Nincs semmi ellentmondás, hiszen érthetjük az egészet úgy, hogy ezeknek az adásoknak a beszélgetései, vitái egyszerűen a majdani kampány figyelembevételével zajlanak. Felvethető lenne még, hogy vezető politikusoknak nem kéne részt venni bennük, hiszen pártjuk győzelméért fognak kardoskodni, de hát egyrészt úgyis folyamatosan ezt teszik, másrészt ezúttal is csupán a csatornák meghívásának tesznek eleget, hogy meghatározott témákban kifejtsék véleményüket.
Leggyorsabban a Hír TV ébredt, és már tavaly szeptemberben átalakította heti vitaműsorát, a Csörtét. Azóta minden hétköznap jelentkezik. Hivatalosan nem köti össze magát a választásokkal, de az egyik műsorvezető, M. Dobos Marianne egy bemutatkozó beszélgetésben úgy nyilatkozott, „azt várjuk ettől, hogy egy kicsit a választásra felkészülve adunk muníciót nemcsak a politikai elitnek, hanem a választóknak is”.
Akárhogy is, nagyon érdekes formát találtak ki: a műsor első kétharmadában a kormány- és az ellenzéki oldalt képviselő politikusok, szakértők vitatkoztak (13-13 perc állt rendelkezésükre), majd a beszélgetést a háttérből figyelő újságírók kommentálták, értékelték a hallottakat. A szigorú időkeret, a világos szabályok elejét vették, hogy a felek kedvükre egymás szavába vágjanak és locsogjanak. Szépen végig kellett hallgatniuk a másik mondókáját, és igyekeztek minél tömörebben, lényegre törően előadni saját álláspontjukat. Aztán jöttek az újságírók „külső” támogatói szerepkörben, értékelő csörtéjük saját hangszerelésükben még egyszer összefoglalta a legfontosabb megállapításokat. Általában jó hangulatú, kulturált műsorok kerekedtek ki ebből a felállásból. A nézőben nemigen keltettek indulatokat a számára nem kedves oldalt képviselők gondolatai, megértette és tudomásul vette, mit képvisel a politikai ellenfél. Az adások óvatos reményt keltettek, hogy lehetséges még nálunk érett közéleti disputa. Ám ki tudja, miért, decemberben megszűnt az újságírók értékelő blokkja, maradt a két főszereplő – időkeret nélkül. Ugyan a hangnem keveset változott, mintha a résztvevőkben szervesült volna, hogy a Csörtében mostanság hogyan illik viselkedni, de a mondandók kezdenek szétfolyni, gyakoribbak a beleszólások. Érezni, hogy közeledik a kampányegyenes, a szerkesztők is tudják, hol van benne a tévécsatornájuk helye, és kicsit lejtősebbé tették a pályát. Amit a legjobban talán az jelez, hogy az utóbbi időben szinte kizárólag az ellenzékkel kapcsolatos témák, vádak állnak a fókuszban. Mintha a hatalommal nem rendelkezőké lenne mindenért a felelősség. Idegen stadionban, védekező pozícióba kényszerítve nehéz a saját játékot játszani. Persze a szurkolótábornak bármi tetszeni fog.
Az ATV nem manőverezett sokat, se a címmel, se a műfajjal, se a formával. December végén elindította választási vitaműsorát, a Voks 2022-t. Itt nincs semmi nagy ötlet. Három meghívott áll pulpitusoknál, a műsorvezető pedig kérdez, szót ad. A kormányoldal egyelőre csak elvétve van jelen, a cél szemmel láthatóan fórumot adni az ellenzéknek, hogy minél világosabban, meggyőzőbben előadhassa helyzetértékelését, kormánykritikáját, politikai irányvonalát, programját. Képviselőik kapnak ugyan nehéz kérdéseket, ha panasz, elégedetlenség suhan végig a médián, de senki sem akarja izzasztani őket. Érthető engedékenység, a mai feltételek között nem árt, ha van egy hely, amelyet otthonosnak érezhetnek. Csak hát ettől kissé elkényelmesedik az egész műsor. Belesüpped a kipárnázott klisékbe. A híveknek nem mondanak újat, és ilyen hangszerelésben aligha szereznek új híveket. Kicsit bele lehetne nyúlni ebbe a felállásba, több agresszivitást engedni a műsorvezetőknek. Elérni, hogy a vendégek koncentráltabban, nem álmos politikai indulattal, hanem józan hittel világítsák meg minél több oldalról elképzeléseiket. Vagy eléjük állni egy világos, mindenkit ösztönző céllal: Figyeljetek, az a feladat, hogy a műsor végén Ceglédi Zoltán úgy érezze, hogy igenis van programotok! Ha őt meggyőztétek, Orbán Viktor legyőzése sem jelenthet problémát.
Érdekes egyébként szembesülni azzal, hogy mindkét műsornak, de nyugodtan mondhatjuk, mindkét televíziónak mennyire kialakult a maga meghívotti köre. Kifejezetten mosolyt fakasztó, mikor rendre ugyanazokat láthatjuk a „másik oldal” képviseletében. Ha szükség van kormánypárti hangra, a Voksba becammog Deák Dániel, Pesty László, biztos előkerül majd Nagy Ervin is. A Csörte pedig Csuhaj Ildikót, Kósa Andrást, Nagy Józsefet szereti mozgósítani az ellenzéki oldalra. A politikusok közül Szanyi Tibor kap gyakran lehetőséget. Tökéletes választás, mert képernyőre való, szórakoztató egyéniség, megszállott baloldalisága a jobboldaliakat elrettenti, de pártjával egyelőre nem igazi politikai ellenfél, és sértettsége miatt az ellenzéki összefogás is kap tőle olykor hideget, meleget. Mindezzel együtt a két vitaműsor hangvételét örömmel fogadnánk a kampányidőszakban is.
