Nem csak az ellenzék kezel bennünket csalókként, hanem az Orbán-kormány is – Erdélyben is dúl a választási kampány

Van, aki rémálomként éli meg a magyarországi parlamenti választás kampányát, van, aki a nemzeti összetartozás bizonyítékaként várja a nagy napot. A médiában azonban nyoma sincs a sokszínűségnek.

2018-ban is szavaztam a magyarországi választáson, az idén is fogok. Hálás vagyok azért, hogy magyar állampolgár lehettem, azért, hogy a magyar állam végre ugyanolyan magyarnak tekint engem is, mint azokat, akiknek ősei szerencsésebbek voltak és soha nem kényszerültek más állam fennhatósága alá – fogalmazott egy csíkszeredai fiatalember.

Múlt heti erdélyi körutam során sokakkal nyílt lehetőségem beszélgetni arról, hogyan viszonyulnak ők az egyszerűsített honosítással járó levélszavazáshoz, miért regisztráltak a választásra, miért voksolnak vagy épp miért nem. Olyannal nem sikerült személyesen találkoznom ezúttal, akik még a 2014-es választás előtt kérték felvételüket a névjegyzékbe, „amikor még nem ment házhoz a regisztráció”, de nyilván, szép számmal vannak ilyenek is, hiszen a nyolc évvel ezelőtti választáson is már 193 793 külhoni magyar szerepelt a levélszavazásra jogosultak névjegyzékében. 2018-ra majdnem megduplázódott, idénre akár háromszorosát is elérheti a regisztráltak száma. Én nem azért akartam magyar állampolgár lenni, hogy szavazhassak, nekem ez pusztán érzelmi kérdés volt, de amikor az állampolgársági eskü letételekor felajánlották a lehetőséget és megkaptam a regisztrációs csomagot, éltem a lehetőséggel. A családom minden tagja egyszerre kapta az állampolgárságot, közülünk senki sem utasította vissza a regisztrációt, és mindnyájan szavaztunk is. Bár nem beszéltünk erről még a családban, szerintem ők is fognak voksolni a most következő választáson is – mondta a székely fiatal.

Egy gyergyói középkorú házaspár elmondása szerint a korábbi választáson nem szavaztak, de ezúttal komolyan gondolkodnak rajta. A regisztrációt nem kérték, de szégyellték elutasítani a nagykövetségen, amikor az állampolgársági eskü letételekor felajánlották számukra. Soha semmiféle támogatást nem kaptak a magyar kormánytól, soha nem pályáztak semmire, mindeddig az vezérelte őket, hogy „nekünk sem tetszene, ha a moldovai románok szavazata befolyásolná a bukaresti parlament összetételét”. Az idei kampányban „már a csapból is az folyik, hogy a határon túli magyarok mind csalók, akik halottaik nevében is szavaznak, és ebből már nagyon elegünk van” - fogalmazott keserűen a házaspár női tagja.

Én gyerekeim családjaival együtt kérvényeztem és kaptam állampolgárságot, a nagykövetségen adták át a regisztrációs csomagot. Kitöltöttük, de sohasem szavaztunk és nem is fogunk - mesélte egy Marosvásárhelyen élő nagymama.

Ugyanezt mondták a Nagyváradon megkérdezettek is, hozzátéve, hogy ismerőseik körében viszont sokan szavaztak eddig is és készülnek voksolni idén is, számukra ez szimbolikus ünnep.

Egy másik Marosvásárhely közelében élő magyar viszont azt mesélte el, hogy ő egy, a településén tartott úgynevezett kihelyezett konzuli napon regisztrált, soha nem szavazott, de most már regisztrációja törlésére is készül. (A kihelyezett konzuli napokat a helyi irodahálózat szervezi meg, a magyar külképviselettel karöltve, mert az irodák nem vehetik át az iratokat, arra csak a konzulnak van joga.) Ez az egész helyzet mélységesen megalázó. Nem csak az ellenzék kezel bennünket csalókként, kilóra felvásároltként, hanem az Orbán-kormány is. Minden idelátogató magyar kormánytag elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy mennyi támogatást nyújtott a magyar kormány és még mennyit fog, ha hálánk jeléül rájuk nyomjuk a pecsétet. Hát köszönöm, ha voksolok, azt meggyőződésből teszem - fogalmazott indulatosan beszélgetőpartnerem.