Sodródunk Kelet felé

Amikor Orbán Viktor kedden Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, látogatását békemissziónak nevezte. Szép gondolat, de felmerül a kérdés: Putyinnal szemben kinek az érdekeit képviselte a béke megvalósulása érdekében. Ukrajnáét? Az Európai Unióét? Esetleg a visegrádi államokét? Az kiderült, hogy miniszterelnökünk mit kért Magyarország számára az orosz elnöktől, de arra egyetlen megjegyzés sem utalt, hogy a konfliktusban bármely más nemzetközi szereplő érdekében is fellépett volna.

Egyre ijesztőbb, mennyire sodródunk Kelet felé. De nemcsak a Nyugattól távolodunk el a diplomáciánkban és – gyakran sajnos úgy érezhetjük – a gondolkodásban is, hanem a térségünktől is.

Hiába ápol kiváló kapcsolatokat a magyar miniszterelnök Janez Jansa szlovén kormányfővel, hiába fektetnek be ott egyre jelentősebb összegeket kormányközeli magyar vállalkozók, ez még nem jelenti azt, hogy Jansa kormányunkhoz hasonlóan a Keletet tartja mintának. A szlovén kormányfő nemrég komoly összetűzésbe került Kínával, mivel szorosabbra vonta a kapcsolatokat Tajvannal, és kölcsönösen kereskedelmi irodák létrehozásáról állapodott meg Tajpejjel. Pekinget különösen az bőszítette fel, hogy Jansa „demokratikus országnak” nevezte Tajvant, mint a Global Times című pártlap írta, Kínát „sokkolta”, hogy a szlovén miniszterelnök megkérdőjelezte az egy Kína elvét. El tudnánk képzelni, hogy a magyar diplomácia bármely irányítója szembemenne Kínával?

Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök nagyon is határozottan Ukrajna oldalára állt az Oroszországgal szembeni konfliktusban. Zágráb geostratégiai törekvéseit mi sem jelzi jobban annál, hogy tavaly novemberben megállapodást kötött Emmanuel Macron francia elnökkel Rafale francia vadászgépek vásárlásáról, nemrégiben pedig a kormányfő bejelentette, országa Bradley gyalogsági harci játműveket vesz az Egyesült Államoktól. Zoran Milanovic horvát elnök ugyan oroszbarát kijelentéseket tett, de nem ő határozza meg az ország külpolitikai irányvonalát.

Jelzésértékű, hogy a szlovák kormány épp a jelenlegi feszültség közepette hagyta jóvá az Egyesült Államokkal kötendő védelmi egyezményt. A megállapodás ugyan kiváltotta a baloldali pártok, elsősorban a Robert Fico által fémjelzett Smer haragját, amely népszavazást is akart kiírni a kérdésben, de ratifikálásához nem férhet kétség.

Hogy hol áll Csehország a konfliktusban, arról mindent elmond: kedden írta alá a cseh és az ukrán fél a szerződést, melynek megfelelően Prága tüzérségi lőszereket szállít Kijevnek. Megállapodást kötöttek arról is, hogy a sebesült ukrán katonákat a Cseh Köztársaságban kezelik egy háború esetén. Lengyelország pedig, amely első számú fenyegetésként tekinti Oroszországra, a napokban ígért védelmi célú lőszereket és humanitárius segélyt Ukrajnának.

Itt tartunk. S ami a legszomorúbb: az itthoni társadalom jó része csendben figyeli, hogy egy a régi szovjet érdekszféra kialakítására törekvő rendszer felé sodródunk.