Importáljuk a kínai cenzúrát, hogy pozitív irányba fejlődjenek a kereskedelmi kapcsolatok! - tanácsolták Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesternek egyes hazánkban működő kínai egyesületek vezetői. Tény, hogy ennél barátságosabban fogalmaztak: mindössze félelmüket fejezték ki az anyaországuk várható negatív reakciója miatt. Mint amikor a mezei maffiózók a keresztapa haragjára figyelmeztetve követelik a védelmi pénzt.
A levelet jegyző kínai üzletembereknek nem pénz kell, az itteni érdekeltségeik bőven fizetnek, ők „az anyaország politikai gondolkodásával nem összeegyeztethető” ferencvárosi utcanevek megváltoztatásában érdekeltek. Sokat elmond a kínai politikai viszonyokról, hogy a kifogásolt megnevezéseket még idézőjelben sem merték leírni. Ennél is árulkodóbb, hogy nem a különböző vallások elnyomása, a hongkongi autonómia és szabadságjogok felszámolása, illetve az ujgurok elleni népirtás a tiltakozás tárgya, hanem az erre emlékező utcatáblák.
Kétlem, hogy az aláírók önszántukból ragadtak volna tollat, lévén a pekingi elnyomó rezsim elkötelezett hívei. Legjobb esetben a megfelelési kényszer motiválhatta őket, de még valószínűbb, hogy megkérték őket erre. Választásuk biztosan nem volt, hiszen egy olyan totalitárius diktatúra polgárai, amely bármikor képes egzisztenciájukon vagy szeretteiken keresztül megtorolni, ha nem felelnek meg az elvárásoknak.
A kommunista állampárt rákényszeríti őket, hogy cinkostársak legyenek, Peking akaratának végrehajtói. Talán nem kéne velük is ugyanúgy szolidaritást vállalni, mint a kínai keresztényekkel, a tibeti buddhistákkal, a demokráciapárti hongkongiakkal és az ujgur muszlimokkal? Javaslom, hogy a ferencvárosi kerületvezetés róluk is emlékezzen meg - elnevezhetnének egy zsákutcát “A külföldi vagyonosodás reményében meghunyászkodó kínaiak” útjának.