Mikor kezdtél?
Miben?
Futballban.
Egyrészt 15 évesen a Jászberényi Vasasban, Turi László keze alatt. Másrészt 20 évesen, az Olaszország–Uruguay vb-meccsen. Az előtt sorakoztatták fel a Pályabelépő című tehetségkutató legjobb 12 versenyzőjét, és a műsorvezető Vitár Róbert akkor mutatott be az egyetlen tévécsatorna nézőinek. Ennek az 50. évfordulóján, 2020-ban jelentettem be, hogy elbúcsúzom a képernyőtől, de a mikrofon mögött azóta is ott vagyok a Sport Tévében.
Meddig futballoztál?
Versenyszerűen '68-ig, akkor már a felnőtt csapatban játszottam csatárt a megyei egyben. De nem lettem a jászberényi labdarúgás legendája. A leghíresebb ottani futballistát egyébként is lehetetlen volt akár csak megközelíteni is, hiszen úgy hívták: Székely Mihály.
Az operaénekes?
A Jászberényi Lehelben helyi menő volt. A Don Carlosban világklasszis.
Te sem panaszkodhatsz. Rajtad kívül melyik jászberényi labdarúgó fejelt gólt a Népstadionban?
Nem sok. Onnan kell indítanom, hogy '76 jó évem volt: először jártam olimpián, sőt ott lehettem a döntő versenyen Montrealban, amelyen Németh Miklós, aki a Közgázon csoporttársam volt, szédületes világcsúccsal nyerte a gerelyhajítást. Itthon az idő tájt mutatkoztam be az újságíró-válogatottban. A SZÚR-okon 80 ezer néző előtt játszottunk. Illetve, '86-ban, a Népstadion utolsó előtti színészek–újságírók rangadóján már csak 50 ezren voltak. Viszont a SZÚR-ok történetének egyetlen egygólos meccsén az én csukafejesemmel lett a végeredmény 1-0.
'84-ben pedig a Tv Híradó főcímébe emelted az újságíró-csapatot.
Mert La Rochelle-ben megnyertük az újságírók Európa-bajnokságát. Ráadásul miénk volt a legjobb játékos díja, és mi adtuk a gólkirályt. Feleki László azt írta a Képes Sportban: csak a szépségversenyben nem sikerült diadalt aratnunk.
Mivel érveltél a hazaérkezés után a Szabadság téren?
Különösebben nem kellett megokolnom, miért tartom hírértékűnek, hogy győztünk. Akkor már az első kiadás felelős szerkesztője voltam. Másként festett a helyzet pályám elején, amikor Radnai János állandó sportosnak ajánlott a Híradó végére. Nem idézném, amit Matúz Józsefné, azaz Rózsika válaszolt... De hírszerkesztő-gyakornok lehettem, és megmaradt a kapcsolatom a Telesporttal. Így történhetett, hogy '76-tól 2000-ig minden olimpián ott voltam. Rózsikát pedig megnyertem magamnak a futballmeccsek összefoglalójának bevezetésével. Javaslatomra '75 őszétől egy-egy olyan bajnoki mérkőzésről, amelyet nem adott élőben a televízió, 2,5 perces anyagokat készítettünk. Az Újpest–Szombathelyen még lemaradtunk Tóth András 11-eséről, de a Ferencváros–Zbrojovka Brno Közép-európai Kupa-találkozó minden gólja szalagra került, pedig 7-1 volt az eredmény, Nyilasi Tibi és Szabó Ferenc egyaránt mesterhármast ért el. A zöld fehérek duplán ünnepeltek, hiszen az Üllői úti eredményjelző táblán ez a felirat fogadta a 25 ezer nézőt: Szeretettel köszöntjük szurkolóinkat az FTC 1000. mérkőzésén! Amikor aztán 2000-ben megalakult a Sport Tv, eljutottam Nyilasitól Nyilasiig.
Ki volt a kedvenc futballistád?
Albert Flórián, Bene Ferenc, Farkas János. Ahogyan ők a '66-os vb-n brillíroztak a brazilok ellen, az egyenesen megbabonázott. Az első kedvencem azonban Szusza Ferenc volt a szabadrúgásai miatt. '60-ban úgy dőlt el a bajnokság, hogy az utolsó előtti fordulóban Szusza bevarrta a Fradinak, nyert az Újpest 1:0-ra. Láttam, mert a jászberényi iskolában volt tévé, és vasárnap is be lehetett menni nézni.
A legjobb meccs, amit láttál?
A színvonal alapján a 4-1-es Vasas–FTC '66 májusában. A Vasas már 3-0-ra vezetett, de Novák Dezső 11-esével a Fradi az utolsó percben egyenlített. Ezt nem tévén, hanem a Népstadionban szurkoltam végig, miközben majd megfagytam, olyan heves eső és szélvihar volt Pesten. A hangulat tekintetében pedig a '81-es magyar–norvég vb-selejtező vert mindent. 4-1-re nyertünk, Kiss László ugyanúgy duplázott, mint Oslóban.
A teniszmeccsekre is így emlékszel?
Azokra kötelező. Gondold meg, túl az 50-en hívtak a Sport Tévéhez. S egyetlen más munkahelyemen nem töltöttem annyi időt – 22 évet –, mint itt, pedig sosem voltam vándormadár. Nekem dolgozott a kínálat. Federer, Nadal, Djokovics: ilyen fenomenális trió szerintem soha nem szerepelt egy időben a sportág históriájában. Ez talán még annál is nagyobb szám volt, hogy sokáig egyszerre adtuk az angol, a német, az olasz és a spanyol futballbajnokság mérkőzéseit.
Teniszezel még?
Hetente háromszor-négyszer. Vénségemre az átemelést ütővel még megcsinálom. Lábbal már nem menne, a pipába pedig pláne nem tudnám felküldeni a labdát.
Melyik tornát közvetíted legközelebb?
A marokkóit. S készítem keddenként a török futball-összefoglalókat.
Matúzné mit szólna?
Nyilasi főszereplésével könnyebben leadná.
A labdarúgók közül ki most nálad a szupersztár?
Az ászok is csak másodhegedűsök lehetnek, a két unokám mindent visz. Ez a legragyogóbb ékpár, amelyet valaha láttam.
