Fülei Balázs;

Zongorázni a különbséget

Rendhagyó sorozatot indít Hallgasson Füleire címmel Fülei Balázs zongoraművész, aki az eddig megszokottaktól eltérő módon fogja magyarázni a zenét. Arról kérdeztük, mire készül valójában.

„Persze, szójáték, de a névelő elhagyásával azt akartam jelezni a címben, hogy mivel különböző módon fogok bemutatni zeneműveket, mindenkinek meglesz a lehetősége arra, hogy a saját hallásán, felfogásán keresztül vegyen észre olyan zenei jellegzetességeket, amikre egy hagyományos hangversenyen azért nincs lehetőség, mert csak egyszer, egy adott módon hangzanak el a darabok” – kezdte megvilágítani Fülei Balázs, a Zeneakadémia tanszékvezetője, Liszt-díjas zongoraművész, miről is lesz szó. Már régóta tart ismeretterjesztéssel egybekötött hangversenyeket, amelyeken arra törekedett, hogy komoly zenei előképzettség nélkül is mindenki megtalálhassa az útját bármelyik zeneműhöz. Ehhez képest lép tovább új kísérletével, négy részes előadói minikurzust fog tartani, vagyis az kerül középpontba, az előadás milyen módon határozza meg azt, mit hall a közönség.

Az egyes darabokat többféleképpen is el fogja játszani, és az ott lévők bizonyosan hallani fogják a különbséget. Arra a kérdésre kapnak választ, milyen lehetőségek vannak az előadó kezében: ha zongorista, szó szerint az ujjaiban. A kottában ugyanis nem csak az jelenik meg, mit kell csinálni, hanem az is, hogy más dolgok pedig nincsenek tiltva. „Bizonyos árnyalatok megjelenítése – ezt nevezem fűszerezésnek - az előadóra van bízva. Egy zongorahang önmagában csak egy koppanás. A zongorát arányhangszernek nevezem: a fűszerezés a hangok olyan arányban való vegyítése - szólaljanak meg egymás után, vagy egymás alatt -, hogy nem hallom őket kopogósnak. És ha ez megtörténik, akkor már az sem csak üres frázis, amit gyakran hallunk: ennek a zongoristának szép a billentése” - fejti ki a művész.

Másodikként az érzékiség-érzékenység témájába merül bele. „Érzékiség alatt nagyon közvetlenül, elsődlegesen ható ingereket kell értenünk” - magyarázza Fülei. Be fogja mutatni, hogy a hirtelen lassítások-gyorsítások, szünetek, hangerőváltások lökéshullámként hatnak a közönségre, míg az érzékenység szelíden, nem tolakodóan próbálja meg a hallgatókat lényegében ugyanezekkel az eszközökkel, de finomabban megérinteni. Chopin esetében egyfajta sebezhetőségről beszélhetünk, és nagyon-nagyon nehéz megtalálni azt az előadási módot, amikor a műveit borító vékony hártyát nem tépjük fel. Ha ez megtörténik - amire gyakran van példa - ripacskodásról van szó. El is zongorázta a különbséget, amit majd a Zeneakadémia Solti termében is bizonyára mindenki hallani fog, pedig tényleg árnyalatokról van csak szó. Tudomásul kell vennünk, hogy vagy kétszáz éve ez a különbség – az előadó egyénisége, ha úgy tetszik, szabadsága – bele van komponálva a zeneművekbe, tehát még az sem nevezhető feltétlenül bajnak, ha valaki az erőteljesebb hatásokkal operáló előadást találja tetszetősebbnek.

Egész más témát vet fel a harmadik alkalommal. „Minél egységesebb a zenei köznyelv, annál zártabb a tér, amelyben mozog. Ezek a zárt terek, templomok, uralkodói paloták szintén kinyíltak a XVIII. század végén, a XIX. század elején a hangversenytermek megjelenésével, de a táncok, amelyek a korábbi kor mindenki számára érthető nyelvének alapszavai voltak, nem tűntek el nyomtalanul. Még olyan darabokban is, ahol a címben nincs utalás rájuk, ott bujkálnak ritmusaik, formáik” – fejti ki Fülei Balázs, majd egy-két Beethoven szonátatétel-részletet játszott el – és bizonyára fogja ezt tenni a hangversenyen is - ennek bizonyítására. Vajon, ha tudunk ezekről, értőbben viszonyulunk-e hozzájuk? Kell-e egyáltalán ismerni ezeket, és ha igen, milyen mértékben kell befolyásolnia az előadást és a befogadást? Vannak olyan előadók akik tudomást sem vesznek róla, vannak, akik nagyon is hangsúlyozzák. Kinek van igaza? Eldönthetik a nézők.

A negyedik alkalommal a szinesztéziáról lesz szó: a hangok keltenek majd szín-, tapintás-, illatérzeteket. Itt is az érzéki alapú művek kerülnek előtérbe, a már említett előadóművészekre nagyon is számító korszakok Chopintől kezdve Liszten át a XX. századig. Újra szóba kerülnek az arányok is. Világosság, sötétség, játék a ritmusokkal. Fülei nem fog parodizálni, nem lesz érvénytelen módon, „rosszul” eljátszott darab. A sorozat lényege, hogy a közönség támpontokat kap ahhoz, hogy meg tudja fogalmazni, mi mitől érvényes, ne mások véleményét fogadja el mérvadónak. A lényeg, hogy ne csak azt tudják megmondani a koncertlátogatók, melyik előadás tetszik nekik, azt is képesek legyenek megfogalmazni, miért.   

Infó:

Csatorna – Hallgasson Füleire – négy hangverseny a Zeneakadémia Solti termében.

Első alkalom: 2022. február 16.  

NévjegyFülei Balázs Liszt -díjas zongoraművész, a Zeneakadémia tanszékvezetője 1984-ben született Kecskeméten. Zongorázni 8 éves korában kezdett, első szólóestjét 12 évesen adta. Zongoraművészi diplomáját 2008-ban kitüntetéssel szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Hangversenyprogramjai széles repertoárt ölelnek fel, szólóestjein mindig különleges kapcsolódások hálózzák be koncertműsort. Fellépett Európa szinte valamennyi országában, az Egyesült Államokban, Japánban, Kínában, Izraelben és Ausztráliában.