Hogy az elmúlt kétszáz év szerelmi és házasságtörténetei máig nem vesztettek erejükből, mi sem jelzi jobban, hogy hazánkban is sorra érkeznek azok újrakiadásai – legutóbb az Anna Karenina jelent meg Gy. Horváth László új fordításában (Anna Karenyina) az Európa Könyvkiadónál. Érdekes azonban közelebbről megnézni, mitől olyan vonzóak ezek a történetek, és vajon a főszereplő hölgyek milyen nüanszokban vagy főbb jegyekben térnek el egymástól.
Karafiáth Orsolya szerint sokan azért szeretik a klasszikus hősnőket, mivel alakjukban és gondjaikban az olvasók könnyen magukra ismerhetnek. – Bovaryné és Anna Karenina sohasem lesz idejétmúlt, hiszen ugyanolyan problémákkal küzdünk mint ők, csak modernebb köntösben. Sokan még ma sem mernek kilépni egy rossz házasságból, másokat meg az zavar, ha a férj többet keres mint a feleség – véli az író.
Karafiáth úgy érzi, az első, igazán erős nőalakok a Brontë nővérek tollából kerültek ki, különösen Charlotte Brontë 1847-es Jane Eyre című regényének főszereplője. – Jane Eyre az egyik első független nő, aki nemcsak saját erejéből boldogul, de párjának egyenrangú partnere is szeretne lenni. Igaz, utóbbi vágy csak kompromisszumok árán sikerül – mondja az író. A Brontë nővérek hőseihez képest azonban még önállóbb Anna Karenina, aki a fiatal szereleméért, Vronszkij grófért a biztos családi hátterét is képes feláldozni.
– Anna figurája egyszerre démoni és gyermeki. A neve hallatán sokan azonban csak az erős és érett nőre emlékeznek, miközben Anna fiatal, törékeny, és számos lelki bajjal küzd – mondja Karafiáth, hozzátéve, Tolsztoj a regényben érzékletesen mutatja be, hogyan próbál egy nő szembeszegülni a társadalmi normákkal, vagyis szakítani férjével, és új életet kezdeni. – Anna máig tartó sikerének titka, hogy a legtöbben még most sem merünk szenvedéllyel élni. Százszor is meggondoljuk, hogy kilépjünk-e egy biztos kapcsolatból, hogy otthagyjuk-e a párunkat az igaz szerelemért.
Az író szerint a mai, modern nőalakok másik elődje Scarlett O’Hara, mivel az amerikai polgárháború idején játszódó Elfújta a szél főhőse már ki mer állni a férfiakkal szemben, ha éppen más véleményen van. – Scarlett amúgy cseles, hiszen bár eljátssza a gyenge nőt, faltörő kosként halad a maga útján – mondja az író, hozzátéve, nem hiába szeretik Scarlett alakját inkább a női olvasók. Margaret Mitchell hőse ugyanis kimondja, hogy egy nő a férfihoz hasonlóan egyenértékű munkát tud végezni, miközben a regény az alakját nem feltétlenül idealizálja: Scarlett például időnként utal rá, hogy számára a gyerek terhet jelent.
A női hősök esetében azonban nemcsak a klasszikus családmodell és a heteroszexuális kapcsolatok kapnak jelentőséget. – Noha a világirodalomban fel-felbukkannak leszbikus viszonyok, Patricia Highsmith 1952-es romantikus regénye, a Carol az első, mely egy ilyen szerelem beteljesüléséről szól, ráadásul természetes hangon és kendőzetlenül – mondja Karafiáth. A történetben a húszas éveiben járó Therese kerül egyre közelebb Carolhoz, a nála idősebb, tehetős asszonyhoz, aki boldogtalanul él házasságában, és csak a gyermeke miatt nem tudja elhagyni férjét.
– Ha erős nőalakokról beszélünk, Kertész Ákos 1971-es Makra című regényét is ki kell emelni – mondja az író. Noha a történet főhőse egy lemezlakatos férfi, Makra Ferenc, mellette fontos szerep jut Valinak, a festőművésznek, aki megpróbálja Makrát egy jobb útra, az igazi értékek és önmaga felé fordítani, de sajnos sikertelenül. A férfi végül egy olyan nőt vesz feleségül, aki mellett identitását újra el kell nyomnia, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. – A regény tökéletesen mutatja be azt a dilemmát, hogy az ember meddig vállalja a vágyait, és hol az a pont, ahol megtorpan – mondja Karafiáth.
Napjaink női hősei pedig már nemcsak egy-egy problémával néznek szembe, hanem számossal. – Jó példa erre Sally Rooney, akinek nőalakjai a lehető leghétköznapibb és olykor legintimebb, akár szexuális témájú problémákkal is szembesülnek – mondja az író. Szintén széles spektrumon mozog Elena Ferrante nápolyi tetralógiája, melynek Lila nevű alakja egyszerre küzd a szegénységgel, a tanulatlansággal, és próbál elszakadni attól, akit már nem szeret. – Egy ilyen sokrétű könyvhöz persze szükség volt az elődökre, hogy ne csak a férfiak árnyékában beszéljünk a nőkről – mondja Karafiáth.
