A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló – a nép nyelvén mind közönségesen – homofób törvényt tavaly június 15-én fogadta el az Országgyűlés. Ennek zagyvasága, helyenként értelmezhetetlensége, ostobasága, rosszhiszeműsége, nyilvánvaló szavazatszerzési célja sokaknál kiverte a biztosítékot. Az ügyben leginkább illetékes két nagy szakmai szervezet, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság (a Magyar Szexuális Medicina Társaság támogatásával) január 21-én – jobb későn, mint soha! – „szakmai állásfoglalást” tett közzé. Ebben aggályaikat fejezik ki az említett törvény káros következményei miatt, valamint néhány tudományosan is igazolt tételben igyekeznek helyretenni a nemi identitás és a szexuális orientáció problematikáját.
Ezt követően egy máig tartó, furcsa háború kezdődött. A két MPT állásfoglalását pszichológusok és pszichiáterek támadták. A Hetek című portálon (alapító-főszerkesztő Németh Sándor, a Hit Gyülekezet vezető lelkésze) bombasztikus címekkel jelentek meg tudósítások: „Forrong a szakma: saját tagjai bírálják a Magyar Pszichiátriai Társaság LMBT-párti állásfoglalását.” Vagy: „Nekem ne próbáljanak meg parancsot kiadni” – élesen kritizálta a Magyar Pszichológiai Társaság állásfoglalását Bagdy Emőke.” Beállt a sorba a Mandiner is, amely mértékadó jobboldaliságból elmozdult a kritikátlan kormánypropaganda irányába. Idáig az ismert tények. De mi lehet a háttérben?
Hátszél és ellenszél
Néhány pszichológus 2016 tavaszán úgy gondolta, hogy meg kellene alakítani a létező kamarák mellé sokadikként a pszichológusit is. Kötelező tagsággal, jelentős és szintén kötelező beugróval, elnökséggel, szakosztályokkal, megyei szervezetekkel és (konkrét adat nincs) 5–12 ezres tagsággal. Utóbbiak hálájuk jeléül bizton megválasztanák maguk fölé a kezdeményezőket döntéshozatali pozíciókba. Hogy a szervezők hányan voltak, homály fedi, egyesek szerint néhányan, mások szerint több ezren. Viszont hárman kiemelkednek közülük: Bagdy Emőke professzor emerita (Károli Egyetem), Vargha András, a Magyar Pszichológiai Társaság akkori főtitkára, és Császár-Nagy Noémi, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületének (bármi legyen is ez) akkori elnöke – nem mellékesen Bagdy lánya. (Itt személyes megjegyzést kell tennem: az 1990-ben megjelent „Delfi örökösei. Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlatok” című, azóta nyolc kiadást megélt könyvemet Bagdy Emőke lektorálta. Sokat köszönhetek neki, megjegyzéseinek és tanácsainak e kézikönyv/tankönyv végső állapotának kialakításában. Útjaink azóta elváltak, s én szomorúan állapítottam meg, hogy a professzor a hazánkban kialakuló önkényuralom szolgálatába állt – nagyon sajnálom.)
A harmadik Orbán-kormány egyik tagja, Balog Zoltán emberminiszter – személyes kapcsolatok révén – kedvező hátszelet jelentett a pszichológuskamarai törekvéseknek.
A szervezőknek néhány tekintélyesnek mondott professzort és dékánt is sikerült mozgósítaniuk. Viszont bármilyen furcsa, ugyanennek a kormánynak egy másik tagja, Lázár János ellentartott, motivációja ma sem teljesen világos. Lehettek belső ellentétek, de az sem kizárható, hogy a kancelláriaminiszter döntési helyzetben, főleg nem nagypolitikai téttel, szeretett észszerű irányba menni. És lehet, hogy pszichológus tanácsadója megérttette vele a kamara észszerűtlenségét. Az eredmény: Balog miniszter törvénytervezetét már a tárcaközi egyeztetésen elkaszálták. (Minderről egy privát, szakmai Fb-csoportban akkoriban megosztott írásom – hátha nem haszontalan – keretben.)
Kudarcra revans
2022 januárjában az agresszív, dominanciához és hatalomhoz szokott korábbi szereplők – udvartartásuk aktuális szereplőitől rajongással és engedelmességgel körülvéve – időszerűnek látták a megújult támadást. Amint látjuk, az Orbán-kormányokban a miniszterek és államtitkárok hullnak, mint a legyek, így a negyedikben az ügyben érdekeltek közül már senki nem volt a helyén. A korábbi kudarc miatt frusztrált személyek most igyekeznek revansot venni.
Két kérdést érdemes feltennünk: miért éppen most és miért megváltozott célpontokkal támadnak? Az első kérdésre azt felelhetjük: szűkebb körben évek óta érzékelhetők a különféle uralkodásivágy-érvényesítési próbálkozások. Most viszont rá lehet ülni a választások előtti, államilag finanszírozott fideszes kampányhullámra. Az időpont kiválasztásában az is szerepet játszhatott, hogy a két tekintélyes szakmai társaság, némi késlekedéssel éppen mostanában látta szükségesnek, hogy az ún. pedofil és gyermekvédelmi (alias homofób) törvényről szakmai megalapozottságú nyilatkozatot tegyen.
A válasz a második kérdésre se sokkal bonyolultabb. Említettük, hogy a korábbi frusztrációt elszenvedettek igyekeznek bosszút állni azokon az ellenfeleiken, akik minden lehetséges fórumon ellentartottak törekvéseiknek. Elképzelhető, hogy közepesen vagy kevéssé tehetséges, esetleg formájukat kifutni nem tudó pszichológusok így óhajtják túlkompenzálni csekélyebbértékűség-érzési komplexusukat. Ráadásul – mint a jó vadászkutyák – szagot is kaphattak: a főhatalom azon törekvései, hogy minden autonómiáját őrző és alájuk betagozódni nem kívánó szervezetet gleichschaltoljanak vagy akár szétverjenek, mostanában új erőre kaptak. Így lejáratási támadást indítottak a két autonóm pszichoszakmai társaság ellen.
Gleichschalt-állomás
Értelmezzük ezt a folyamatot a fonákjáról. A fanatikus hívőkön és a nyerészkedőkön kívül mindenki láthatja a gleichschaltolás menetét: az MTA szétverését, az önkormányzatok és a helyi közoktatás lebombázását, vagy éppen a legfrissebb részintézkedéseket (a pedagógus-szakszervezetek lejáratását sztrájkügyben, az Árpád-kori székesfehérvári kiállítás botrányát és egyebeket). Így kerülhetett a totális államot kiépíteni igyekvő Orbán-stratégia célkeresztjébe a két autonóm szakmai szervezet, valamint a Pszichológusok nevű privát Fb-csoport, amely e cikk írásának pillanatában 6581 taggal rendelkezik. Nem tudnám kizárni a feltételezést, hogy a szóban forgó pszichoszakmai csatározások szervesen illeszkednek a „nagy képbe”, a tágabb politikai összefüggésekbe. Más szóval: a választások előtt hatodik sebességbe kapcsolt kormányoldali akciózásnak kapóra jöttek a pszichoszakma dominái és rajongóik, akiket előretolt helyőrségként harcba lehet indítani a pszichiátria és a pszichológia renitensei ellen.
Az interneten is követhető reagálások nagy része nettó mocskolódás, gyűlölködés, ami a kormánypropaganda által az oroszlánok elé dobott, aktuális bűnbaknak kinevezett társadalmi csoportra irányul. Másik része jóindulatú és jóhiszemű javaslatokból áll. Ezek párbeszédre, az érdekelt ellentáborok közötti kommunikációra irányulnak, és konkrét javaslatokat, szervezési kezdeményeket is tartalmaznak: „Beszéljük meg, barátaim!”
De az talán világos az előzőekből, hogy manapság eleve halálra ítélt minden – naivitásból, balekségből, orbitális közéleti tájékozatlanságból vagy éppen felbéreltségből eredő – javaslat az értelmes párbeszédre.
