Valakik titkosszolgálati manőverekre emlékeztető akciót indíthattak a választások előtt a Fidesz érdekében, erre utal az a leleplezésnek szánt névtelen cikksorozat, amely a kormánypárti Magyar Nemzetben jelent meg. Az Átlátszó forrásai szerint a külföldi tudósítók és kormánykritikus civilszervezetek lejáratását célzó propagandaanyagokban közölt videók gyanús körülmények között készültek, ráadásul felsejlik a háttérben egy állítólagos közel-keleti milliárdos is, aki másokkal karöltve kamuprofilokkal szervezett álláshirdetések feladásával került kapcsolatba több magyarországi szakemberrel. Belőlük aztán hamis interjúkon keresztül igyekeztek olyan nyilatkozatokat kiszedni, amelyek összevágva, manipulálva egybeesnek a Fidesz narratívájával. Úgy tudni, titokban felvett, többórás videóanyagokból vághatták össze a néhány perces lejáratóanyagokat.
A Magyar Nemzet „Soros emberei” nevű dossziéjában közölt írások alapját az internetes „állásinterjúk” felvételeiből összevágott néhány perces anyagok adják, amelyeket „ismeretlen e-mail címről” kaptak meg. A lap ezután nem nagyon törődött azon újságírói alapvetésekkel, hogy az efféle kétes eredetű anyagok esetében illene megszólaltatni az összevágott felvételeken szereplő személyeket, netán utána járni az anyagok hátterének, céljának, esetleg megpróbálni megszerezni az eredeti felvételeket - ehelyett kontextus nélkül, tényként közölték az ott elhangzottakat.
A titokzatos felvételeken egy magyar személy szerepel, Kálmán Mátyás, a 24.hu és az Index volt újságírója a Magyar Nemzet cikkében látható videókon egyebek között arról beszél, hogy különböző nem kormányzati szervezetek manipulálják, vagy akár megvesztegetik a Magyarországról tudósító újságírókat, akik sok esetben erősen torzítva írják meg a hazánkban történő eseményeket. Mint fogalmaz, nem lehet tudni, hogy az adott újságíró éppen kapott-e egy meghívást egy "jó kis hotelbe", és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából. Azt is állítja, nem jó, hogy a sajtó munkatársai ilyen mértékben függenek az NGO-któl.
Egy másik anyagban Andrej Nosko beszél, aki 2018-ig a Soros György érdekeltségében lévő Open Society Foundations egyik igazgatója és divízióvezetője volt. Ő a felvétel szerint azt mondja, „egyszerű realitás”, hogy a médiában zömmel balliberális emberek dolgoznak, az pedig „normális törzsi és csordaviselkedés”, hogy a médiában részrehajlás van, ha pedig Orbán Viktor magyar kormányfő szocialista lenne, máshogy állna hozzá a média és az Európai Unió is. Az összevágott felvétel szerint itt példaként Robert Fico ex-szlovák miniszterelnököt hozza fel (ő egyébként kormányzásának vége felé egyáltalán nem volt rossz viszonyban Orbánnal - a szerk.), akinek kormányzása idején ölték meg Ján Kuciak oknyomozó újságírót. A felvétel szerint Andrej Nosko azt is állítja, „jót szórakozott” azon, amikor a magyar médiatörvényt egy olyan szlovák szocialista politikus bírálta, aki a saját hazájában sokkal korlátozóbb törvényt szavazott meg.
Egy újabb felvételen Dalibor Rohač beszél, aki az American Enterprise Institute munkatársaként vizsgálta Kelet-Közép-Európa és az Európai Unió folyamatait. Ő szintén Robert Ficót emlegeti, a vele kapcsolatos kérdésre állítólag úgy felel, hogy „a névleg szociáldemokrata Fico vezette kormány meglehetősen korrupt volt, ám Ficót mégis a saját emberüknek tartották, mivel az európai szocialisták frakciójában ült". Arról is beszélt, hogy a médiaelitek és az európai intézmények hajlamosak arra, hogy a saját embereiknek tartott szereplőknek megadják az ártatlanság vélelmét azokban a szituációkban is, amikor ezt Orbántól megtagadják. Továbbá, hogy ha Orbánt leváltanák és ismét szocialista kormánya lenne Magyarországnak, akkor Brüsszelben "nagyon megkönnyebbülnének". Dalibor Roháč továbbá a reálpolitika működésének egyik oldalaként említette, hogy miközben Bulgária és Románia diszfunkcionálisabb és korruptabb Magyarországnál (utóbbit azóta a korrupcióban folytatott illusztris „versenyben” hazánk már megelőzte - a szerk.), az európai intézmények szemszögéből könnyebben kezelhetőek abban az értelemben, hogy nem vétóznak meg európai kezdeményezéseket.
Az Átlátszó cikkében azt írja, több olyan civil szférában aktív szakemberről is tudomást szerzett, akik kamu álláshirdetéseknek estek áldozatul. Ezeket maguknak filantróp szervezeteknek és személyeknek beállító emberek adták fel azzal, hogy támogatni szeretnék a civil társadalmat, amelyhez munkatársakat keresnek. Egy neve elhallgatását kérő sértett LinkedInen került kapcsolatba a videó készítőivel. A kamu-hirdetés szerint egy „európai székhelyű” NGO keres szakembert olyan alapítvány irányítására, amelynek célja a koronavírus-járvány alatt előforduló emberi jogi visszaélések kezelése, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, valamint a szólásszabadság és az információszabadság elősegítése. A tényfeltáró lapnak két, szintén a civil szférában dolgozó személy is arról számolt be, hogy
A Telex megkereste az egyik felvételsorozaton szereplő Kálmán Mátyást, aki azt mondta, ő is az említett kamu-álláshirdetésre jelentkezett. Ezt követően egy holland akcentusú, magát HR-esnek mondó nővel, valamint egy magát támogatóként bemutató férfival beszélgetett mintegy háromszor 45 percet, tehát ebből a több mint két órás videóanyagból született meg a néhány perces felvétel. Kálmán Mátyás állította, kontextusából kiragadott mondataiból vágták össze a közölt anyagot.
A lap Andrej Noskót is megpróbálta elérni, de tőle egyelőre nem kaptak választ. Dalibor Roháč viszont írt az ügyről a Twitterre, állítása szerint a felvételek valamikor 2020-ban készülhettek, bár pontosan nem tudta azonosítani az időpontot. Abban viszont biztos, hogy az észrevételeit egyoldalúan válogatták és vágták össze, valamint abban, hogy mindezt nem jóhiszemű módon tették. Azon kijelentését fenntartotta, hogy Orbánon kívül „vannak még rossz dolgokat művelő európai politikai szereplők, akik nem mindig részesülnek olyan figyelemben, mint amilyet megérdemelnének”, ettől még viszont nem változik meg a véleménye a magyar demokrácia leépítéséről, a burjánzó korrupcióról, valamint a Moszkvához és Pekinghez való lojalitásról.
Az ügyről a Politico is beszámolt, amely déja vu-érzésként jellemezte azt, ugyanis kísértetiesen emlékeztet a 2018-as országgyűlési választások előtti úgynevezett Black Cube-botrányhoz, amikor is a részben volt izraeli titkosszolgálati alkalmazottakból álló izraeli cég emberei több magyarországi, illetve magyar kötődésű, a kormány által rendre „Soros-ügynöknek” bélyegzett civil szervezet munkatársait próbálták lejáratni. A lap szerint a négy évvel korábbi ügyben használt egyik kamuprofilnak még a neve is megegyezett a közelmúltban használttal, a különbség mindössze a videofelvételes kamuinterjúkban mutatkozott meg.
