Az Ukrajnában zajló háború kevés pozitív hozadékának tekinthető, hogy látványosan javul az Egyesült Királyság és az Európai Unió együttműködése. A Brexit egyik szellemi atyjának tekinthető Boris Johnson nyilván még fontosabb szerepet játszhatna a brüsszeli döntéshozatalban, ha a szigetország nem hagyta volna el a közösséget, de az Ukrajna melletti kiállásért tett erőfeszítései közepette a brit miniszterelnök végre érettebb munkakapcsolatot épített ki az EU-val.
Johnson a hétvégén hat pontban foglalta össze a nemzetközi közösség összefogására irányuló akciótervét. Első és második helyen humanitárius koalíció mobilizálását sürgeti,, illetve támogatást keres az ostromlott Ukrajna önvédelmének erősítéséhez. A hármas és négyes tételben a brit kormányfő Oroszországra koncentrál, egyfelől maximalizálni kívánja a Putyin-rezsimre helyezett gazdasági nyomást, másrészt meg akarja akadályozni, hogy lassan és szinte észrevétlenül normalizálódjon, amit az orosz elnök tesz. Az ötödik pont arról szól, hogy diplomáciai úton, de kizárólag Kijev részvételével de-eszkalálni kell a helyzetet. Végezetül, a hatodik pont szerint pedig Johnson gyors kampány révén gondolja erősíteni az euroatlanti térség biztonságát és ellenálló képességét.
A brit kormányfő hangsúlyozta: célja, hogy az agresszor „megbukjon és látszódjon is, hogy megbukik, hiszen a nemzetközi rendet meg kell védeni attól, hogy „katonai erővel át lehessen írni a szabályokat”. Mint emlékeztet: a „világ figyel, és nem a jövő történészei, hanem az ukrán nép lesz az ítélőbírája.”
Az Egyesült Királyság diplomáciai nagyüzemmel vág neki a hétnek. A brit kormányfő hétfőn Justin Trudeau kanadai és Mark Rutte holland kormányfőt, kedden pedig a Visegrádi Négyek miniszterelnökeit, köztük Orbán Viktort látja vendégül. A tárgyalások elsősorban arról szólnak majd, hogyan lehet az elveket, az elkötelezettséget Ukrajna iránti egységes szolidaritási kampánnyá változtatni. A V4 vezetőivel folytatott eszmecsere annak tudatában zajlik majd, - ahogy a kormányzati sajtóiroda fogalmazott, - hogy „ezek az országok máris első kézből tapasztalják az európai kontinensen gyorsan kibontakozó humanitárius válságot”.
Egyelőre nem tudni, hogy az válságban aktívnak és harciasnak mutatkozó Johnson el tud-e érni bármit a „stratégiai nyugalmat” hangoztatva továbbra is hintapolitikát folytató Orbánnál.
A brit kormányfőre kemény feladat vár hétfőn a parlamentben is, amikor az alsóház sürgősségi törvényelőterjesztést vitat meg a brit érdekeltségekkel rendelkező orosz oligarchák elleni szankciók felgyorsításáról. Az ellenzék, de sok konzervatív képviselő is úgy érzi, hogy a kormány lemaradásban van az EU és az Egyesült Államok mögött, s az orosz mágnások akár másfél milliárd font értékű vagyont is kimenthetnek, mielőtt az új törvények életbe lépnek. Sadiq Khan londoni főpolgármester külön is sürgeti az intézkedések azonnali foganatosítását és a szankcionáltak listájának közzétételét, hogy London „ne lehessen tovább az oligarchák pénzmosógépe”.
