Nagyobb a baj a magyar inflációval, mint hogy azt egy farhát-rendelet helyrehozhatná – ez szűrhető le a januári inflációs adatra adott elemzői kommentárokból. Januárban már 7,9 százalékkal voltak magasabbak az árak, ami önmagában is vészjósló, hisz az infláció a szegények adója – ők érzik meg leginkább a 10-30 százalékkal emelkedő élelmiszerárakat, olyannyira, hogy vannak termékek, amelynek megvételéről eleve le kell mondaniuk.
A pénzromlást most még világpiaci folyamatok hajtják: az egekbe szökő olaj-, nyersanyag és élelmiszerárak, de már itt kopogtat az ablakon a bérinfláció, illetve az inflációs várakozások emelkedése. A választási pénz- és béreső láttán ugyanis az árak még gyorsabban emelkednek, így a kormány egy ár-bér spirálba hajtja bele a magyar gazdaságot. Nagyon gyorsan be kell húzni a féket – ha még nem késő –, ellenkező esetben tartósan magas lesz az infláció Magyarországon.
Az inflációt két kormányzati intézkedés fékezi, az energiaárstop – rezsicsökkentés – és az üzemanyagárstop. Ez utóbbi már érezteti káros hatását: megjelentek a szlovák, osztrák benzinturisták, és néhány kis kút bezárt. Ha a következő hónapokban tucatjával zárnak be a kutak, megszűnik a verseny – vagyis tartósan magasak lesznek az árak. Hasonló a helyzet az energiapiaccal, ahol az árbefagyasztás évi 600 milliárdos veszteséget termel – ezt a pénzt év végén valakinek ki kell fizetnie. A kormánynak nincs pénze – mindig a másét osztogatja –, így azt adófizetőknek kell majd kipótolniuk. Ez így nem rezsicsökkentés. A megoldás a panelok és a családi házak szigetelése, napelemmel való felszelése lett volna az elmúlt 12 év pénzesőjében – de ehelyett másra ment a pénz. Így az árbefagyasztással csak gyűlik a feszültség a rendszerben.
Egyszer le kell venni az ársapkát – és akkor robbanhatnak az árak. Előbb-utóbb csak a far-hát marad.