Az adatokat egy olyan bizottság kérésére tették közzé, melyet még 2018-ban Jacinda Ardern miniszterelnök hozott létre. A kormányfő szerint az országnak szembe kell néznie történelmének eme „sötét fejezetével”. Később már nem csak az állami, de az egyházi és más vallási intézményeket is górcső alá vették. A bizottság decemberi időközi jelentése szerint az 1960-as évektől a 2000-es évek elejéig akár negyedmillió gyermeket, fiatalt és kiszolgáltatott felnőttet bántalmaztak fizikailag és szexuálisan egyházi, illetve más állami gondozási intézményekben. A királyi bizottsággal való egyházi együttműködést koordináló csoport az ország hat katolikus egyházmegyéjétől és 43 katolikus vallási kongregációtól (más néven vallási intézetektől, rendektől vagy egyesületektől) kért és vizsgált feljegyzéseket. A kutatás 428 katolikus plébánia, 370 katolikus iskola és 67 egyéb ellátó intézmény irataira terjedt ki.
A visszaélésekkel kapcsolatos vádak fizikai, szexuális és érzelmi vagy pszichológiai bántalmazást, valamint elhanyagolást foglaltak magukban. Az eredmények szerint 1950 óta 1350 gyermek és 164 felnőtt számolt be arról, hogy valamilyen bántalmazás érte. Az 1680-ból csaknem a fele (835) olyan bejelentés volt, amely gyermek ellen elkövetett szexuális visszaélésről szólt. Ebből 687 oktatási intézményhez, 425 bentlakásos intézményhez, 228 egyházközséghez és 122 egyéb helyszínhez kapcsolódik, több elkövetési helyet pedig nem sikerült azonosítani.
A legtöbb bejelentett visszaélés az 1960-as és 1970-es években történt, 75 százalékuk 1990 előtt. A bizottság vezetője ugyanakkor azt hangoztatta, ez nem a teljes kép, mivel a kutatás csak a nyilvántartott bejelentésekre terjedt ki - vagyis a látencia ennél jóval nagyobb lehet. Egy szervezet szerint akár tizenkétszer több szexuális bántalmazást követhettek el a valóságban, melyről nem készült semmiféle írásos dokumentum. A Survivors Network of those Abused by Priests (Snap) (szabad fordításban: a papok által bántalmazott túlélők hálózata - a szerk.) úgy véli, bár az egyház elismeri felelősségét, ám saját belső képzési kultúrájában és módszereiben nem történtek érdemi változások. „A visszaélésekkel kapcsolatos panaszok kezelése során a vizsgálati folyamat a valószínűségek mérlegelésén alapul, nem a panaszosra összpontosítanak” - vélekednek. John Dew bíboros, az új-zélandi katolikus konferencia elnöke szerint a statisztikák borzalmasak, és az egyház mélységesen szégyelli magát emiatt. „Határozottan remélem, hogy az ehhez hasonló tények segítenek majd szembenézni a szomorú valósággal (...) az egyház tanulni fog ebből, egyúttal megerősíti elkötelezettségét a gyermekek védelmét szolgáló munka iránt”.
Korábban már Franciaországban is végeztek egy hasonló vizsgálatot. Mint lapunk is beszámolt róla, ennek eredménye szerint 2900 és 3200 közé tehető azon pedofil elkövetők száma, akiket tetten értek 1950 óta a francia katolikus egyházban.
