A minapi Republikon-kutatás ugyanazt mutatta, mint a megelőző jónéhány: nincs érdemi méretkülönbség a kormányoldal és az ellenzék szavazótábora között. Lehet rajta fanyalogni is akár, de két dolgot biztosan jelent. Egyrészt az ellenzéki szavazótömb nem hullott szét, az összefogás népszerűsége nem zuhant be, mióta Márki-Zay Péter a közös miniszterelnök-jelölt; most már nem is fog, ezt érdemes innentől adottságként kezelni. Másrészt
Ez még nyilván nem a végeredmény, a java csak most jön, de annyi kijelenthető: a verseny nem lefutott.
A kormányon ezen a ponton leginkább a felelősség kérhető számon. 2010-ben ugyanekkora mértékű eladósodás mellett a búcsúzó Bajnai-stábnak eszébe sem jutott a választási költekezés. Nyilván más volt a világgazdasági helyzet, de például az IMF-hitel nagyobbik fele a kormányváltáskor ott pihent az államkasszában, lehetett belőle később Orbánéknak Mol-részvényt venni. A fegyelmezett válságkezelést anno Varga Mihály és maga Orbán is megköszönte, ez ugyanúgy tény, mint hogy ha áprilisban kormányváltás lesz, az újaknak nem sok okuk lesz a hálálkodásra.
A Fidesz természetesen a saját érdekeit követi, amelyek ezúttal sem esnek egybe az országéval – megszoktuk már 12 év alatt, hogy minden ilyen esetben az ország húzza a rövidebbet. Nem is érdemel több szót, inkább az ellenzékkel, az ellenzéki pártok viselkedésével érdemes foglalkozni. Merthogy, mint fentebb jeleztük, az esély valós; most kellene nagyon vigyázni. Egyrészt arra, hogy ne tűnjön úgy, mintha eleve „az ezüst is szépen csillog” lenne a választási stratégia, vagy mintha már ma az új kormány bukására készülnének, próbálva minél nagyobb távolságot tartani tőle. Másrészt a frontvonalakra: annak a látszatnak az elkerülésére, hogy némelyek mintha nem is a Fideszt szeretnék legyőzni.
Lehetséges győzni, ehhez azonban bele kell állni: munka kell, mozgósítás és 100 százalékos fordulatszám az eddigi 20-25 százalék helyett. Hogy ne beszéljünk rébuszokban: érdemes lesz majd megfigyelni, hogy némely pártok, miután egy hónapon át úgymond vért izzadtak, hogy valahogy összegereblyézzék a 200 ezerből rájuk kirótt népszavazási aláírás-mennyiséget, hány nap alatt gyűjtik össze a saját jelöltjeik betolásához szükséges szignókat.
12 elvesztegetett év után itt a lehetőség, hogy valami más következzen. Ezt a sanszot nem a pártok rakták össze, hanem a szavazók, a pártok akarata ellenére (emlékszünk még 2018-ra?). És akire ráég, hogy ő játszotta el, annak lehet, hogy lesz négy kényelmes éve a Kossuth téren, de 2026-ban alighanem alulról fogja szagolni még a Kétfarkú Kutya Pártot is.