Vége a nagy barátságnak: Orbán bukhatja legfontosabb európai szövetségesét

Elege lett az Oroszországgal kacérkodó magyar miniszterelnökből Kaczynskiéknak.

Lemondta a márciusi „nagy kirándulást” a lengyel Gazeta Polska Klubjai nevében Tomasz Sakiewicz főszerkesztő. A lengyel kormánypárt leginkább elkötelezett rajongói csoportja nevében úgy döntött: az idén nem utaznak Budapestre, hogy ott tanúságot tegyenek Orbán melletti elkötelezettségükről, az erre szánt pénzt az ukránok megsegítésére költik. Orbán régóta bálványa a lengyel jobboldalnak. Elsősorban azzal, hogy olyan konzervatív-nacionalista fordulatot hajtott végre, amelyre a lengyel politika jobbszéle is vágyott. Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke ezért álmodott Budapestet Varsóba még a hatalomra jutása előtt. Az elmúlt években az Orbán-Kaczynski szövetség együttesen támadta Brüsszelt. Orbán a lengyel PiS-szel együttesen akart nagy európai szélsőjobboldali pártszövetséget alakítani. Ez nem ment - a lehetséges tagokat megosztotta az Oroszországgal való viszony ügye is.

Az Ukrajna elleni orosz háború megítélése már-már szakításhoz vezetett az eddigi közeli politikai barátok között. Az egyik látványos eleme a történetnek, hogy a napokban lemondott Magyarország szczecini tiszteletbeli konzulja. A hetvenéves nagybirtokos Artur Balazs régi motoros a lengyel politikában. Fiatalon a falusi Szolidaritás egyik arca volt, letartóztatták többször a nyolcvanas években. Az 1989-es fordulat után többször volt különböző jobboldali és agrárpártok listájáról képviselő, szenátor, volt mezőgazdasági miniszter is. Most azért mondott le posztjáról, mert úgy érezte, hogy Orbán Ukrajnával kapcsolatos politikája rossz fényt vet az ő eddigi politikai tevékenységére is. „Ebben a drámai pillanatban Orbán Viktor az EU vezetői közül az egyetlen, aki próbálja igazolni Oroszország megvetésre méltó tetteit” - mondta.

A lengyel jobboldali publicisták és kormánypárti politikusok azonosulnak az orbáni Nyugat-ellenes, konzervatív retorikával, tetszik nekik a jogkorlátozó politika és a demagógia. Ugyanakkor nem fogadták el az oroszok érdekében való fellépést, az energiapolitikai kötődést Moszkvához, ami szerintük a lengyel pozíciókat gyengíti. Amióta elmélyült a válság Belaruszban, s növekedett a feszültség Ukrajna körül a lengyelek fokozottan veszélyeztetettnek érzik magukat. Orbán évek óta nem, vagy csak látszólag szolidáris lengyel partnereivel. Most viszont úgy látják, hogy a magyar miniszterelnök „rozsdás késsel szúrta hátba” Lengyelországot. Ezt a kormánykritikus, de konzervatív Rzeczpospolita publicistája írta, elemezve a Mandinernek adott Orbán-interjút.

A magyar kormányfő azt mondta, hogy a lengyelek azért akarják kitolni a NATO-határait Oroszországig Ukrajna felvételével, hogy így növeljék a saját biztonságukat. Orbán nyíltan azonosult az orosz követeléssel, hogy az atlanti és az orosz térséget semleges övezet – pufferzóna – válassza el egymástól, írja Michal Szuldrzynski. A szerző szerint Orbán Putyinnak üzent: látod, rám erőltették a szankciókat, de én továbbra is veled vagyok. Szuldrzynski – más magyarkritikus lengyel szakértőkhöz hasonlóan – azt rója fel az Orbán-rendszernek, hogy nem készül leszakadni az orosz energiafüggésről. „Orbán valaha a közös keresztény ellenforradalom víziójával hitegette Kaczynskit, pedig csak arról álmodott, hogy a putyinizmus magyar változatát építse fel, s ezzel váljon az orosz befolyás főképviselőjévé térségünkben.” Végül a cikkíró hozzáteszi: a lengyel jobboldalnak sürgősen válaszolnia kell a kérdésre, akar-e magának a háború után ilyen szövetségest?

A lengyel liberális értelmiségnek eddig is nagyon rossz véleménye volt a magyar vezetőről, a Gazeta Wyborcza szerzője Michal Kokot szerint Orbánt egyedül a maga anyagi érdekei vezérlik, az összegyűjtött vagyonát félti. Vele is vitatkozik Wojciech Maziarski a lap szemleírója, aki a nyolcvanas években diákként a maga bőrén tapasztalta meg a magyar viszonyokat – a magyar hatóságok kiutasították politikai okokból. Maziarski szerint Orbánt a választások megnyerése érdekli, ezért kampányeszköz, hogy magát állítja az európai béke egyetlen védelmezőjeként. Ráadásul – ahogyan annak idején a Kádár-korszak propagandája – a magyar miniszterelnök is azt fejtegeti, hogy a felelőtlen lengyelek provokálják az orosz medvét, s ezzel veszélyeztetik a magyarok jólétét és biztonságát. A lengyel szerző még azt is feltételezi, hogy Orbán rájátszik a magyar nacionalizmusra és a trianoni határok revízióját lebegteti kimondatlanul. Így értékeli a Mandiner-interjúban használt furcsa szóhasználatát, miszerint az Oroszország és Magyarország közötti területet „ma Ukrajnának hívják.”