homofóbia;gyermekvédelmi törvény;pszichológusok;

Kövér László és Bagdy Emõke

- Verjük szét őket! – kormányzati attak alatt a pszichológus-társaságok

Az autonóm és az Orbán-kormány narratíváit nemegyszer bíráló tudós társaságok megosztására irányuló törekvés a lélek gyógyítóit sem kerülte el. A pszichológiai és a pszichiátriai társaság „fölé” már öt évvel ezelőtt kamarát kívánt ültetni az emberminisztérium. A két szervezet utóbb a népszavazásikampány-témaként értelmet nyerő homofób törvényről mondott véleményt – állítva: a szexualitás genetikai és biológiai faktorok eredménye, propagandával nem változtatható meg –, s ezzel ismét a támadások kereszttüzébe került.

A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló – a nép nyelvén mind közönségesen – homofób törvényt tavaly jú­nius 15-én fogadta el az Országgyűlés. Ennek zagyvasága, helyenként értelmezhetetlensége, ostobasága, rosszhiszeműsége, nyilvánvaló szavazatszerzési célja sokaknál kiverte a biztosítékot. Az ügyben leginkább illetékes két nagy szakmai szervezet, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság (a Magyar Szexuális Medicina Társaság támogatásával) január 21-én – jobb későn, mint soha! – „szakmai állásfoglalást” tett közzé. Ebben aggályaikat fejezik ki az említett törvény káros következményei miatt, valamint néhány tudományosan is igazolt tételben igyekeznek helyretenni a nemi identitás és a szexuális orientáció problematikáját.

Ezt követően egy máig tartó, furcsa háború kezdődött. A két MPT állásfoglalását pszichológusok és pszichiáterek támadták. A Hetek című portálon (alapító-főszerkesztő Németh Sándor, a Hit Gyülekezet vezető lelkésze) bombasztikus címekkel jelentek meg tudósítások: „Forrong a szakma: saját tagjai bírálják a Magyar Pszichiátriai Társaság LMBT-párti állásfoglalását.” Vagy: „Nekem ne próbáljanak meg parancsot kiadni” – élesen kritizálta a Magyar Pszichológiai Társaság állásfoglalását Bagdy Emőke.” Beállt a sorba a Mandiner is, amely mértékadó jobboldaliságból elmozdult a kritikátlan kormánypropaganda irányába. Idáig az ismert tények. De mi lehet a háttérben?  

Hátszél és ellenszél

Néhány pszichológus 2016 tavaszán úgy gondolta, hogy meg kellene alakítani a létező kamarák mellé sokadikként a pszichológusit is. Kötelező tagsággal, jelentős és szintén kötelező beugróval, elnökséggel, szakosztályokkal, megyei szervezetekkel és (konkrét adat nincs) 5–12 ezres tagsággal. Utóbbiak hálájuk jeléül bizton megválasztanák maguk fölé a kezdeményezőket döntéshozatali pozíciókba. Hogy a szervezők hányan voltak, homály fedi, egyesek szerint néhányan, mások szerint több ezren. Viszont hárman kiemelkednek közülük: Bagdy Emőke professzor emerita (Károli Egyetem), Vargha András, a Magyar Pszichológiai Társaság akkori főtitkára, és Császár-Nagy Noémi, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületének (bármi legyen is ez) akkori elnöke – nem mellékesen Bagdy lánya. (Itt személyes megjegyzést kell tennem: az 1990-ben megjelent „Delfi örökösei. Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlatok” című, azóta nyolc kiadást megélt könyvemet Bagdy Emőke lektorálta. Sokat köszönhetek neki, megjegyzéseinek és tanácsainak e kézikönyv/tankönyv végső állapotának kialakításában. Útjaink azóta elváltak, s én szomorúan állapítottam meg, hogy a professzor a hazánkban kialakuló önkényuralom szolgálatába állt – nagyon sajnálom.)

A harmadik Orbán-kormány egyik tagja, Balog Zoltán emberminiszter – személyes kapcsolatok révén – kedvező hátszelet jelentett a pszichológuskamarai törekvéseknek.

A szervezőknek néhány tekintélyesnek mondott professzort és dékánt is sikerült mozgósítaniuk. Viszont bármilyen furcsa, ugyanennek a kormánynak egy másik tagja, Lázár János ellentartott, motivációja ma sem teljesen világos. Lehettek belső ellentétek, de az sem kizárható, hogy a kancelláriaminiszter döntési helyzetben, főleg nem nagypolitikai téttel, szeretett észszerű irányba menni. És lehet, hogy pszichológus tanácsadója megérttette vele a kamara észszerűtlenségét. Az eredmény: Balog miniszter törvénytervezetét már a tárcaközi egyeztetésen elkaszálták. (Minderről egy privát, szakmai Fb-csoportban akkoriban megosztott írásom – hátha nem haszontalan – keretben.)   

Kudarcra revans

Hippokratész és Aszklépiosz mozaikja

2022 januárjában az agresszív, dominanciához és hatalomhoz szokott korábbi szereplők – udvartartásuk aktuális szereplőitől rajongással és engedelmességgel körülvéve – időszerűnek látták a megújult támadást. Amint látjuk, az Orbán-kormányokban a miniszterek és államtitkárok hullnak, mint a legyek, így a negyedikben az ügyben érdekeltek közül már senki nem volt a helyén. A korábbi kudarc miatt frusztrált személyek most igyekeznek revansot venni.

Két kérdést érdemes feltennünk: miért éppen most és miért megváltozott célpontokkal támadnak? Az első kérdésre azt felelhetjük: szűkebb körben évek óta érzékelhetők a különféle uralkodásivágy-érvényesítési próbálkozások. Most viszont rá lehet ülni a választások előtti, államilag finanszírozott fideszes kampányhullámra. Az időpont kiválasztásában az is szerepet játszhatott, hogy a két tekintélyes szakmai társaság, némi késlekedéssel éppen mostanában látta szükségesnek, hogy az ún. pedofil és gyermekvédelmi (alias homofób) törvényről szakmai megalapozottságú nyilatkozatot tegyen.

A válasz a második kérdésre se sokkal bonyolultabb. Említettük, hogy a korábbi frusztrációt elszenvedettek igyekeznek bosszút állni azokon az ellenfeleiken, akik minden lehetséges fórumon ellentartottak törekvéseiknek. Elképzelhető, hogy közepesen vagy kevéssé tehetséges, esetleg formájukat kifutni nem tudó pszichológusok így óhajtják túlkompenzálni csekélyebbértékűség-érzési komplexusukat. Ráadásul – mint a jó vadászkutyák – szagot is kaphattak: a főhatalom azon törekvései, hogy minden autonómiáját őrző és alájuk betagozódni nem kívánó szervezetet gleichschaltoljanak vagy akár szétverjenek, mostanában új erőre kaptak. Így lejáratási támadást indítottak a két autonóm pszichoszakmai társaság ellen.   

Gleichschalt-állomás

Értelmezzük ezt a folyamatot a fonákjáról. A fanatikus hívőkön és a nyerészkedőkön kívül mindenki láthatja a gleichschaltolás menetét: az MTA szétverését, az önkormányzatok és a helyi közoktatás lebombázását, vagy éppen a legfrissebb részintézkedéseket (a pedagógus-szakszervezetek lejáratását sztrájkügyben, az Árpád-kori székesfehérvári kiállítás botrányát és egyebeket). Így kerülhetett a totális államot kiépíteni igyekvő Orbán-stratégia célkeresztjébe a két autonóm szakmai szervezet, valamint a Pszichológusok nevű privát Fb-csoport, amely e cikk írásának pillanatában 6581 taggal rendelkezik. Nem tudnám kizárni a feltételezést, hogy a szóban forgó pszichoszakmai csatározások szervesen illeszkednek a „nagy képbe”, a tágabb politikai összefüggésekbe. Más szóval: a választások előtt hatodik sebességbe kapcsolt kormányoldali akciózásnak kapóra jöttek a pszichoszakma dominái és rajongóik, akiket előretolt helyőrségként harcba lehet indítani a pszichiátria és a pszichológia renitensei ellen.

Az interneten is követhető reagálások nagy része nettó mocskolódás, gyűlölködés, ami a kormánypropaganda által az oroszlánok elé dobott, aktuális bűnbaknak kinevezett társadalmi csoportra irányul. Másik része jóindulatú és jóhiszemű javaslatokból áll. Ezek párbeszédre, az érdekelt ellentáborok közötti kommunikációra irányulnak, és konkrét javaslatokat, szervezési kezdeményeket is tartalmaznak: „Beszéljük meg, barátaim!”

De az talán világos az előzőekből, hogy manapság eleve halálra ítélt minden – naivitásból, balekségből, orbitális közéleti tájékozatlanságból vagy éppen felbéreltségből eredő – javaslat az értelmes párbeszédre.

Dialógus Kosz szigeténAszklépiosz: Mi jut eszedbe arról, hogy Magyarország és Pszichológus Kamara? Hippokratész: Egy kis európai ország, amely néha elfelejti több ezer éves gyökereit. Pszichológus Kamara? Az valami értelmetlenség, ami mögött hatalom- és pénzéhség lehet. A.: Képzeld, már évek óta görcsölnek ezen ott néhányan, de a pszükhé gyakorlói, akik részben a te leszármazottaid, már nagyon unják a hiábavaló viaskodást. Azt az országot egy grémion, magyarul kormány irányítja. E kormány illetékes szolgájának (ott miniszter) sokadszori javaslatát visszadobták, mondván, a pszükhologoszok kamarája nem az ő dolguk. H.: Hogy fognak gyógyítani kamara híján? A.: Nem minden pszükhologosz gyógyít. Társaságuk korábbi főelölülője szerint több mint 5000-en vannak abban a kis országban. Ezek csaknem egyharmada az iatroszok (orvos) kamarájában tag kötelezően. Másik egyharmada a scolák táján dolgozik; ők a paidagogoszok (pedagógusok) karának tagjai lehetnek külön sectióban. A többiek meg külön ágazatokban, ahol megalakíthatják az ágazati kamarákat – ha akarják. H.: Miért kérték alattvalói alázattal a kamara létrehozását a kormánytól a pszü­khologoszok alapképzését végző főprofesszorok és fődékánok? A.: Bizonyára csak helyezkedni akartak, mert a tervezet szerint éppen rájuk nem vonatkozott volna a kötelező kamarai tagság. Erre van egy trágár magyar szólás, hogy más izéjével verni a csalánt – de nálunk ott fönt, az Olümposzon nem szoktunk trágárkodni. H.: Akkor most a törvénytervezetet beterjesztő szolga kudarcot vallott és lemond? A.: Arrafelé nem szokás lemondani kudarcos tevékenységek miatt; ráadásul ő a főszolga kedvenc szolgája. A többi szolgának viszont elege van az egészből, ezért azt mondták, hogy ha a pszükhologoszok majd összeszerveződnek, akkor menjen végig az egész javaslat egy hosszú és számos buktatóval járó szkálán (náluk közigazgatási eljárás), de azt is legkorábban egy év múlva – addig kuss! (Ez egy magyar terminosz technikosz, amit én sem értek.)  Aszklépiosz, az Isten, és Hippokratész, az Ember barátságosan átölelte egymást, és ki-ki ment a maga dolgára. Utóbbi az iatroszok, patologoszok, fiziologoszok és pszükhologoszok, előbbi az Olümposz hegyére istentársai közé. Én meg a hallottakon elmélkedve lementem Kosz földrengések által szabdalt városába, újra és újra megbámulni a kéklő Égei-tengert.  (Hippokratész, a „pszükhé” [latinosan psyche: élet, lélegzet, lélek] kifejezést először használó orvos, és Aszklépiosz, a gyógyítás istenének párbeszédét 2017. szeptember 17-én, vasárnap hallgattam ki Kosz szigetén, Aszklépion kopár romjai között – lásd: a fotón szereplő mozaikot.)

Lejárt a határidő: a rokkantsági ellátásra jogosultak február végéig kérhették, hogy az állam egyszeri, 500 ezer forintos kártérítéssel kompenzálja ellátásuk drasztikus csökkenését. Nem tudni, hányan kérték a biztos pénzt, ami inkább csak látszatra volt alternatíva. Nem jelent meg ugyanis a másik lehetőséget szabályozó – újabb felülvizsgálathoz kötött, de magasabb havi ellátást ígérő – kormányrendelet.