Vlagyimir Putyin;Heti abszurd;

- Heti Abszurd: Hintapolgár

Pár nap, és átvehetjük a virológusi mellé a külpolitikai szakértő diplománkat is, ha már ilyen gonosz lapokat osztott az élet, és vissza kell sírjuk a pandémiát, Trumpot és a Brexitet, mert régen minden jobb volt, még a rossz is.

Ha valamit megköszönhetünk Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, az a demokratikus értékek megerősítése, a liberális Nyugat egy tömbbe kovácsolása, noha lehet, hogy húsz év múlva úgyis mind meghalunk, ha most vissza kell kapcsolni a szénerőműveket, és kinyír minket a szmog és a globális felmelegedés. Továbbá azt is, hogy minden járványügyi korlátozást, még a pedagógusok oltási kötelezettségét is feloldották, hiszen most még a menekült gyerekeket is tanítani kell.

A The Atlantic az új, közös demokratikus nevezőről szóló cikkében – ugyan pozitív kontextusban, de – a leg­gyengébbik láncszemnek nevezte hazánkat, mely ennek ellenére mégiscsak beállt az EU- és NATO-szankciók mögé, ami legalább annyira meglepte a külföldi közvéleményt, mint hogy Erdogan elzárta az orosz hadihajók előtt a Boszporuszt. Pech, hogy közben futtatni kell a köztévén az oroszpropagandát, és nem engedni át az uniós fegyvereket (inkább küldünk nekik magyar csodafegyvert, működésképtelen lélegeztetőgépeket), mert a holnapra is kell gondolni, Paks 2-re meg az oligarcháinkra. Egy kis ország ne is akarjon hősködni, védjük meg a rezsicsökkentést, és kenjük rá az ellenzékre, hogy katonákat akar küldeni Ukrajnába. „Ez azt bizonyítja, hogy nincs rutinjuk, nincs tudásuk, és hiányzik belőlük a felelősségérzet” – osztotta a Mandinernek az észt Orbán, aki szerint „ilyenkor nem megengedhető, hogy a kampány szempontjai a nemzeti érdekek elé tolakodjanak”.

Nem, senki nem kampányol itt a Covid-oltási e-mailekre szpemmelt kormányinfókkal meg a magyar honvédség határ menti felsorakoztatásával. Dicsőséges vezénylő tábornokunk ki is látogatott paraszttaktikai felszerelésben (gumicsizmában) a barikádokra, és jelentőségteljesen átnézett a túloldalra, ami úgy 100-120 kilométerre lehetett, de vizionárius vezetőnk látása is oly fejlett, hogy Hajdúhadházáról elnéz Etelközig. És nem kampányol Varga Judit se, aki befogadott egy kétgyermekes menekült családot, sem Németh Szilárd, aki a Nagy-Magyarország-posztere előtt fényképezkedett egy halom löncshúskonzervvel, amiről hirtelen azt hittem, ez csak a szokásos vacsifotó, így értelmet nyert a zacskó pelenka is, amit hozzácsapott. Szeretnénk azt gondolni, csak érzéketlen, meg már fel se tűnik, hiszen a kép évtizedek óta a nappaliját díszíti, és nem abban reménykedik titkon, hátha visszakapjuk Kárpátalját, talán még Erdély is leesik világhódító Putyin legbuzgóbb farfényezői számára.

Persze nem csak nálunk vannak gondok az állandó igazodással, világszerte tudóscsoportok és politikai elemzők százai próbálják betájolni, merre is figyel a bré jobbik vége, hisz senki sem szeretne a rosszabbikra kerülni e feszült helyzetben. Még Gerard Depardieu is kijózanodott pár percre, hogy békekötésre szólítsa fel orosz honfitársait. Nem az oroszokkal van a baj, próbálnának ők már rég szabadulni, de a 7-9 éves, moszkvai ukrán követséghez virágokat vivő kiskorúakat is rabosítják, és négy év börtönt kap az az „anarchista”, aki 14 évesen arról csetelt a haverjaival, hogy Minecraftban felrobbantanák az FSZB központját. Csoda, hogy egyáltalán léteznek ellenállók, akiket még nem némított el a novicsok vagy a sok csecsen mameluk.

Mindenki azóta is csak találgat, mi triggerelhette épp most Putyint a háború elindítására. Lehet, hogy diktátor „system error”, vö. elhitte a saját hazugságait, hogy ő a régi-új szovjet birodalom megmentője és újraegyesítője, meg hogy bárkin átgázolhat mindenféle ellenállás nélkül. Hiszen senki sem akar világháborút (bárki is állítja, még a magyar ellenzék sem), ellenben dúsan csobogó orosz gázt és bőséges búzaszállítmányokat igen. Csakhogy senki sem férkőzhet bele az agresszor agyába, hiába olvasunk el minden háborús hírt. Eleve ki a fene akarta volna valaha az életben megtudni, „mi az az orosz vákuumbomba, ami kiszakítja az ellenség tüdejét”, ami napok óta többek közt a BBC honlapjának második legolvasottabb anyaga?

Nem kértük, mégis mi lettünk Európa humanitárius nagyhatalma, noha az érdem megint főleg a civileké és a segélyszervezeteké, akik már 2015-ben is zacskószám vitték a szendvicset a Keletibe. Ha érdekeit az szolgálná legjobban, a kormány valószínűleg most is végiggyalogoltatná az országon Bécs felé a menekültoszlopot. Az önzetlen segítség gyönyörű megnyilvánulásai, mikor a Betyársereg tagjai megosztják, ők most az „igazi” menekülteknek segítenek, nem a kerítésugró színes bőrűeknek, holott egyazon háború elől menti az akármilyen bőrét az indiai orvostanhallgató meg a bangladesi gyári munkás is. Vagy amikor a kormányközeli sajtó az ellepik, lerohanják stb. menekültszókészletet használja, mert még nem sikerült átállítani a gépeket. Persze nehéz is hirtelen átkapcsolni az agyakat, miután hosszú évek kitartó munkájával és milliárdos plakátkampányaival gondozták a NER gyűlöletveteményését, ami miatt inkább a lengyelekhez áll 30 kilométeres sor a határon, olyan hírünk is lett a környéken.

És végre minden tévénéző kiskorú megtudhatja, hogy egy fiúból is lehet lány és fordítva, csakhogy ironikusan nem az LMBTQ-lobbi, hanem a kormány gyermekvédelmi népszavazásának társadalmi hirdetései hívják fel erre a figyelmét. Aki eddig nem akart nemváltó műtétet, az is elmorfondírozhat most, hiszen olyan menő, már a kormány is ezt hirdeti. Az ellenzék azt is megköszönheti a Fidesznek, hogy ezek a zsenik a saját plakátjaikon MZP-t reklámozzák, ugyan picit rosszabb fotókkal, mint a miami nyugdíjasotthon halottsminkese által Mona Lisára szépített Orbáné.