Ukrajna;háború;média;

- Tatár Sándor: ÖrökMajdan (2022)

"valódi romok, valódi füst, valódi vér"

Mindig akad bába, aki (ráadásul rendszerint

ugyanaz, aki a nemzést végezte, illetve

markát dörzsölgetve terhesgondozott)

a tragédiával vemhes helyzetből

világra segíti a magzatot. Az újszülött

kísértetiesen ismerősnek „tűnik” –

közvetlen közelében nem merjük körülállni

sőt, áldjuk a sorsunkat, amiért csak

hírműsorok, webcsatornák és bloggerek

közvetítette képeken kell elszörnyednünk:

Nem véletlen gáz- vagy pirotechnikaieszköz-

raktár-robbanás, sem természeti katasztrófa,

nem grilleznek, nem közlekedési baleset

és nem a háborút különösen jól szimuláló

filmforgatás – valódi romok, valódi füst, valódi vér

és mások által szántszándékkal legyilkoltak

tetemei. Nem szájkarate, nem kommentháború;

valódi viszontgyilkoló fegyvert markoló

honvédő hősök, 

                           pánik és kétségbeesés

az összekapkodott motyójukat vonszolva

menekülők arcán. (XXI. század – hiszen még

a seggeden a tojáshéj; ha ezek a gyerekcsínyek,

mi lesz, ha idősebb leszel!?)

Úgy látszik, ez az átok

tényleg condition humaine (ezzel

nem akarom felmenteni magunkat

[de az ember márkanevű modell

csak meg lett tervezve valahol!]):

évtízezredek óta csak ugyanazt a szoftvert

sikerül a nemzedékenként újuló 

                              hardverre telepíteni.

Az Eredendő Szoftver fejlesztője

csak hallgat; (meg)hallgatja a neki címzett

békeimákat, igazságot sem oszt

(bár persze ki-ki a maga javára,

ön-megigazulásként fordítja le

a hallgatást), nem avatkozik be, és

nem nyirbálja értelmezési szabadságunkat:

hogy akkor most ez is

az Ő akaratából történik-e?

Az életünk egyetlen ezüstös fejszesuhanás

– aki türelmet kér (maga is tudhatja),

lehetetlent kér, 

                          én most mégis időt, türelmet kérek:

majd felveszem a telefont, majd megválaszolom

az e-maileket és a messenger-üzeneteket,

majd írástudóhoz méltón elgondolkodom,

hogy mivégre vagyunk a világon, hogy hogyan lehetne

a józan belátás, a szót-érteni-akarás, az önmérséklet

esélyeit javítani (vagy egyáltalán hinni a

lehetségességükben) – egyelőre eredménytelenül küzdök

a tehetetlenség és a gyász 

                                         gombócával a torkomban.