Nem kell túl messzire mennünk ahhoz, hogy példákat találjunk a következő módszerre: a kormánypárti sajtó nyilvánvaló hazugságokkal támad meg egy ellenzéki politikust, aki ugyan később megnyeri a pert a lejárató cikket közlő médiummal szemben, de egyrészt hosszú idő telik el az ítéletig, amikor már senki sem emlékszik az ügyre, másrészt pedig időnként nevetséges összegre ítélik az adott lapot.
Ezt a módszert mondhatni csúcsra járatták Szerbiában, ahol az Aleksandar Vucic államfőhöz és a kormányzó Szerb Haladó Párthoz (SNS) közel álló médiumok egészen elképesztő összehangolt kampányt indítanak a „rendszer ellenségeivel” szemben. A főellenség az Egységes Szerbia nevű ellenzéki választási szövetség legnagyobb tömörülését, a Szabadság és Igazságosság Pártját (SSP) irányító Dragan Djilas. A volt belgrádi polgármestert már mindennek elmondták a kormánymédiában, a Pink TV-től a szerb állami RTS-en át egészen a Vucicékat éltető bulvársajtóig, az Informerig, vagy az Alo!-ig.
Biztosak lehetünk abban: ahogy közeleg az április 3-án esedékes elnök-, parlamenti és helyhatósági választás, úgy állnak elő a kormányközei médiumok egyre több képtelen váddal és az ellenzéki politikusokat lejárató cikkekkel.S hogy miként is működik ez a gépezet, erre az egyik legjellemzőbb példa: miután az SSP, majd az Egységes Szerbia többi pártja is bejelentette: Zdravko Ponost támogatják az elnökválasztáson, a bulvársajtó az észak-atlanti szövetség kémjének kiáltotta ki őt, csak azért, mert egykor tábornokként Szerbia NATO-csatlakozását támogatta.
Megéri-e hazugságokat közölni? Szerbiában a válasz egyértelmű igen. A kártérítésekre kifizetett összegeket ugyanis a kormányzat busásan megtéríti. Magyarán az adófizetők pénzéből finanszírozzák a piszkos kampányt.
Az újságírói kódexet leggyakrabban megsértő bulvárlapok kapják Szerbiában a legnagyobb összegeket a különféle médiapályázatokon. Erre jutott a Slavko Curuvija Alapítvány és a Jogkutató Központ (CEPRIS) megbízásából végzett „Szólásszabadság a szerbiai igazságszolgáltatási rendszerben” című kutatás, amely a 2018-as és 2019-es időszakot ölelte fel. (A kutatás névadója, Slavko Curuvija híres újságíró volt, akivel 1999-ben Slobodan Milosevic állambiztonsági szolgálatának egyik tagja végzett.)
A felmérés szerint a propaganda bulvárlapjai a különféle pályázatokon – az adófizetők pénzéből – akár 25-ször annyi támogatáshoz jutnak, mint amennyit kártérítés gyanánt, hitelrontás miatt ki kell fizetniük. Így történt ez a kormánypropaganda egyik zászlóshajójának számító Srpski Telegraf című lap esetében is.
A felmérésből kiderül: minél több, teljesen alaptalan állításokat tartalmazó cikket közöl egy lap a politikai ellenfelekről, annál jobban megjutalmazza a kormányzat. Jó példa erre az Informer című bulvárlap, amely az egyik legrosszabb hírű médium az egész délszláv térségben, hiszen álhírek garmadáját közölte már. Az újság a két vizsgált év során a legtöbb pénzt kapta különféle pályázatokon, több mint 35 millió dinárról van szó, miközben valamivel több mint ötmillió dináros kártérítést kellett fizetnie. (1 dinár 3 forintnak felel meg.) A Srpski Telegraf áll a második helyen, amely csaknem 25 millió dinárt kapott különféle projektekre, miközben egymillió dinárnyi kártérítés befizetésére kötelezték.
A harmadik helyezett az Informerhez hasonló színvonalú Alo! bulvárlap, amely picivel „rosszabbul” jött ki, hiszen kénytelen volt beérni 17,9 millió dinárral, amit különféle médiapályázatokon nyert, míg összességében 3,8 millió dinár kártérítést kellett fizetnie. A szintén a kormányhoz közel álló Kurir hasonló bevételhez jutott közpénzből, különféle jogcímeken és több mint 8 millió dináros kártérítést fizetett. A külföldi tulajdonban lévő, a Ringier Axel Springer Media AG által kiadott bulvárlap,
a Blic viszont már messze nem volt ennyire szerencsés. Miközben a különféle projektekre összesen kétmillió dinár támogatást kapott, az elvesztett perek miatti költségekre csaknem négyszer többet, mintegy 7,2 millió dinárt kellett kifizetnie.
Tamara Skroza újságíró, a Sajtótanács Panaszbizottságának tagja a Danas napilapnak elmondta: ez a jelenség nem újkeletű, figyelembe véve a szerbiai médiaviszonyokat, ahol egyes lapok feladata kizárólag a kormány propagandája. Az Informer, mint mondta, nemcsak a legtöbbször sérti meg az etikai kódexet, hanem a mögötte állók egyúttal a jelenlegi kormány legharciasabb támogatói. A lap által kapott közpénz egyfajta jutalom azért, hogy napról napra közölnek lejárató cikkeket. Hozzátette ugyanakkor, egyenesen tragikus, hogy ez a támogatás az állampolgároktól származik. Mint fogalmazott, nyilván így kell lennie egy olyan országban, ahol az újságírók többsége már elfelejtette, valójában mi is a dolguk.
Zeljko Bodrozic, a Szerbiai Független Újságírószövetség (NUNS) elnöke, emlékeztet arra, hogy az elmúlt években különféle projektek finanszírozása révén kerültek pénzek a költségvetésből a pártmédia zsebébe. Ezt, a Slavko Curuvija Alapítvány és a CEPRIS kutatása megerősítette. Ez pedig korrupt üzelmekre utal, mutatott rá.