A magyar beleegyezés nem azt jelenti, hogy a kormány fegyvert fog szállítani, de azt igen, hogy részt vállal a katonai segítségnyújtás finanszírozásában. A kormánypropaganda – erősen eltorzítva a miniszterelnök-jelöltszavait – azt állította: ha Márki-Zay Péter lenne a kormányfő, akkor „már indulhatnának is fiaink egy olyan háborúba, ami nem a mi konfliktusunk”.
Érdemes felidézni: az Orbán-kormány jóváhagyásával magyar katonák háborús övezetekben is szolgáltak Irakban és Afganisztánban. Az Index pedig tavaly júniusban – már a szerkesztőségcsere után – a Middle East Eye nyomán arról írt, Orbán Viktor a romló NATO-beli tekintélyének helyreállítása végett felajánlotta, hogy magyar katonákat küld Afganisztánba a kabuli reptér védelmére.
Orbán Viktor: Nem engedünk át fegyverszállítmányokat a magyar-ukrán határonA kormánypropaganda amúgy napok óta harsogja, hogy a baloldal katonákat küldene Ukrajnába. Márki-Zay Péter az ellenzéki kormányfőjelöltje korábban kérdésre azt mondta, miniszterelnökként a NATO-döntések végrehajtásával értene egyet. Így ha a szövetség tagjainak közös döntése úgy szólna, hogy katonai segítséget kell adni, akkor akár azt is elfogadná.
Szijjártó Péter: Magyarországon át nem lesz fegyverszállításIlyen döntésre azonban most sem neki, sem a jelenlegi kormányfőnek nem számítania. A NATO főtitkára, Jens Stoltenberg ugyanis többször megerősítette: az észak-atlanti szervezet nem kíván csapatokat vagy fegyvereket küldeni a térségbe. Nincsenek is fegyverei, ha szükséges, akkor a tagállamok bocsátják a rendelkezésére a saját eszközeiket. De ha lenne is ilyen szándék a brüsszeli NATO-központban, azt úgyis csak a 30 tagállam egyetértésével lehetne megvalósítani.
Mindezek tükrében kevéssé meglepő, hogy biztonságpolitikai forrásaink szerint jelenleg kizárólag „politikai célokat szolgál” az, hogy a kormány – a baloldalt is ostorozva – azt ismételgeti: „Szó sem lehet arról, hogy Magyarország katonákat küldjön Ukrajnának.”
A kormánypropaganda mára teljesen felpörgött, a Fidesz-frakcióülésre luxus Mercedesszel érkező Rákay Philip egészen odáig ment, hogy azt mondta: ha Márki-Zay Péter lenne a kormányfő, akkor „már indulhatnának is fiaink egy olyan háborúba, ami nem a mi konfliktusunk.”
Azt, hogy vajon mi számít a „mi konfliktusunknak", és mi nem, azt nem fejtette ki, az mindenesetre tény: 2010 óta – az Orbán-kormány jóváhagyásával – sokszor megfordultak magyar katonák háborús területeken. Igaz, éles helyzetben legtöbbször a magyar határtól távol, olyan térségekben szolgáltak, ahol nem kellett attól tartatni, hogy a háború begyűrűzhet az országba. A magyar honvédek megannyi kockázatos térség – így például Bosznia-Hercegovina, Mali, Grúzia, Libanon – mellett kifejezetten háborús övezetekben is szolgáltak. Magyarország 200 fővel részt vett Irakban az Iszlám állam elleni koalícióban, és jelentős erők szolgáltak Afganisztánban is. Később arról is szóltak hírek, hogy Törökországgal közösen őrizte volna egy magyar kontingens a kabuli repülőteret, ám erre az amerikai kivonulás és az evakuáció miatt sem kerülhetett sor.
