Az 1980-as évek közepén jelent meg a román Lancranjan magyarellenes könyve, Gondolatok (szó szerint: beszéd) Erdélyről címmel. Egyebek mellett a II. világháborúban elkövetett magyar atrocitásokról ír a szerző „Ippen, Ördögkúton és másutt”. Két erdélyi faluban valóban volt lövöldözés, halálos áldozatokkal. Az „ … és másutt” azonban szabállyá tette a kivételt, vagyis hazudott, manipulált.
1959-ben kivégezték Mansfeld Pétert. Megvárták, amíg eléri nagykorúságát, aztán akasztották fel. Ha ezt megtanítom történelem órán, az épp elegendő mint tény és mint erkölcsi ítélet, egy adott történelmi pillanat szereplőiről. De ha azt mondom (hallottam ilyet előadáson), hogy kiskorúakat végeztek ki úgy, hogy előbb megvárták, amíg betöltik a 18-at, akkor ez így hazugság. A gyakorítás a manipuláció eszköze.
Szinte látom magam előtt a jelenetet. Gyurcsány miniszterelnök lemegy a körletbe. Maga köré gyűjti a rendőröket. Körbe hordozza tekintetét. Fiúk, a szemekre lőjenek! Aztán persze a jámbor rendőrök nem tudtak jól célozni, csak egyet találtak el. „Emberek szemét lőtték ki a rendőrök”, harsogta a jobboldali propaganda, az egyedi esetet rendszeressé hamisítva. Aztán a „szemkilövető Gyurcsány” maradt meg mint eposzi jelző, az események után tizenöt esztendővel is.
Néhány évvel ezelőtt egy magyarországi rendőrőrsön két, vélhetőleg szadista rendőr agyonvert egy kisstílű bűnözőt. Történetesen egy erdélyi magyart. Az ellenzék és sajtó nem beszélt „gyilkos Pintérről” vagy „gyilkos Orbánról”, az eset hamar feledésbe merült. Döntse el a kedves olvasó, hogy a független sajtó vagy az ellenzéki politikai elit sportszerű volt, vagy csak mafla. De akár így, akár úgy, abban azért megállapodhatunk: Orbán vagy Pintér épp annyira volt felelős az esetért, mint Gyurcsány a szemkilövésért.
Érdekes lenne lefolytatni egy kísérletet. Megkérdezni száz elkötelezett kormánypárti szavazót, kit tartanak nagyobb politikusnak: Gyurcsányt vagy Horthyt. Nagy összegben fogadnék arra, hogy 90 százalék az egykori kormányzót tartaná többre. Tekintsünk most el az 1919-1920-as fehérterrortól. Attól, hogy a ma hatalmon lévők által bálványozott korszakban létezett halálos ítélet és kivégzés politikai okokból. Felejtsük el a kőrösmezei és bácskai vérengzést. A 2. világháborút, benne a holokausztot. Csak egy dolgot idézzünk fel. Az 1930. szeptember 1-jei tüntetésen a rendőrök kardlappal támadtak a tömegre. Egy munkás meghalt. Most akkor gyilkos Horthy?
A magyar parlamentben tucatnyiszor hangzott már el: a szocialisták elvették a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat. Hát, nem tudom. Ha én, tegyük fel, öt hónapig minden hónapban adok Önnek egy ötezrest, aztán a hatodikban nem adok, mert elfogyott a pénzem – akkor én elvettem öntől havi ötezret? Mi a fentiek eredője? Egyrészt a kormánypárt goebbelsi propagandájának elképesztő szívóssága és sikere. Másrészt az ellenzék válaszképtelensége, helyenként és időnként maflasága. No persze, tudom én, mennyire nehéz.