A közéleti tartalmú, társadalmi kérdésekkel foglalkozó és a jelenkor magyar valóságát bemutató színház a szívügye. Figyelemmel kíséri a legújabb próbálkozásokat és kapcsolatot tart a befutott nagyokkal. Ahogy mondani szokás: rajta tartja kezét a kortárs magyar dráma verőerén. Több évtizedig volt a Vígszínház vezető dramaturgja, olyan előadások fűződnek a nevéhez, mint például Szakonyi Adáshibája, Bereményi Légköbmétere, Nádas Péter Találkozása, Borbély Szilárd Olaszliszkaija vagy a Képzelt riport… és A Pál utcai fiúk. Ő Radnóti Zsuzsa, akinek figyelő tekintete előtt született és került színre drámák sokasága. Most visszatekintett saját pályájára és a magyar drámairodalom utóbbi 120 évére. És összegzett. Így, aki betekintést szeretne a kortárs magyar színház történéseibe, a magyar dráma alakulásába, mindenképp nagy haszonnal forgathatja ezt az életműkötetet, mely válogatás esszéiből, közéleti megszólalásaiból.
Radnóti Zsuzsa szó szerint drámatörténelmet ír. Füst Milántól Esterházy Péteren át Térey Jánosig és Székely Csabáig. Teszi mindezt olvasmányos, közérthető stílusban. Nagy erénye, hogy a drámákat nemcsak önmagukban vizsgálja, hanem színházba helyezetten, azaz megelevenedve és közönséggel való találkozásukban is mutatja. Fontosnak tartja azt is, a megszülető vagy adaptált dráma miként reflektál a körülöttünk lévő valóságra. Olyan összképet mutat, ami nem sokaknak van birtokában.
Az ismert mozaikdarabkákat megvizsgálja, majd összeilleszti, amiből a színháztörténet mellett a korrajz is előtűnik. Láttatja, miként tágult (lásd Kaposvár), majd szűkül megint mind jobban a tér, és bár ez kreativitásra készteti az alkotókat, egy ponton túl ellehetetlenít, a lehetőségeket fojtja el. (A nemrég bemutatott Éhség-adaptáció is mellbevágóan mutatja ezt a Trafóban.) Látjuk, a korral együtt mozdul az irodalom.
Többször emelte fel szavát közéleti ügyekben is. És – látjuk – e szavak mindig higgadtak, átgondoltak, még ha mégoly kérlelhetetlenek. Akár TAO-ról van szó, akár SZFE-ről. Nemrég, épp három éve pedig Kossuth-díjából maga is díjat alapított. A Kortárs Magyar Dráma-díjjal minden év februárjában olyan drámákat díjaznak, amik közéleti tartalmukkal, kritikai élükkel sokat tesznek, hogy ne csak az irodalom mozduljon, maga a társadalom is. Férje, Örkény István szellemi örökségét így ápolja még szélesebb körben.
Radnóti Zsuzsa hát összegez, és ez összegzésből apránként kirajzolódik saját életműve is. A közért felelős, tevékeny ember rajza. A háttérből tevékenykedik, hogy minél többen kerülhessenek előtérbe. Ízig-vérig dramaturg – ismeri a szó erejét a mindennapokban is. Tudja, mit jelent egy-egy jó szó. Támogat és buzdít, támogat és terel. Visszajelzést ad. Nem meglepő, hogy sokan hálával gondolnak rá és sokat köszönhetnek neki. Nem egy íróban fedezte fel a szunnyadó drámaírót és terelte a dráma kapujába. Egyszóval támogató jelenlétének sokat köszönhetünk, és maga Radnóti Zsuzsa is megkerülhetetlen, ha kortárs drámatörténetről beszélünk. (Válogatás Radnóti Zsuzsa írásaiból és közéleti megszólalásaiból. Kossuth Kiadó, 2021. 430 o.)
