„Az utolsó szó még nem hangzott el a fejlesztések ügyében!” A vészjósló mondat a bécsi polgármester szájából hangzott el két hónappal ezelőtt, amikor az infrastrukturális ügyek minisztere befejezettnek nyilvánította az osztrák főváros északi-keleti területének grandiózus fejlesztési tervét. Michael Ludwig kedden beváltotta fenyegetését, kétszáz fős kivezényelt rendőri egység tisztította meg a beruházások ellen tiltakozók úgynevezett bázistáborát. Markológéppel szétmorzsolták a tábor közepén emelt fatornyos, piramis formájú épületet, ledöntötték a sátrakat, s a környezetvédelmi aktivistákat - többnyire tizenéves ifjakat - távozásra szólították fel. A rendőrség szokatlan keménységgel cselekedett. 48 tiltakozót letartóztattak, ha szükségét érezték, gázsprayt is bevetettek. A megtisztított területet aztán vaskerítéssel vették körül, bejelentve, hogy a nyáron megakasztott építkezést lehet folytatni.
A környezet féltői és a városfejlesztők, ipartámogatók harca nem új keletű Ausztriában (a zwentendorfi atomerőmű 1978 óta kulcsrakészen rozsdásodik), csak arra nem volt még példa, hogy a sokmilliós-milliárdos beruházásokról döntő infrastrukturális minisztérium élén a zöld párt embere áll. A 44 éves Leonore Gewessler az osztrák koalíciós kormányban a 14 százalékos környezetvédő párt kipróbált harcosa, európai terepen gyakorolta a bolygó védelmét, s miniszterségét megelőzően hat évig a Global 2000 nevű, tekintélyes osztrák környezetvédő civil szervezetet irányította. Szakértelmét, rendíthetetlen bátorságát nagyra értékelik politikus társai, akik immár a párt második legbefolyásosabb emberének tartják.
Önbizalma is imponáló, olyan határozott eltökéltséggel dobta ki az úgynevezett Lobau-tervet, mintha annak megvalósításáról nem az ezredforduló óta gondolkodnának városfejlesztők. Felülbírálta azt az érvet is, hogy a 200 ezer lakossal szélsebesen kiépült 22. kerületi Donaustadt, (lakótelepekkel, fiatal, szaporodó lakossággal) egy négysávos, 3,5 kilométer hosszú összekötő utat igényel. Amelynek híján Bécs szociáldemokrata vezetése szerint körülbelül 60 ezer további lakó beköltözését akadályozza meg a miniszter.
A városi útszakasz kiépítése része egy széleskörű elképzelésnek, amelynek keretében befejeznék a Bécset körülvevő 200 kilométeres körgyűrűt, autópályával, vasúti összeköttetéssel. A gyűrű bezárása 19 kilométeres pálya kialakítását jelenti, benne egy 8,2 kilométeres alagúttal. Az elképzelések szerint az alagút Lobau alatt 60 méterrel épülne, és átszelné a Dunát. A teljes koncepció megvalósítása 1,9 milliárd euróba kerülne, a városvezetés szerint nagyon sok embernek adna munkát. Tudnivaló, hogy az egykoron a Habsburgok vadászterületének számító, Bécshez tartozó Lobau ma a bécsiek egyik kedvenc természetvédelmi pihenőhelye, madárcsicsergéssel, vízi élettel, bringásokkal.
Az engesztelhetetlen ellenfelek érvei lepattantak egymásról, a sok hónapos állóháború odáig fajult, hogy az „ifjú, tinédzserkorú“ harcosok behatoltak a bécsi városházába, egészen Michael Ludwig folyosójáig, s átadták tiltakozásukat. A bécsi tanácsos, Ulli Sima állítja, hogy ő öt hónapig próbálta tárgyalóasztalhoz invitálni a táborvédőket, s ezt követően adta át az ügyet a város első emberének. Aki az erőszak bevetését igyekezett finomra venni, a 48 letartóztatott ifjút a személyazonosságuk megállapítása után elengedték, ma már senki nincs a rendőrség őrizetében.
A környezetvédő csapat vezetője egy 21 éves lány, Lena Schilling, aki további ellenállást helyezett kilátásba. Elítélte az erőszakot, amelynek részeként a rendőrség a metróvonalat is lezárta, hogy a tábor védői ne kaphassanak utánpótlást. Lena a szüleitől tanulta a környezet harcos védelmét, attól a generációtól, amelynek tagjai megalapították az 1986-ban a parlamentben jutott zöld pártot, s akik ma kormányon is vannak. Lehetséges, hogy ők is visszamennek „terepmunkára“, az atomenergia környezetbaráttá nyilvánítása ugyanis Ausztriában országos felháborodást váltott ki.
