A háromszoros Forma-1-es világbajnok Niki Lauda 2019 tavaszán bekövetkezett halála után fogalmazódott meg a gondolat Maurice Hamiltonban, hogy önéletrajzi könyvet készítsen a 70 évet élt legendáról. A szerző 1971-ben találkozott először Laudával, a róla készült alkotás pedig barátokkal, családtagokkal, riválisokkal, kollégákkal készített interjúkon alapul.
A könyv angol nyelven 2020-ban jelent meg, magyarul 342 oldalon az Athenaeum Kiadó gondozásában került tavaly a könyvesboltok polcaira Surányi Géza fordításában. A könyv – amely az első magyar nyelvű életrajzi alkotás – 36 igencsak tartalmas fejezeten keresztül kalauzol végig bennünket Lauda pályafutásán. A történet 1971-ben kezdődik, Hamilton ekkor kapta lencsevégre a Forma-2-ban szenvedő 22 esztendős Laudát, aki ugyan gazdag családba született, felmenői nem támogatták versenyzői ambícióit, azt szerették volna, ha inkább az üzleti szektorban dolgozna.
Az első fejezetekben betekinthetünk abba, hogyan küzdötte fel magát a Forma-1-be, ehhez pedig azon túl, hogy jelentős kölcsönöket vett fel, nem túl tisztességes eszközökhöz is folyamodott: apja nevében hamisított biztosítékot adott át csapatának. Egy ízben Hans Lauda hiúsította meg, hogy pénzhez jusson, Niki pedig annyira megorrolt, hogy többé nem is állt szóba nagyapjával, aki még azelőtt elhunyt, hogy unokája felért volna a csúcsra.
Laudát a sikertelenség és a felhalmozódott adósságok majdnem az öngyilkossághoz vezették. „A March-gyártól visszafelé vezető úton volt egy nagy fal, épp a stop-táblával szemben, ahol el kell fordulni jobbra vagy balra. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy nekihajtok a falnak és öngyilkos leszek, mert kilátástalan volt a pénz visszafizetése, és nem tudtam bizonyítani a Forma-1-ben” – olvasható.
Lauda, akinek semmi pénze nem volt, 1973-ban átverte a BRM csapatvezetőjét, hogy rendelkezik támogatóval, így ülést kapott a csapatnál. Amikorra eljött volna a fizetés ideje, az osztrák annyira meggyőzte csapatát, hogy megtarthatta ülését a szezon további részére is. Cserébe két évre alá kellett írnia, amit meg is tett. Néhány nap múlva megcsörrent a telefon, Luca di Montezemolo, a Ferrari csapatfőnöke hívta Laudát, hogy szerződtetné. Az osztrák elmondta, hogy két nappal korábban aláírt a BRM-mel.
„Ezt bízd rám. Majd elintézem. Csak azt akarom, hogy írd alá velünk a szerződést” – mondta Montezemolo, s hogy hogy nem, de Lauda 1974-ben már a Ferrarit vezette. Az osztráknak azonban sok öröme nem lehetett a csapatváltásban, mert a maranellói istálló autója korántsem volt olyan, amelyet remélt.
A könyvben izgalmas történeteket olvashatunk a Ferrarinál töltött négy évről, és a két megszerzett világbajnoki címről. A szerző betekintést enged a rossz pillanatokba is, Lauda miként szenvedett traktorbalesetet 1976-ban. Érdekes nyilatkozatokat olvashatunk arról is, hogy az osztrák később csodával határos módon maradt életben nürburgringi balesetben. Ezt követően hat héttel már Monzában versenyzett, noha a Ferrari már elkezdett tárgyalni Emerson Fittipaldival. A szezon utolsó versenye előtt Lauda három ponttal vezetett James Hunt előtt, de mint a Hajsza a győzelemért című filmből is kiderült, az osztrák a nagy esőzésben kiállt a bokszba, az angolé lett a bajnoki cím. A végeredmény: Hunt 69, Lauda 68 pont.
Az olasz istálló és Lauda viszonya végül annyira megromlott, hogy a ’77-es vb-címe bebiztosítása után el sem utazott az utolsó két futamra. Az osztrák a Brabhamhez szerződött, ám nem találta meg a számításait, a gyenge autó miatt elveszítette a lelkesedését, így a ’79-es évad utolsó előtti versenyhétvégén kiszállt az autójából és visszavonult.
A könyv közepén arról olvashatunk, Lauda miként lett a repülés szerelmese, s hogy jutott el odáig, hogy létrehozza a saját nevét viselő légitársaságot. Ezt követően nem követte az F1 versenyeit, míg nem két évvel később az osztrák tévétársaság, az ORF meghívására csatlakozott a kommentátori csapathoz, benne pedig feltámadott a sportág iránti vonzalom. Több csapat is hívta, végül a McLaren mellett döntött, s ez az időszak is bővelkedett izgalmas, megdöbbentő és kevéssé közismert történetekben. Olvashatunk az Alan Prosttal folytatott csatákról, illetve a Ron Dennissel folytatott kőkemény tárgyalásokról. Az 1984-ben megszerzett harmadik vb-cím után elveszítette a motivációját, s az 1985-ös szezon végén pilótaként végleg elköszönt, s újra a légitársaságára koncentrált.
A következő fejezet a Forma-1-es baleseteknél is drámaibb szituációba kalauzol, egy lezuhant Lauda Air gép történetéről olvashatunk. Lauda arra fel volt készülve, hogy ő vagy társai meghalhatnak a versenypályán, a 223 ember halálával végződő tragédia viszont a legrosszabb volt, amit valaha átélt. A könyv utolsó szakaszában megismerhetjük Lauda azon életét, amikor tanácsadóként segítette a Ferrarit, a Jaguárt, majd mercedeses szerepvállalásáról is olvashatunk. Ezen fejetekben még nagyobb betekintést kapunk különös humorába és zsugoriságába. Összességében a rendkívül olvasmányos, színes történeteket tartalmazó könyvet okkal jelölték 2020-ban a William Hill sportkönyv-díjra.
