Hogy a miniszterelnök nem tud tust húzatni a cigányokkal a saját egészségére, az biztos rossz érzés. Móricz is írt ilyenekről, pedig az ő dzsentrijeit nem olyan gondok nyomasztották, mint a mi kormányfőnket, akinek egyenesen az inflációval kell megküzdenie.
Pedig amúgy már minden teljesen rendben lenne a (kis)királyságában, ezt megtudhattuk a szombati kampánybeszédéből. Jelesül, hogy megszámolhatatlan ezer milliárdos fejlesztések futnak – amelyek megszámolhatatlan milliárdos hasznot hoznak a cimboráinak, strómanjainak. Tetejébe csökkent a szegények száma és mértéke – állította, s itt valóban meg kell állni egy pillanatra a tus előtt.
A világgazdaság felívelő szakaszában, ami Orbán szerencséjére pont egybeesett az ő uralkodásának első évtizedével, valóban mutattak valami javulást az adatok a korábbi hazai helyzethez képest, de
Minél inkább ez alatt az alig 120 ezer forintos magyar szegénységi küszöb alatt van valakinek a jövedelme, annál szegényebb - és túl sokan vannak ilyenek. A KSH adatai szerint az idős nők helyzete a sok siker ellenére még romlott is 2010 óta.
Azt is mondta, hogy nálunk az adók alacsonyak, az emberek sokat keresnek, egyre csak vásárolnak, megéri dolgozni. Az kimaradt, hogy a 27 százalékos áfa világbajnok, hogy a minimálbérünk még a kampányemelés után is utolsó a V4 országok között és hogy a „középosztály erősödik” kitétel csak a felső rétegre igaz, az alsó csoportok megállíthatatlanul csúsznak lefelé. Az sem került szóba, hogy miből élnek az álláskeresési járadékra már nem jogosultak, akiknek három hónap után stoptáblát mutat fel a kormány: eddig kaptál enni, tovább nem. Nekik nem ér semmit a benzinstop, hisz nincs autójuk; a kamatstop, hisz nem kapnak hitelt egy banktól sem; s a rezsistop sem sokat segít, amikor csak szociális tűzifával tudnak fűteni. Igen, nekik marad a farhát stop.
Hát ezért tényleg nem lehet tust húzatni a cigánnyal.