1) Túl a kelet-európai háború harmadik hetén látszik, hogy az orosz legfelsőbb hadvezetés alapvető hibákat követett el. Hiába készültek nyolc éve Kijev bevételére, a politikai és katonai döntéshozók megtévesztő hírszerzési adatok alapján tervezték a támadást. Ezért nem volt a hadműveletnek más kimeneti stratégiája. Arra játszottak, hogy az ukrán társadalom virágokkal fogadja az „orosz felszabadítókat”, a hadsereg pár nap alatt összeomlik, a kormányt megbuktatják, vagy elmenekül, esetleg sikerül Volodimir Zelenszkij elnököt és társait megölniük az odaküldött csecsen bérgyilkosoknak. A hibák végzetes következményekkel járnak. A legtöbb nemzetközi elemző feltételezi, hogy az orosz hadvezetés a közeli napokban megpróbál egy nagyobb támadó hadműveletet indítani, valamilyen nagyobb várost elfoglalni. Erre egyrészt a hazai közönség miatt van szükség, másrészt jobb tárgyalási pozíciókat remélnek ettől. Hasonló akciót Ukrajna is kezdhet, de ennek épp a szűkös erőforrások miatt kicsi az esélye.
2) A Nyugat túlértékelte a világ második legerősebbnek vélt hadseregét. „Az oroszok súlyos gondokkal küzdenek és ennek tudatában vannak. Ezért kértek fegyvereket a kínaiaktól, ezért toboroznak zsoldosokat ukrajnai harcra Szíriában” –írja elemzésében Ben Hodges nyugalmazott tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok volt parancsnoka. A tábornok a washingtoni CEPA intézet (Európai Politikai Elemzések Központja) munkatársa. „Az oroszok feltűnően nem szakszerűen járnak el, gyatra a csapatok együttműködése a harcban” – ezt David Petreaus, aki egyéb magas beosztásai mellett volt a CIA főnöke is - nyilatkozta a CNN-nek. Gyatra a karbantartás, hiányosak a felszerelések és akadozik a hadtáp. Petraeus tankönyvi hibák egész sorát látja. Például, hogy nem számoltak az enyhébb időjárással, amely felolvasztotta a fagyott talajt, a harckocsik a sárba ragadtak. A Kijev előtt megrekedt 60 kilométeres járműoszlop szinte pusztulásra volt ítélve: dróntámadások, tüzérségi és rakétatűz érte. a tehetetlenül álló harcjárműveket. Már a háború kezdetén jelezték a megfigyelők, hogy bevetett orosz haditechnika nem az, amit a Vörös téren felvonultatnak. Hodges Az orosz hadseregben már alig lehet precíziós bomba. Ezért elképzelhetőnek tartja, hogy hamarosan nagy tűzérségi és légitámadásokat indítanak – például Kijev bevételére. Ez iszonyú rombolással, rengeteg civil áldozattal jár majd, de Hodges nem hiszi, hogy képesek lennének elfoglalni az ukrán fővárost.
3) Nincs orosz légi uralom. Nem sikerült a háború első napján a földön megsemmisíteni az összes harci repülőt és használhatatlanná tenni a repülőtereket. Körülbelül ötven ukrán gép még bevetésekre indul. Az oroszok súlyosan megtizedelték a szovjet korból örökölt ukrán légvédelmet, így az S-300 és a Buk levegő-föld ütegeket. De itt is maradt még valamennyi tartalék, vannak kiképzett kezelő személyzetek. (Szlovákia állítólag átadja a maga S-300 légvédelmi rakétáit.) Az ukrán hadsereg elég sok nyugati csapatlégvédelmi eszközt kapott. A legnagyobb hírverést az amerikai Stingerek szállítása körül volt. Ezeket a vállról indítható kézi rakétavetőket a szovjet csapatok ellen küzdő afgán muzulmán harcosoknak szállította a nyolcvanas években az USA, sok katonai helikoptert lőttek le velük. A légvédelmi eszközök folyamatosan érkeznek, gyakorlatilag a NATO-hadseregek legtöbb korábban kifejlesztett típusa eljut az ukránokhoz. Teljes légiuralom híján az oroszok aligha tudnak nagy átfogó hadműveleteket, deszantokat indítani.
4) Emberhiány. Az orosz regruták nem akarnak harcolni Ukrajnában, Putyin nagyhatalmi és emlékezetpolitikai vízióiért. Az ukrán videofelvételeken sokszor síró kamaszoknak látszanak a fogságba esett katonák. Ezek nem azok a profik, akiket Szíriában, Líbiában bevetettek. A Donyec-medence a kivétel – ott az oroszok a hadműveleti tervek szerint nyomulnak előre, viszont ott erős az ukrán védelem is. Áprilisban 130 ezer fiatal férfit vonultatnak be Oroszországban. Hodges szerint a Nyugatnak gondoskodnia kell róla, hogy a családok tudják meg, hová is viszik fiaikat. Az orosz tradíciót követve Putyin semmibe vehetné a saját emberei életét, de ebben a hadműveletben nincs lehetőség „orosz gőzhengerre”. Ezért toboroznak szír zsoldosokat, akiknek ezer dollár zsoldot ígérnek, hogy „védjék meg a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokat”. A törökök-azeriek egyszer már próbálkoztak ilyen segédcsapatokkal Karabahban. Ott sem ezek, hanem a török és izraeli harci drónok és az azeri kommandóhadviselés győzte le az örmény hadsereget. Nehéz elképzelni, miként oldja meg Oroszország ezt a helyzetet. Ukrajna megszállásához és ellenőrzéséhez egy milliós hadseregre lenne szükségük – állítják az amerikai szakemberek.
A katonai elemzők egy része már most azt latolgatja, miként változtatja meg az oroszok Ukrajna elleni agressziója a közeljövő hadseregszervezését, fegyverkezését és védelmi elképzeléseit.
Többen úgy vélik, hogy Európában fennmarad a bizonytalanság, ezért a szövetség tagállamaiban népesebb és jobban kiképzett hadseregekre, rugalmas területvédelemre és bevethető tartalékosokra lesz szükség. A NATO alapokmány 5. cikkelye önmagában nem elég, s az atomfegyver bevetésével is kalkulálni kell.
