Tavaly még azt gondoltam, a Covid-19 miatt nem érzem a tokiói olimpia eseményei láttán, amit a korábbi játékok alkalmával. Néztem a vízből épphogy kikászálódott úszókat maszkban nyilatkozni, az üres lelátók előtt, és nem éreztem azt az elragadtatást, amit Egerszegi Krisztina, a triplázó vízilabdázók vagy Szilágyi Áron első elsősége közvetítésekor éltem meg. A koronavírus-járvány most is rettentő hatással lesz a Pekingben hivatalosan ma kezdődő téli olimpiára. Viszont meglepetést már nem kelt.
Nem is ez a bajom. Még azt sem mondhatom, hogy a téli seregszemle, amely lényegesen visszafogottabb örömet szerez nekünk, magyaroknak, kevésbé szokott izgatni - legalább önfeledten szurkolhatok a cseheknek a hokitornán. Nem. Az van, hogy
Az anyagi haszonszerzés. És én éppenséggel egy olyan országban élek, ahol pontosan látom, mi ennek az eredménye.
Az „átkosban” az olimpia ablak volt egy jobb, tisztább világra: két hét garantált feltöltődés. Most ott tartunk, hogy a FIFA kétévente szeretne vb-t rendezni, ami minden sportszakmai szemponttal szembe megy, de a futball első számú szervezetét miért is érdekelnék e szempontok?! A NOB-ot sem nagyon izgatta, hogy a világ minden tájáról mintegy 180 különféle szerveződés szólított fel a pekingi játékok bojkottjára, amiért Kína sorozatosan tiporja az emberi jogokat - és addig jó, amíg nem valóságos genocídiumot tart, ahogy tette azt az ujgur kisebbség körében.
A NOB az elszabaduló rendezési költségekkel, az állandóan változó programmal szépen belavírozta magát egy olyan csapdába, ahonnan súlyos arcvesztés nélkül nem lehet kikászálódni. A 2022-es seregszemlére pályázó öt város közül három visszalépett, Kazahsztán és Kína közül kellett választani. Ezek után várjuk mosolyogva a megnyitót.