáért folytatott küzdelemről, és katonai vezetők és politikusok ismerik be hibájukat. Köztük a forgatás idején 97 éves Henry Kissinger volt külügyminiszter, aki arról beszél, hogy ő maga is bevándorló.
A litván Giedrė Žickytė másfél órás filmje jó néhány fordulatot kínál. Akkor, amikor már épp azt gondolná a néző, hogy ismeri a sztorit, a szabad kontra vasfüggöny mögöttire egyszerűsített két világ különbözőségét. Akkor, amikor könnyedén megítéli a parancsra cselekvőket, elégedetten nyugtázza a lelkiismeret-furdalást, gúnyos mosollyal fogadja a magyarázkodást.
A rendező érzékeny vágásokkal alakít párbeszédeket, erőltetés nélkül készít keretes szerkezetet és miközben él a költői képek lehetőségével, el tudja kerülni az érzelgősség sokszor csábító csapdáit. Nem akar többet, csak az igazat megmutatni. Egy hétköznapi, messze nem tökéletes emberről, aki akaratán és tudtán kívül világpolitikai tényező lett.
Infó:
BDIF
január 22-30.
Egy nagy ugrás
Rendező: Giedrė Žickytė
Vetítési időpontok: január 28., 29. Mammut
