Az ember félve nézi a híreket, és még mindig nem akarja elhinni, hogy a XXI. században minden további nélkül le lehet igázni egy népet egy paranoiás vezető megrögzött eszméi miatt. Ukrajnának szolidaritásra van szüksége, amelynek most – a harmadik világháborúhoz vezető katonai erőn kívül – minden határon túl kell mennie. Olyan szolidaritást kell tanúsítani, amelyről tudjuk, mindannyiunknak fájhat, de vállalni kell. Európa most mutathatja meg, igenis különb másoknál, most igazolhatja, mit jelent az egyes politikusok által előszeretettel emlegetett keresztény humanista világnézet. A magunk módján együtt kell éreznünk, szenvednünk egy tragikus sorsú néppel, mert a legkevésbé sem lehetünk biztosak abban, hogy holnap vagy holnapután nem mi kerülünk hasonló helyzetbe.
Hogy az Oroszország ellen meghozott uniós szankciók túlmennek-e ezen a határon, azzal kapcsolatban lehetnek kétségeink. Oroszország maradhat az 1973-ban alapított, a bankszámlák közötti pénzmozgást lehetővé tevő SWIFT-rendszerben - pedig ennek ellenkezője lenne a legnagyobb csapás az orosz pénzügyi rendszerre.
Brüsszel és Európa demokratikus elveket valló része egyenlőségjelet tett a magyar és a lengyel, s részint a szlovén kormány közé. Most azonban kicsit mégis irigyeljük Varsót és Ljubljanát, mert nem azt hangoztatják, hogy őket ne rángassák bele a háborúba, hanem vezetőik minden elképzelhető szolidaritást vállalnak Ukrajnával. A hírek szerint Mateusz Morawiecki és Janez Jansa a leghatározottabban követelte az oroszok SWIFT-rendszerből való kizárását. Magyarország azonban - egyebek mellett Németországgal - ez ellen foglalt állást.
Egy a kemény szankciókkal szembeni ellenállás a populista szövetségi rendszernek is véget vethet. De ne feledjük, a büntetőintézkedések kapcsán nemcsak az Európai Unió becsülete forog kockán, hanem Magyarországé is.