Már komolyan aggódtam a miniszterelnök memóriájáért. Jó, ahogy idősödöm, velem is előfordul, hogy nem jut eszembe valakinek a neve, de hát ő jóval fiatalabb nálam! Mégis, hosszú napokon át mintha elfelejtette volna, hogy hívják tegnapi barátját, az orosz elnököt. Úgy általában beszélt háborúról, menekülőkről, de hogy ki indította a háborút, ki elől futnak a menekülők, azt az istennek nem mondta ki. Péntek hajnalban végre megtört a jég, ha nem is az, amit törni ment pár hete Moszkvába. Kimondta! Óvatosan, nem elítélő szövegkörnyezetben, de facebook oldalán az uniós megbeszélés kapcsán mégiscsak a „Putyinnal tárgyaló francia elnököt és német kancellárt” említette.
Nem először támadnak lukak a névmemóriájában. Nem képes a szájára venni kihívója, Márki-Zay Péter nevét sem. Szerintem csakis ezért nem áll ki vitára vele. Kínos volna, ha ott keresgélnie kellene a nevét. Szegény nagymamám volt így. Ha gyorsan rá akart szólni valamelyik unokájára az öt közül, először a Buksi kutya neve ötlött fel benne, majd sorban a leszármazottaké, kivéve azt, akit éppen illemre akart tanítani. Az se volt nagy baj: végül mindnyájan hallgattunk a „Buk…Pis…Zsu…Ildi”-vel kezdődő intelmekre.
Aggodalmamban az orvosi szótárt is megnéztem: hátha a „stratégiai nyugalom” valami betegségnek a neve, ami ilyen típusú zavarral jár. De a miniszterelnök erős szervezete végül legyűrte a bajt. Eszébe jutott Putyin neve! Így végre ki lehet egészíteni a tévészózatát is, amelyet már legalább annyiszor élvezhettünk, mint régen a tévémacit. Bár Orbán nem köpköd, mint egykor a maci, és így kicsit kevésbé aranyos. A köpködésre egy másik műsorban kerítenek sort az ellenzéket szapuló újságírói. Szóval most már talán be lehet fejezni a szózat első mondatát („Szomszédunkban háború zajlik”), valahogy így: „mert barátom és példaképem, Putyin elnök lerohant egy független országot”. Eddig úgy tűnt, a háború épp olyan, emberi felelősségtől mentes természeti csapás, mint a cunami. Csak úgy jön, és kész.
Persze ki szeret dicsekedni társaságban azzal, hogy épp az ő puszipajtása volt az, aki telehányta a szobát? Orbán legfőbb törekvése, hogy minél gyorsabban lemossa magáról Putyint. Nincs egyedül: ezen fáradozik most a teljes európai szélsőjobb, Le Pentől Salviniig.
Orbánnak azért nehezebb. Mert hatalmon lévén ő tettekkel is illusztrálta: nem csak a gazdasági kapcsolatokért udvarol az orosz elnöknek. Ez csak következménye, és nem oka volt sajátos viszonyuknak. Valójában a putyini rendszer tartóoszlopai és ideológiája voltak hasonlóak Orbán politikai elgondolásaival.
Persze nálunk csak a putyinizmus szoft, szelídített változata volt alkalmazható. Lehetőség, talán szándék sem volt többre. Navalnij volt kampányfőnöke, Volkov ezt „a putyinizmus gyengébb, koffeinmentes változatának” nevezte. Mi ugyan ettől sem tudunk nyugodtan aludni, de nálunk azért nem mérgezik meg a politikai ellenfeleket, csak a karakterüket rombolják le, és ez nagy különbség.
Orbán nem Putyin, csak Putyinka. Nem azonos az elnökről elnevezett népszerű orosz „Putyinka” vodkával (egy időben nálunk is kapható volt), inkább annak felvizezett változata. De az íz, az illat hasonló. És az nehezen párolog el, ha ki is kell lépni a feltűnő barátságból.
Fareed Zakaria újságíró, aki – pejoratív hangsúllyal - először használta az illiberalizmus fogalmát, maga jellemezte Putyin rendszerét az illiberalizmus mintapéldányaként. Alapvonásaiként a nacionalizmus és a vallás felhasználását, az államkapitalizmust (az államfüggő tőkés oligarchiát), a média fölötti uralmat és persze a független intézmények igába hajtását írja le. Igen, Orbánnak igaza volt, amikor a maga rendszerét is illiberálisként mutatta be. Putyint és Putyinkát összefűzi a Nyugat hanyatlására, Nyugat és Kelet szembeállítására alapozott küldetéstudat, a nemzet és vezére közti közvetlen kapcsolat prédikálása is. Ezért emlegetik Orbánék is a „zembereket”, akiknek lelkére és érdekeire a vezető magától is ráérez, a demokratikus intézmények csak felesleges gátat jelentenek kettejük között. Azonos a folytonos hadakozás, a militáns hangvétel is, csak ami Putyinkánál szó, az Putyinnál életveszélyes tett is.
Az eszközök hasonlósága a lényeg azonosságából fakad. Közismert, hogy Putyin kezdte a neki nem tetsző civil szervezetek „idegen ügynökként”, külföldről finanszírozott képződményként való megbélyegzését (Oroszországban kipusztítását) is, ahogy a melegek kriminalizálását és a sorosozást is. A mi Putyinkánk még csak sziszeg és fúj „Brüsszelre”, Putyin legyőzni és megalázni akarja Európát. Az orosz állami tévé kormányhű politikai showműsorában már januárban azon viccelődtek: „Ha akarjuk, hátulról megdugjuk az Európai Uniót!” De azzal is dicsekedtek: „Ki mondta, hogy atomháborúnak nem lehet győztese? Szerintem lehet - Oroszország.”
Itt tartunk most. Putyinkának jó oka van, hogy Putyin árnyékából visszahúzódjon Európa biztonságosabb falai közé. De arcán és rendszerén letagadhatatlanul viseli mestere vonásait. Hasonlítanak, ahogy a nagy Matrjoska figurához a belsejében megbúvó kis Matrjoska-babák.
Ja! Oroszországban árulnak a turistáknak Putyin-Matrjoskákat is. Talán Orbán is vett egyet.