Az elmúlt napokban rekordgyorsasággal, néhány óra alatt ment csődbe az egyik kisbank Magyarországon, nevezetesen a Sberbank. Az elmúlt bő tíz évben ez már a 19. kisbank, takarékszövetkezet a sorban – vagyis nem példa nélküli az eset. A bankcsődöket általában nem lehet előre látni, ezért vannak és lesznek mindig pórul járt ügyfelek.
Minden bankcsőd más: van, ahol nettó bűncselekmény és csalások sorozata az ok, de a Sberbank bedőlése egyértelműen az orosz agresszió és az arra válaszul adott uniós embargó miatt következett be. Meg azért, mert a Sberbank Magyarországot a mögötte álló orosz állami bank hagyta csődbe menni, a kisujját sem mozdította.
A bankok stabilitása szempontjából nagyon fontos a tulajdonosi háttér és a méret. A Sberbank mind a két téren kihívásokkal küzdött – ezért, hogy észrevehető legyen, látványos marketinggel és attraktív árazással csábította magához az ügyfeleket. Így fordulhat elő, hogy van olyan cég, sőt magánszemély, akinek a betétje meghaladta a betétbiztosító által garantált 100 ezer eurót.
Egy biztos: a nagy magyar bankok többsége mögött – bár akad kivétel - olyan uniós bankok állnak, amelyek hátterében ott az Európai Bankfelügyelet, az EU és az eurózóna. Ezeket a bankokat - már láthattuk 2008 után - „Brüsszel” hatékonyan meg tudja védeni.
A Sberbank esetében is léptek az uniós hatóságok, de mivel a európai bankrendszer szempontjából egy jelentéktelen orosz bankhálózatról volt szó, a károk megelőzésére koncentráltak. De a szerb és szlovén bank új tulajdonossal tovább működik – a magyar fiók viszont nem kellett egyetlen hazai pénzintézetnek sem. A magyar leánynak egy nagyobb betétje bent ragadt ugyanis az osztrák regionális Sberbankban, ahonnan a csőd elindult. Ráadásul az ügyfelek is azonnal szétspricceltek más bankokhoz – így a csontváz már senkinek sem kellett.
A következő hónapokban sokat fognak vitázni azon, hogy mindent megtettek-e az uniós és a magyar felügyeletek, de ettől függetlenül újra tanultunk valamit, a saját kárunkon. Mint a devizahiteleknél.