CSOMAGOLNAK I.
Nem a parasztudvarokban még fellelhető (kukorica/termény) darálóról lesz szó, hanem az iratmegsemmisítők (irat darálók) iránti megugrott kereslet alakulásáról.
Érkeznek a hírek, hogy elkezdődött az áprilisi választás utáni helyzetre történő felkészülés, és ehhez tömeges iratselejtezési munkák indultak. Márpedig az iratkezelési szabályzatokban előírt selejtezést előbb-utóbb iratmegsemmisítés követi.
A nyomon követés ellehetetlenítéséhez persze eddig is sokféle eljárást alkalmaztak, olyat is, aminek már több évtizedes a hagyománya. Még élnek, akik emlékeznek Kaya Ibrahimra és Josip Totra, akik megvásárolták Schlecht Csabától - Simicska Lajosnak, a Fidesz egykori pártpénztárnokának a legbizalmasabb hívétől - a Fidesz valóságos „beltagjaihoz” (így a néhány évvel később két és félévi börtönre ítélt Varga Tamáshoz, a Fidesz egykori gazdasági vezetőjéhez; Simicskához és feleségéhez; Ganspergerhez és feleségéhez; Stumpf testvéréhez) köthető több mint két tucat köztartozással terhelt, kiüresített céget. Erről először a Fidesz kormányra kerülését követően, a még létező Népszabadság 1998. augusztus 8-án „A Ficotól a Mahirig és vissza” címmel adott hírt.
A legenda szerint amikor Simicska az adóhivatal elnöke lett, a belépését követő egyik hétvégén jelentős „korszerűsítést” hajtottak végre a hivatal informatikai rendszerében, ami akár a nyomon követés ellehetetlenítését is jelenthette. Az akkori Origóban 2002. július 2-án megjelent hír írta le, hogy „A hosszú bájtok éjszakájaként" emlegetik az 1998-as év halottak napját azok, akik tudni vélik, hogy az aznapra szabadságra küldött APEH-dolgozók távollétében, a berendelt apehes számítástechnikusok az akkori elnök, Simicska Lajos iránymutatása alapján eltüntettek a rendszerből több adatot.
amire a jogforrások is utalnak. Elvileg a hatályos törvény szerint „A Kormány üléseiről hangfelvétel készül, mely - a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában - nem nyilvános… A kormányülésen elhangzottakat összefoglalóban kell rögzíteni”. A Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat 38. paragrafusa viszont ezt úgy módosítja, hogy megszünteti a hangfelvétel készítésére vonatkozó kötelességet, csupán az ülésről szóló összefoglalót említi. Ezzel a lépéssel végleg megszűnik az egyik a magyar parlamentarizmus kezdeteiig visszanyúló közjogi vívmány: a kormányülések tartalmi dokumentáltsága.
Sokan nagyon jól emlékszünk még a Dunagate ügyre, amikor kiderült, hogy a rendszerváltásra készülő Magyarországon a már elindult kerekasztal-tárgyalások ellenére változatlanul folytatódott az ellenzékiek megfigyelése, azaz folytatódtak a politikai alapú lehallgatások. Ezek jegyzőkönyveit – a nyomon követhetőség ellehetetlenítése érdekében - kezdte megsemmisíteni az akkori kommunista kormány III/III-as titkosszolgálata. A politikai megfigyelések folytatódásának és az erre vonatkozó nyomok eltüntetésének a tényére az akkori SzDSz és a Fidesz 1990. január 5-én megtett közös feljelentésben hívta fel a figyelmet. Igaz, akkor az országszerte dolgozó iratmegsemmisítő gépek tömeges beszerzésére – természetesen - még nem a miniszterelnök adott utasítást, mégis országszerte szorgos munkával, az iratmegsemmisítők andalító zümmögésével kísérten teltek a hivatalos irodákban az éjszakák.
Ha hinni lehet – márpedig miért ne lehetne – a Pegasus lehallgató rendszerről megjelent lengyel, francia, izraeli cikkeben írottaknak, akkor azt is tudhatjuk, hogy ezt a nemzetközileg is vizsgált, okostelefont feltörő lehallgató programot csak az izraeli védelmi minisztérium engedélyével és csak kormányok vásárolhatják, bizonyítottan terroristák és bűnözők elleni fedett művelet céljára. Annak érdekében, hogy az izraeli minisztériumnak ne kelljen utólag a felelősségre vonásra számítania – mint Macron francia elnök esetében, aki bejelentette, hogy lecserélte a telefonját –, a program használatával lehallgatott telefonbeszélgetésekről (állítólag) Izraelben is őriznek másolatokat. Ha ez utóbbi igaz, akkor Pelikán elvtárs mondását idézve: „Nem szeretnék az imperialisták bőrében lenni!” A nyomon követés ellehetetlenítésének érdekében gyakori vendégek manapság Izraelben azoknak a kormányoknak a titkosszolgálati vezetői, amelyek megvásárolták a Pegasus programot.
Ne emelkedjünk azonban a kibertérbe, maradjunk a hazai rögvalóságnál, ahol bizony sokszor előfordult, hogy szigorúan védett természetvédelmi területeken épültek lakóparkok, hogy a műemlékvédelem szempontjait háttérbe szorítva újítottak fel kastélyokat, hogy közbeszerzési pályázatok hiányosnak mondott dokumentációját utólag egészítették ki. Várható, hogy most – amikor újra nőttön nő a kereslet a „darálók”, pontosabban iratmegsemmisítők iránt -, ahogy eddig is tette a kiemelten fontos ügyek esetében, maga a miniszterelnök személyesen veszi majd kézbe a dolgot.
Így történt ez saját 2020. március 24-i Facebook bejegyzése szerint, amelyben Orbán Viktor azt írta, idézem: „fürkészeket és portyázókat küldtem ki a világ minden részére és minden égtáj felé, a kereskedők és a diplomaták is dolgoznak”, hogy a Covid járvány következményeinek enyhítéséhez – ma már tudjuk, fölöslegesen és elképzelhetetlenül drágán - lélegeztetőgépeket szerezzenek be. Valószínűleg most is dolgoznak a diplomaták Kazahsztántól Moszkváig, elindultak a fürkészek és a portyázók, így reménykedhetünk, hogy nem lesz hiány a darálókban.
Azonban abban is reménykedhetünk, hogy miként 1990-ben, úgy most is lesz Orbán biztonsági szolgálatának olyan embere, aki a szigorúan ellenőrzött vonatok és darálók közelébe csempészi a kofának öltözött bátor újságírót – ahogy ezt megtette Végvári József őrnagy Lovas Zoltán újságíróval 1990-ben -, hogy lefilmezze a szorgosan működő darálók andalító zakatolását. Igaz, megszűnt az egykori „Graffiti” mozi, ahol a „Cégtől” (értsd, a III/III-tól) elhozott titkos és megsemmisítésre ítélt lehallgatási jegyzőkönyveket, valamint a Cég épületében készült, az iratmegsemmisítés bizonyítékait dokumentáló filmet bemutatták. És már nem Németh Miklós a miniszterelnök, aki egyrészt elhatárolta magát a történtektől, másrészt lemondásra kényszerítette az állambiztonságot felügyelő belügyminisztert. De megtorlatlanul semmi sem marad.