Mi is felkeltünk hajnalban, hogy legalább kérdezni tudjunk. Nem mintha őszinte válaszokban reménykedhettünk volna, de ebben a rezsimben már az is nagy szó, ha tényleg eljuthatunk a kérdésekig. Készültünk rá, hogy a szokatlanul korai időpont – reggel hét óra – azt is szolgálja, hogy minden jelenlevőre sor kerülhessen. Nem így történt; a Népszava munkatársai kimaradtak, hiába készültek fel alaposan a Kormányinfóra.
Ismétlem, nem azt remélték, hogy Gulyás Gergelytől pontos, hiteles válaszokat kapnak majd; a Fidesz – a kormány – feltehetően ezt a műfajt nem is ismeri. Ugyanakkor mégis fontos a fórum, a felbérelt kormánypárti kérdezők mellett szóhoz juthatnak a független vagy ellenzékinek minősített média képviselői is. Normális országban már ez a felosztás is abszurd, hiszen a médiának alapvető feladata a hatalom kontrollja, bírálata, ilyen helyeken a kormányzat nem vásárolja fel az orgánumok többségét. Itt azonban ez megtörtént, ezek a „kollegák” végzik is a rájuk kiszabott feladatot; noha kormányinfón ülnek, mégis az ellenzékről, annak miniszterelnök-jelöltjéről faggatják a minisztert.
De itt legalább szóhoz jutnak mások is, lehet kérdezni a kényes ügyekről. Meg is tették ezt mások, bár bennünket is érdekelt volna például, miként lehetséges, hogy miközben három minisztériumban is tartottak házkutatást, erről a kormány más tagjai közül senki sem tudott, még maga Gulyás sem, noha az egyik miniszter éppen hozzá tartozik. Bizonyára nehezen nyugodtunk volna bele abba a válaszba, hogy titoktartás kötelezte az érintetteket, már csak azért is, mert olyan jogszabály biztosan nem létezik, ami arra kötelezne bárkit, hogy magát a házkutatás tényét is el kell hallgatni. Ott talán még ebben a rezsimben sem tartunk, hogy embereket el lehessen hallgattatni, bár látjuk, van rá törekvés. De ez a fránya látszatdemokrácia nyelvi bravúrokra készteti a hatalom képviselőit, amelyeket aztán egy ilyen kormányinfón elő lehet adni. Ahogyan minden további nélkül lehet egymásnak ellentmondó, vagy éppen teljesen hihetetlen és hiteltelen dolgokat is állítani.
A jelenlegi kancellária miniszternek ugyanolyan jól mennek az elhajlások, és ismerjük el: sokat fejlődött. Olykor már ő is megengedi magának, hogy gunyoros legyen, és – láthatóan – neki magának tetszik is, amit mond. Nem állítom, hogy lubickol a kínos témák tengerében, de – egy-két kivételtől eltekintve – nem is jön zavarba. Gond nélkül állítja, hogy neki igazán nincs dolga, mint ahogy a kormány fejének sem ezzel az egész korrupciós botránnyal, és azzal sem, hogy a lebukott kormánytag változatlanul ott ül a parlamentben. És azzal sem, hogy a hírekbe belekeveredett az ő beosztottja is, hiszen nincs miről beszélni: kiderült, hogy nem történt semmi. Érdekes, a Városháza-ügy kapcsán ez sosem jutott eszébe Gulyásnak.