Bő két évtizede jelent meg az amerikai filozófus, Francis Fukuyama A történelem vége? című esszéje, amelyben azt állította, az ideológiák közti harcnak vége, és a hidegháború után elkerülhetetlen a gazdasági és politikai liberalizmus győzelme. Azok az európai jobboldali populista pártok, amelyek két hónapon belül másodszor találkoztak egymással, rá akarnak cáfolni erre az állításra, hiszen úgy vélik, az illiberalizmusnak nincs párja. A populista szeánszokon résztvevő tömörülések közül csak a Fidesz és lengyel Jog és Igazságosság van hatalmon, és mindkét párt tekintélyelvű rezsim létrehozására törekszik.
Hiába minta azonban a Varsóban és Budapesten működő illiberális kormány a többi szélsőjobb párt számára, egy populista európai szövetség létrehozása reménytelen vállalkozás, mert e pártok programja jelentősen különbözik egymástól. A mostani találkozónak különös aktualitást adott az ukrajnai helyzet. Az Európai Unió kapcsán a szuverenitást előszeretettel emlegető szélsőjobb pártok – a lengyel PiS-t kivéve – nagyon megengedőek, ha Oroszországról van szó. Jellemző, hogy a vendéglátó, a bevándorlásellenes Vox elnöke, Santiago Abascal a zárt ajtók mögött tartott találkozó megnyitóján még csak említést sem tett az orosz-ukrán válságról.
Csakhogy a PiS számára most az elsőszámú kérdés az orosz fenyegetés. Ezért elérte, hogy a Kreml által előidézett veszélyre is utaljanak a zárónyilatkozatban, ezt azonban a francia Marine Le Pen töröltette.
Ez a káosz épp a ma Vlagyimir Putyinnal Moszkvában tárgyaló magyar kormányfő számára a legkínosabb, aki nyilvánvalóan egyfajta uniós közvetítőnek akarja láttatni magát. Az már más kérdés, hogy Brüsszelben nem tartják őt annak, de elsősorban nem a populista csúcs miatt, hanem mert Magyarország a Kreml trójai falovaként lép fel az EU-ban.