Tüzérségi ágyúkkal folyamatosan lövik a várost, humanitárius folyósokat hirdetnek meg, ám aztán azokat is tűz alá vonják. Ugyanaz történik a dél-ukrajnai Mariupolban vagy a kelet-ukrajnai Harkivban, mint ami a szíriai Aleppóban, Gútában és Homszban lezajlott – mondta a Népszavának Szuhail al-Gázi, az ankarai székhelyű Közel-Kelet Tanulmányok Központjának (ORSAM) Szíria-kutatója.
Aggasztó párhuzamról van szó, hiszen az említett városokat és területeket az Aszád-rezsim - a vele szövetséges Oroszország hathatós segítségével - lényegében porig rombolta. Aleppóban például becslések szerint a harcok következtében a lakóházak és lakások több mint 60 százaléka vált lakhatatlanná, és mintegy 15 millió tonnányi törmelék keletkezett.
A legsúlyosabb károkat a keleti városrészek szenvedték el, ahonnan 2016 végén kíméletlen ostrommal űzték ki a szír lázadókat. Basszám Barabandi egykori szír diplomata arra hívta a figyelmet, hogy a pusztítás Aszád és Oroszország stratégiájának a része. A területekre van szükségük, nem az ott lakókra. Egy megszálló hatalomnak biztosítania kell az alapvető szolgáltatásokat és védelmet nyújtani a saját erőinek. Ezért Szíriában egész egyszerűen azt csinálták, hogy erőszakkal elüldöztek mindenkit - fogalmazott Barabandi, aki hazája washingtoni nagykövetségének első titkára volt 2011-2013 között - amolyan beépített emberként - nyújtott segítséget a mérsékelt felkelőknek.
Szerinte az orosz szőnyegbombázásoknak legfontosabb célja nem a vérontás, hanem az emberek elüldözése. Elég megsemmisíteni bármelyik város gerincét: a kórházakat, a piacokat, a hidakat, az infrastruktúrát, az áramszolgáltatást, hiszen ez azt üzeni az embereknek, hogy nincs szükség rájuk, nem kell megölni őket, de az is egy módszer.
Idővel a szír civilek már reflexszerűen válaszoltak a hadműveletekre. – Amint jöttek az oroszok, az emberek elmenekültek. Nem kellett komolyabb erőfeszítéseket tenniük, hogy megtartsák az elfoglalt területeket, mert lakatlanná tették azokat. Ha mégis segítségre lett volna szükség, berendelték az irániakat – tette hozzá Barabandi, aki Ukrajnában is ezt a tragikus forgatókönyvet látja megvalósulni.
Mohamed Al Neser szír-német aktivista úgy véli, az ukránoknak egyelőre jobbak a kilátásai. – Szíriában a felkelők uralta területeken lévő civileket ellenségekként vagy legalábbis az ellenség családtagjainként kezelték, ami ürügyet teremtett arra, hogy célba vegyék őket. Ukrajna esetében azonban azt harsogja az orosz propaganda, hogy az ukránok érdekében vonulunk be, az ő problémáikat akarjuk megoldani. Ezért egyelőre nem követik teljesen a korábbi sikeres stratégiájukat – mutatott rá Neser. Jelentős különbségnek tartja továbbá, hogy Szíriában az orosz szárazföldi erők nem voltak aktívak, a piszkos munkát a szír kormányerők, az Iránhoz kötődő vagy más milíciák végezték el.
Ezúttal azonban az oroszoknak magunknak kell csinálniuk. Ráadásul a többségében fiatal katonák ukránokkal néznek farkasszemet, akik beszélik a nyelvüket. Szíriában nem ez volt a helyzet, nem is érthették volna, hogy mit ordítoznak feléjük arabul, legfeljebb azt, hogy dühösek. Ukrajna más, itt pontosan értik, mit kiabálnak nekik az emberek: azt, hogy nem idevalósiak, menjenek haza. Ez egy nagyon más helyzetet teremt - hangsúlyozta az aktivista. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy az orosz katonákat miért kísérik csecsen alakulatok és Moszkva miért szeretne harcedzett szír fegyvereseket is behozni Ukrajnába.
Neser a szíriai történésekből kiindulva arra következtetett, hogy a humanitárius folyosókkal Moszkva azt kívánja bizonygatni, hogy törődnek a civilekkel, de azok valójában a városok elleni durvább hadműveleteket, az ostrom fokozását kívánják előkészíteni.
A lényeg, hogy később azt mondhassák, mindenkinek megadták a lehetőséget a menekülésre, ezáltal, akik hátramaradtak, legitim célpontokká válnak.
A hadműveleteken túl az orosz propagandagépzet is a Szíriában alkalmazott módszereket követi. Civil áldozatok esetén például mindig az ellenséges oldalra igyekszik áthárítani a felelősséget, néha egészen nevetséges módszerekkel. Oroszország ENSZ-nagykövete azt állította, hogy valójában az ukrán rezsim bombázza a saját népét. Ugyanezt a taktikát használták a szíriai vegyi támadásoknál is: azt mondták, hogy az áldozatokat a saját milíciáik gyilkolták meg - fogalmazott az aktivista. Gázi az ellenségkép megfestésében is hasonlóságot lát.
Ukrajnában az ellenséges harcosokat neonácinak bélyegzik, Szíriában mindenki dzsihádista volt
– jegyezte meg az ORSAM kutatója.
Bár Magyarországról úgy tűnhet, hogy Európa szívélyesebben várja a menekülteket, mint a 2015-ös válság idején, a lapunknak nyilatkozó szírek ezzel nem feltétlenül értettek egyet. “Az európaiak általánosságban ugyanazt a reakciót adják a mostani krízisra, mint hét éve. Megnyitották a kapukat, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsenek. Én magam három olyan családot ismerek, akik menedékkérőket is elszállásoltak. Idővel azonban elillant ez a fogadókészség. A közvéleménynek elege lett, lezárták a határokat” - jelentette ki a Németországban élő Neser. Másképp látják vendégül az ukránokat, mert nem menekültként tekintenek rájuk, azt hiszik, hogy majd hamar haza fognak térni - vélekedett Barabandi. Ő Törökországgal vont párhuzamot, mely a szír konfliktus idején még tárt karokkal fogadta a menedékkérőket, ám jelenlétük azóta komoly társadalmi feszültségforrássá vált.
A volt diplomata kifejtette: olyan, mintha gyorsított felvételben látná a szíriai eseményeket, elvégre ott a polgárháború kirobbanása után két évvel lépte át a menekültek száma az egymilliót, Ukrajnánál ez mindössze egy hétbe telt. Azóta még többen távoztak az országból, az ENSZ legfrissebb adatai szerint bő három hét alatt már több mint hárommillió ukrán menekültet regisztráltak. “Ez egy óriási szám, ami jelentősen megváltoztathatja az európai vezetők hozzáállását, ha a háborúnak nem lesz hamar vége. Ezek az emberek le fognak telepedni a különböző országokban, rengeteg odafigyelést, pénzt és megfelelő infrastruktúrát igényelnek” - mondta az egykori első titkár.
Gázi és Barabandi szerint Oroszországnak kifejezetten célja, hogy menekültkrízist idézzen elő - ezért teszik a földdel egyenlővé a fontosabb intézményeket, gyárakat és lakóépületeket. “Emiatt nem is tudnak majd visszatérni a menekültek rögtön, amint a háború véget ér, az újjáépítés időbe fog telni” - magyarázta az ORSAM kutatója. Barabandi szerint ez a piszkos játszma egyszer már bevált Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. “Annyira túlterhelték Európát a menekültekkel, hogy a döntéshozók elfeledkeztek magáról a szíriai polgárháborúról” - állapította meg a volt diplomata.
A szíriai tapasztalatok alapján egyikük sem hitt abban, hogy lenne realitása a napokban a sajtóban megjelent 15 pontos béketervnek.
Nem hiszem, hogy a tárgyalások bárhova vezetnének, mert Putyinnak olyan a gondolkodásmódja, hogy csak a saját követeléseit hajlandó megállapodásba foglalni, nem enged, nem köt kompromisszumot
– fogalmazott Barabandi.
Az egykori szír diplomata óva intette az európai vezetőket attól, hogy bármilyen jelentősebb engedményt adjanak Moszkvának, úgy vélte, bármilyen megállapodásnak az Ukrajnából való teljes orosz kivonulás kell, hogy az alapja legyen.
Az ORSAM kutatója szerint Oroszország nagyon jó az időhúzásban, ahogyan ezt a szíriai beavatkozásuk óta eltelt időszak is bebizonyította. Folyamatosan azt ismételgetik, hogy a konfliktusnak csak politikai megoldása lehet, ám eközben segítettek a rezsimnek a felkelők területeinek elfoglalásában. Szerintem hasonlóan járnak el most Ukrajnában. A hadműveletek a furkósbot, a diplomácia a mézesmadzag, de az a trükk, hogy kizárólag a furkósbotot használják. Imitálják a diplomáciát, miközben amennyire csak lehet pokollá akarják tenni az életet az ukránok számára. Nem hiszem, hogy Oroszország komolyan érdekelt lesz a politikai tárgyalásokban, amíg nem buktatták meg Zelenszkijt - nyilatkozta a Népszavának Szuhail al-Gázi.
