Normális esetben vezető hír lenne Franciaországban, hogy a hivatalban lévő államfő bejelenti: újraindul az elnökségért és további ötéves mandátumot vállal. De hogy mennyire drámai időket élünk, mi sem bizonyítja jobban, hogy a csütörtökön este elhangzott bejelentés a két vezető napilapban, a Le Monde-ban a 14., a Le Figaróban pedig a 10. helyre szorult. Az embereket természetesen az ukrajnai háború fejleményei érdeklik, az elnökválasztás most háttérbe szorult. A franciák elégedettek mindazzal, amit Macron az Európai Tanács soros elnökeként január óta bemutat, úgy vélik, igazi államférfiként viselkedik, nem őt okolják azért, hogy nem sikerült békét teremtenie. Kiderült, hogy Putyin az agresszióról már Macron februári moszkvai látogatása előtt döntött. A francia elnök már akkori útja után arra utalt, hogy ez a Putyin nem az, akit 2019-ben még nyári rezidenciáján, Fort Bréganconban fogadott, a saját zárt, világában él, őrült történelmi eszmefuttatásokat ismétel. Csütörtöki telefonbeszélgetésük alkalmával aztán Macron minden korábbinál keményebben fejtette ki neki a róla alkotott véleményét.
A háború teljesen keresztülhúzta Macron választási kampánnyal kapcsolatos elképzeléseit. Intenzív hadjáratot képzelt el, sok vidéki úttal és számos, közvetlenül a választókkal folytatott eszmecserével. Ebből azonban vajmi kevés valósulhat meg, most a diplomácia frontján próbál helyt állni. Most különösen aktuális az az üzenet, amit Macron abban a franciáknak írt levelében fogalmazott meg, amelyben a folytatás okait fejtegette. Ebben rámutatott egységre van szükség hazájában és ígéretet tett arra, megvédi honfitársait.
Macron érzelmeket sem nélkülöző üzenetében kifejtette: „Öt éven keresztül sok megpróbáltatáson mentünk keresztül. Terrorizmus, járványok, az erőszak visszatérése, háború Európában: ritkán szembesült Franciaország ennyi krízissel".
Többször is elhangzott tőle a befektetés kifejezés, ami arra is utal, hogy az elnöksége kezdetét jellemző költségvetési szigor a múlté, beruházások nélkül nincs növekedés, vallja. A mostani háború gazdasági következményeivel kapcsolatban kifejtette, Franciaországnak ökológiai nemzetté kell válnia, amely nem függ a gáztól, az olajtól és a széntől. A nukleáris energiát nem említette, ami Párizs számára a legfontosabb energiaforrás. Dicsérte az elnöksége során kialakított szociális modellt, amelynek sikerét az is igazolja, hogy arányait tekintve hazájában az egyik legmagasabb a születések száma az EU-m belül, tette hozzá.
Bár az utóbbi években, a Brexittel kapcsolatos népszavazás óta megtanulhattuk, hogy a világ eseményei megjósolhatatlanok, mindig történhet valami váratlan, valóságos csodával érne fel, ha Macront nem választanák újra április 10-én, majd 24-én. A választási előrejelzésekre szakosodott portál, az Europe Elects például 99 százalékosra becsülte ennek az esélyét. Hol van már az az idő, amikor a felmérések még azt mutatták, hogy az első fordulóban Marine Le Pen, ha szűken is, de megelőzheti őt. Mindegyik iroda sima elsőséget jövendöl Macronnak az első körben is, az Opinionway 10, a BVA 13, az Ifop-Fiducial 11, a többi közvélemény-kutatótól teljesen eltérő módszerrel dolgozó Cluster 17 pedig 9,5 százalékkal látja az élen az első körben. A másodikban pedig legalább 12 százalékkal nyerhet, de akad olyan felmérés, amely szerint akár 20 százalékot is verhet Marine Le Penre, aki – a másik jobboldali radikális jelölthöz, Éric Zemmourhoz hasonlóan – csak ezen a héten gyűjtötte össze az induláshoz szükséges 500 támogatói aláírást.
Amint az várható volt, Macron ellenfelei támadták az elnököt a bejelentés után, Zemmour szerint például az eltelt öt év alatt semmit sem ért el, s Franciaország „élhetetlenné” vált. A jobbközép jelölt, Valérie Pécresse úgy vélte, az eltelt időszak politikája „kárt okozott” az országnak. Ezek a bírálatok azonban leperegnek az elnökről. Egyre több volt miniszterelnök áll ki mellette, így Jean-Pierre Raffarin, vagy Manuel Valls, olyanok, akik korábban jobb- és baloldali kabinetet irányítottak. S tartja magát a pletyka, miszerint Nicolas Sarkozy volt elnök szintén Macront támogatja majd és nem a pártja által indított Pécresse-t.
