Az óriásházakat messziről látni, bekerültek a pesti várossziluettbe. A Gellérthegyről nézve is látszanak anélkül, hogy tudnánk, az ott már Újpest. A Metrodom Panoráma lakópark Pest északi régiójában épült fel a környék legkiemelkedőbb fejlesztéseként. Újpest központjában vagyunk, nagyjából az északi összekötő híd magasságában, ahol a környéket korábban az ipartelepekkel kisházas beépítés jellemezte. A rendszerváltás után a Váci úti gyárak többsége nem maradt meg, így szűnt meg a korábbi Wolfner–Táncsics Bőrgyár is. Épületeit később elbontották az építményeket, egyik téglacsarnoka szerencsére megmaradt – a kortárs galériaként megszűnt a MEO -, amire 2017-ben műemléki védelmet kért a főváros.
Közben az északi oldalon tégla apartman-telep épült, a Váci út pedig forgalmas irodaház folyosóvá alakult át – a város fokozaton kiért Újpestre.
Lakótorony agórával
Négy 17 emeletes tornyával itt magasodik most a környék fölé a Metrodom Panoráma lakópark. A társasházak lakóinak (összesen 632 lakás.) – na jó, a lakástulajdonos többségének dunai panoráma, az itt egy új városi súlypont lett, nemcsak néhány magas lakóház. A tervezők (a Hajnal Építész Iroda: vezető tervezők Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter) keretesen építették be a területet, azaz egy centrum köré négy elemre bontva az épületegyüttest. A középpontban a négy, egyenként 55 méter magas lakótorony áll (a nagyobb alapterületű, leginkább 3-4 szobás lakásokkal), az igazi középpont azonban egy kis agóra, trapéz alakú városi tér, amihez a toronyépületek egyrészt kétszintes árkádsorral, ott pedig kávézókkal, teraszokkal, kisboltokkal, játszótérrel kapcsolódnak – miközben átfut rajta az újpesti főtér és a Duna közötti kelet-nyugati gyalogostengely.
Az 55 méter és a négy 18 szintes torony magyar viszonylatban nagyon magasnak számít – nem véletlenül látszanak messziről. De az sem véletlen, hogy nem csak nekem van itt olyan érzésem, mintha Berlinben vagy Párizsban járnék. Mert mindebből nem az elérhető legnagyobb hasznos lakónégyzetméter maximálás jön le, hanem a gondosan kirakott mozaik, ahol a város(rész)fejlesztés, a megrendelő praktikus üzleti céljai egy igényes és kipróbált tervezői koncepció találkozott. Így lett egy sokadik lakóparkból magánurbanisztika – ami kicsit már túl is lépett a hagyományos lakóparkok logikáján. Ez különösen akkor értékes, ha tudjuk, a magánberuházókat ilyenkor semmi sem kényszeríti, hogy a mai lakásboomban egységnyi területre nem minél több eladható négyzetmétert tervezhessenek be. (A végeredmény például Ferencvárosban, a valahai Közvágóhíd környékén látható, milyen épülettelevény jöhet létre.)
Homlokzati ritmika
Az építésziroda egyébként már komoly tapasztalatot szerzett, hogyan lehet ilyen nagy lakóegyütteseket látványosan telepíteni (lásd a Csalogány utcai LIDL tömböt, a Kapás utcai társasház sort), a más típusú városi szövetekhez alkalmazkodva, érzékeny illeszkedéssel, forgalmi kapcsolatokkal, a jövődimenziókkal is kalkulálva.
A Corvin negyedbe készült óriásházuk talán tanulságokkal is szolgált, hogy kerülhető el a zsúfoltság érzése: az újpesti Metrodom például a homlokzatok kialakításával, a tagolással érte el, hogy mégsem hat nyomasztóan monumentálisnak. A négy, középen lévő toronyépületet alacsonyabb nyolcemeletesek veszik körül, így lelépcsőznek a tágabb környezetükhöz. Két-két épület a József Attila illetve a Károlyi István utca koordinátarendszeréhez igazodik, a szomszédos lakóparkhoz és a kisházas utcákhoz pedig egy szélesebb sávval idomul, hogy a benapozásukat lehetőleg ne akadályozza.
Homlokzati ritmika, a függőlegesek és vízszintesek kontrasztos hatása – Hajnalék eddigi épületeinél is már-már stíluselem az erős horizontális tagolás, miközben a monumentalitás csillapító nagy homlokzati elemek optikailag több lakást is magukba foglalnak. A sötétebb, széles erkélyeket keretbe foglalja egy - egy világosabb, szalagszerű kiképzés – ez párosával fogja össze a szinteket -, miközben ide belül tároló helyiségeket rejtettek el.
És mindez nem a szokásos modernista zárvány a régi Újpest szövetében. Kimagaslik ugyan, de kapcsolódik is hozzá, ahogy a megújult, történelmi városmagot, azaz a Szent István teret egy gyalogos tengellyel egészen a Váci útig vezetik ki. (Az új (rész)városközpont a tervek szerint annak a keletről nyugatra haladó - a Szent István tértől a megújuló Duna-partig húzódó – tengelynek a része, ahol sétálótéren áthaladva az utca felett egy gyaloghíd is megépül majd a folyóparthoz.)
És fejezzük be a zöldetetéssel.
Függőleges erdő
Az új lakóparknak sosem árt, ha valami vonzó píárszöveggel teszik őket szimpatikusabbá. Az újpesti Metrodom esetében az épületek zöldfala, az erkélyekre telepített 170 darab fával és az erkélyek vonalában elültetett növénysávokkal. Természetesen ez azért nem a híres, milánói Bosco Verticale, a növényekkel dúsan beültetett, de azért kissé mégis nagyképűen függőleges erdőnek hívott lakótorony, de a zöldelemnek azért konkrét lakhatási hatása is van, azon túl, hogy jól néz ki – gondoljunk például a klímára vagy a belsők hőmérséklet csillapítására.
Biofília és a hozzá kapcsolódó alpinista kertészek. Ez már csak nálunk számít újdonságnak, a környezetpszichológia 1984 óta ismeri a „biofília hipotézist”, ami azt állítja, hogy „az embereknek evolúciós késztetésük van arra, hogy figyeljenek az élőkre és orientálódjanak az életszerű folyamatokra”. Azaz egy egész épülethomlokzatra kiterjedő – az alpinista kertészek által karbantartott zöldhomlokzat -, mára nem csak divatos szlogen, de tényleges építészeti elem lesz és egyben hasznos beruházói hozzáadott érték. Újpesten nemcsak a tartószerkezettől elválasztott vályúkba került növényzet, hanem betontartókba ültetett fák, zöldtetők, növényfuttatók váltják egymást a homlokzaton, de a lépcsőházakba is került szerves módon elhelyezett futónövény. Ami tehát elsőre látványelemnek és először tűnik fel az épületeken, sokkal áttételesebben is képes hasznosulni.
Kipécézek egy, a homlokzatba elhelyezett fát. Két erkély között áll, pontosabban egy alsó, szélesebb erkélyről ér föl a felső kettő közé: afféle hármas „közös tulajdon”, mindenki másképp érezheti magáénak és könnyű elképzelni, ahogy az egyik locsolgatja, a másik ki ül a lombja mellé. Ez már konkrét életminőség, valóságos és nem a píárdumák lelkesen túlfokozott hangulata – még ha nem is tartja magát mindenki az elképzelt, közös erkélyrendhez.
Újpesten csak egy jellemző bónusz, hogy egy korábbi társasház sikeres kezdeményezését követve valamennyi épületben meghagytak egy lakást közösségi célokra, ahol meccset lehet nézni vagy tornázni, de a legnépszerűbb opció, hogy születésnapi zsúrokat lehet így – a saját lakáson kívül - rendezni.
Most tehát nem a négyzetméter árakat fürkésztük, hanem a fejlődő lakáspiac egy szerencsésebben formálódó alakzatát.
