Hétfő este megerősítette Recep Tayyip Erdoğan török elnök, hogy az ukrajnai háború eszkalációjának megakadályozása érdekében alkalmazni fogják a 1936-os montreux-i egyezmény rendelkezéseit. Bejelentésével egyértelművé tette, hogy Törökország - Ukrajna kérésének megfelelően - kész lezárni a Fekete- és a Földközi-tengert egymással összekötő tengerszorosokat az orosz hadiflotta előtt. Nemsokkal később Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter minden országot arra figyelmeztetett, hogy ne küldje hadihajóit a Fekete-tengerre, vagyis a korlátozás nemcsak Oroszországra vonatkozik.
A kijevi kormány az Ukrajna elleni orosz invázió múlt csütörtöki kezdete óta kérte Ankarát, hogy zárják le a Boszporuszt az orosz hadihajók előtt. A török vezetés azonban napokon át kivárt, sőt még csak nevén sem volt hajlandó nevezni a háborút. Talán abban bíztak, hogy a konfliktus rövid életű lesz, ám ezek a remények a hétvégére már biztosan szertefoszlottak. Vasárnap előbb Ibrahim Kalin elnöki főtanácsadó mondta ki a bűvös h-betűs szót, majd Cavusoglu a CNN Türknek adott interjújában fejtette ki, hogy hajlandóak eleget tenni az ukrán kérésnek.
A szoros lezárásnak rövid távon nem lesz jelentősebb hatása Oroszország hadműveleteire. – Az orosz haditengerészet már korábban átirányította hajói egy részét a Fekete-tengerre, másfelől pedig a főbb előrenyomulás szárazföldön történik Dél-Ukrajnában - magyarázta lapunknak Egeresi Zoltán Törökország-szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) tudományos munkatársa. Kiemelte: a Boszporusz és a Dardanellák jogi helyzetét szabályozó montreux-i egyezmény alapján Törökországnak egyébként is vissza kell engednie a hadihajókat az eredeti kikötőjükbe, azaz nem tartóztathatják fel a fekete-tengeri bázisokra visszatérő orosz fregattokat és rombolókat. Cavusoglu ugyan óva intette Moszkvát attól, hogy visszaéljen a rendelkezéssel, hangsúlyozva, hogy a Boszporuszon áthaladó hadihajóknak nem szabad a háborúban részt venniük, de kétséges, hogy Törökország ennek a kérésnek bármilyen módon érvényt tud szerezni. Ez azonban mellékes kérdés, az orosz flotta akadályoztatása ugyanis egyfajta szankciónak tekinthető. – Hosszabb távon - különösen a konfliktus elhúzódása esetén - ez az oroszok Földközi-tengeri, szíriai vagy éppen líbiai pozícióinak fenntartását nehezítheti - mutatott rá Egeresi. A szakértő úgy vélte, hogy Ankara a háborúban alapvetően Kijev pártján áll, ám Moszkvát sem szeretné túlságosan magára haragítani.
Erdoğan azért kényszerül egyensúlyozásra, mert Törökország a NATO tagjaként a nyugati szövetségi rendszer része, miközben Ukrajnával és Oroszországgal is szoros gazdasági kapcsolatokat ápol. Az ANI indiai hírügynökség például megjegyezte, hogy tavaly nagyjából 4,65 millió orosz és 2,55 millió ukrán turista látogatta meg Törökországot, és a török gabonaimport 64,6 százaléka Oroszországból, 13,4 százaléka pedig Ukrajnából érkezett. A líra gyengélkedése és a magas inflációval közepette a török elnök egyik országnál sem vághatja el magát. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy Ankara kiváló védelmi együttműködéssel rendelkezik mindkét háborúskodó féllel. Sokat elmond a helyzetről, hogy az ukránok a török gyártású Bayraktar drónokkal próbálják visszaverni az orosz csapatokat, akik a Törökországnak is eladott Sz-400-as légvédelmi rendszert vetik be az ukrán légierő ellen.
Akárhonnan is nézzük, a konfliktus elhúzódásán a török gazdaság csak veszíthet, közvetve pedig a jövő évi választásokra készülő Erdoğan is. A török államfő ezért minden lehetőséget megragad arra, hogy sürgesse a békét: főtanácsadója, Ibrahim Kalin hétfőn Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóval beszélt telefonon az ügyben. Erdoğannak a háború púp a hátán, neki a leváltására szövetkező ellenzékkel kellene küzdenie, amelynek hat pártja éppen hétfőn mutatta be a parlamentáris demokrácia visszaállítására irányuló közös tervét.
