Bizonyos élelmiszerek és gyógyszerek már kifogytak, a húshoz csak aranyáron lehet jutni - erről számolt be Oleg, aki Kijev egyik elővárosában él.
Az ellátási lánc összeomlott, hiába megy el valaki a szupermarketbe ott sem talál sok mindent. Kijevvel ellentétben hozzánk még semmi külső segítség nem jutott el, a fővárostól is el vagyunk vágva, az összekötő utat két napja semmisítették meg - mesélte a nem politikai médiában dolgozó férfi.
A harcok nem érték még el hozzájuk, a csatazajt viszont egyre közelebbről hallják. Kijev környékén vannak olyan területek, amelyeket az oroszok már elfoglaltak vagy bombáznak, a nagyon-nagyon hosszú, főként tankokból álló orosz hadoszlopot pedig rendszeresen támadások érik. Majdnem mindennap halljuk a robbanásokat, egyre közelebbről, legutóbb rakéta csapódott egy faluba, alig 12 kilométerre innen – mondta Oleg.
Egyelőre az a terv, hogy maradunk, figyeljük a fejleményeket – tette hozzá a háromgyermekes édesapa, aki önkéntesként szeretne segíteni. Adományokat gyűjtünk, hogy segítsünk a rászorulókon és azoknak, akiknek nincsen senkijük. Egyik kollégám most furgonokat keres Európában, főleg Lengyelországban, Litvániában és Lettországban, próbálja megszervezni az utánpótlást Ukrajnába.
Akárcsak a legtöbb nyugati és ukrán megfigyelő, Oleg is úgy véli, hogy Oroszország elszámolta magát. Villámháborúra készült, de ehelyett hatalmas vesztségeket szenvedett, a nyugati szankciók pedig súlyos károkat okoznak gazdaságának.
Bízik azokban az elemzőkben, akik szerint egy héten belül fordulópont következhet be a konfliktusban, addig még kivárnak, ám a feleségével úgy döntöttek, hogy ha rosszabbra fordulnának a dolgok, mindent meg fognak tenni, hogy gyermekeiket, köztük Kijevben élő legidősebb lányukat is külföldre kimenekítsék. Nagyon féltjük őt, de hasonló biztonságban van, mint mi – mondja. A férfi amiatt is aggódik, hogy legkisebb gyermeke, 14 éves fia a háború kitörése óta nem jár iskolába és a járvány idején valamelyest működő távoktatást sem sikerült még megszervezni.
Habár látta a békepárti megmozdulásokat Oroszországban, nem hisz benne, hogy ez változást hozhat. Nézze csak meg, mennyien álltak sorba az oroszországi IKEA-knál, amikor bezártak, sokkal, de sokkal többen, mint a tüntetéseken együttvéve - mutatott rá Oleg. Véleménye szerint, ha oroszok tömegei akarnák a háború végét, akkor a börtönnel sem lehetne visszatartani őket. Nyolc éve Kijev belvárosában, a Majdanon embereket öltek. Tudom, én is ott voltam – jegyezte meg. Úgy vélte, az oroszoknak nincs a vérében a lázadás, és egyébként is korlátozott információk vannak a háborúról, hiszen az ottani sajtó nagyon szigorú kontroll alatt van.
Vannak barátaink, mesélnek a háborúról Oroszországban élő rokonaiknak, de azok nem hiszik el, amit a pusztításról, a megölt gyerekekről hallanak. Azt mondják, hogy ez csak propaganda, ezek álhírek, annak hisznek, amit a TV-ben látnak. Egy közelmúltbeli felmérés azt mutatta, hogy az oroszoknak még mindig 60 százaléka támogatja a háborút. Ezért sem számítok tőlük bármire, legfeljebb arra, hogy lesznek, akik nem állnak katonának.
Oleg inkább az európaiakban és bennünk, magyarokban bízik. Azt kérte, gyakoroljunk nyomást a magyar kormányra, hogy engedje át a fegyverszállítmányokat. Az ukrán-magyar határ nincs annyira megszállva, mint az ukrán-lengyel. Magyarországon keresztül emiatt sokkal könnyebb lenne behozni a katonai eszközöket - magyarázta a Kijev elővárosában élő férfi.
Már a Kreml is bizonytalan